Lélektelen

19. fejezet

Ryan Woods állt velem szemben a szupermarket előtt. Szívem kiugrott a helyéről ahogy ott állt előttem egykori gimis szerelmem. Miatta megjártam a pokol összes bugyrát. Szívem összezsugorodott és kezdett a régi seb újra feltépődni.
- Mit keresel itt? - kérdeztem hűvösen.
- Én is örülök hogy újra látlak Jasmine - mosolygott oldalra biccentett fejjel.
- Én ezt nem mondhatnám - vágtam a fejéhez majd hátat fordítottam neki és elindultam a bejárathoz. A vállam felett elnéztem és láttam, hogy fogja a fejét. Szinte éreztem ahogy a seb újra vérezni kezd.
Sóhajtva mentem és futottam át a szememmel a polcokat. Vettem élelmiszert majd a ruházati osztályra igyekeztem. Egyre csak az járt a fejembe mit keres itt Ryan és miért hozott vele össze még egyszer a sors. Csak kattogott az agyam majd emlék kockák jelentek meg előttem a közösen töltött időnkről.
A gondolkodásomból kizökkentett hogy neki mentem egy kemény valaminek. Majd alig tudtam felfogni, de mielőtt elvesztettem volna egyensúlyomat és a kis kosaram tartalma a földre ömlött volna ki, elkaptak. Egyenként nyitottam ki a szememet és szembe találtam magam megmentőmmel. Ryan szorosan a mellkasához húzott. Ezt végképp nem akartam. Ellöktem magamtól majd dühös pillantást vetettem rá.
- Kösz - poroltam le magam majd bele néztem a kiéhezett kék szempárba.
- Ezt bármikor megtettem volna érted - biccentette oldalra a fejét.
Olyan méreg öntötte el testemet, hogy kellett pár perc amíg lenyugodjak és ne vágjak mindent a fejéhez.
- Most már mindent megtennél értem mi? - csattantam fel. - Had találjam ki. Most jön a jól bevált "annyira sajnálom" szöveged. Hát tudod mit sajnálhatod is, rohadj meg Ryan!
Azzal a lendülettel felemeltem a kosarat és felforrt fejjel elindultam a ruhás polcok felé. Forrt a fejem a dühtől. Mielőtt kettőt pislogtam volna valaki hátulról kikapta a kezemből a kosarat és elém állt.
Nem unja még? Mert én már nagyon. Meg kellett állnom, hogy ne helyezzem a tekintetemet az ajkaira. Mindig mikor veszekedtünk a végét mindig csókkal zártuk le. Hülye múlt nem akar sehogy se békében hagyni.
Semmi nyoma nem volt már a mosolyának. Keményen a szemembe nézett.
- Hallgass meg légy szíves. Szeretném tisztázni a helyzetet és új lapot kezdeni. Tudom soha nem lesz olyan mint régen, evvel tisztában vagyok. Csak egy valamit kérek, hogy hallgass végig! -mondta nyugodt hangon.
Nem tudtam mit mondjak. Nem adta fel. Tisztán meg mondtam neki, hogy nem érdekel a magyarázkodása és a sajnálatai, de kit akarok becsapni?! Igen is felkeltette a kíváncsiságomat, hogy ő hogy élte meg az eseményeket. Megkarcolta egyáltalán? Azon a napon engem teljesen összetört.
Belenéztem a szemébe majd kihúztam magamat.
- Majd meghallgatlak ha lesz hozzá kedvem - mondtam. - Ha el is akarod mondani azt nem a bolt kellős közepén fogjuk megvitatni.
Szemében megcsillant a reménység tüze.
- Előtte had válasszak neked ruhát, mint régen - kacsintott.
- Már semmi nem olyan mint régen, ezt ne felejtsd - mondtam majd elindultam Ryannel az oldalamon.

*

Miután kifizettem amiket vettem, a kijárat felé haladtunk. Két kezemet a zsebembe süllyesztettem. Hirtelen megcsapott a hűvös északi levegő és ösztönösen összehúztam magamon a kabátomat. Kék és piros fények világítottak a parkolóban a kocsim körül.
- Mi van kocsiddal? - fordult felém Ryan.
- Én sejtem. Eltudsz vinni a legközelebbi hotelhoz? - kérdeztem.
- Igen persze, de majd ugye beavatsz, hogy mi a franc történik?
Bólintottam és követtem Ryant a kocsijáig. Letette a szatyrokat és a zsebében kereste a slussz kulcsot de közben felfalt a szemével.
- Nem tudom magam megfékezni - szenvedett. Felém lépett és még mielőtt bármit cselekedhettem neki szorított a kocsinak majd az ajka rátapadt az enyémre.
Lágyan ugyanakkor minden érzést bele tett a csókba. Érezni lehetett a bűntudat és az elveszettség ízét. Mintha egy időgépbe szálltunk és vissza utaztunk volna három évet. Átadta nekem mit érez és egy csók formájában megpróbálta elképzeltetni min ment keresztül. Érzéseim mint a tornádó úgy söpörtek végig rajtam. Nyelve átcsúszott az ajkaim közé és mint egy áramütés úgy ment végig  a testemen az a régi érzés, mely most is hatalmába kerített.
Zihálva ugrott el tőlem. Mindketten próbáltuk felfogni az elmúlt pár percet. Legbelül tudtam, hogy ez nem helyes amit csinálok és akármi is történik Ryant el kell engednem.
Megtalálta a kulcsot és beültünk az autóba. Egész úton nem szóltunk egymáshoz.
Ryan befordult a hotel parkolójába majd leállította a motort.
- Ne haragudj, nem bírtam ki - motyogta majd kiszállt. Szintén így tettem majd a csomagtartóhoz mentem ahol már kivette a szatyrokat. Két pittyegéssel bezárta a kocsiját és a hotel bejáratához igyekezett. Elléptem mellette és belöktem az ajtót amit egy csilingelés jelzett. Recepciós lány azonnal felkapta a fejét és szinte folyt a nyála Ryantől. Majd a tekintete rajtam pihent. Olyan undort még soha nem láttam egyetlen emberen sem.
- Szia! Szeretnék kérni egy szobát - mondtam.
- Meg még egyet - szólalt meg Ryan mellettem.
Homlokomon egymás után szaladtak össze a ráncok. Küldtem egy üzenetet Ryan felé, hogy ezzel még számolunk.
Visszafordultam a recepcióshoz aki úgy bámulta a volt barátomat mint egy éhes pincsikutya.
- Akkor két szobát kérnénk szépen - mondtam.
Felvont szemöldökkel álltam ott ugyanis a csajszi rám sem bagózott. Kezdtem magam kellemetlenül érezni.
- Khmm - köszörültem meg a torkomat. A csaj vissza fordult és olyan gyilkoló tekintettel nézett rám, hogy menten elástam volna magamat. Majd visszatért a géphez.
- Telt házunk van nem tudunk két szobát kiadni. Egy szoba van szabadon - mondta olyan undorral az arcán, hogy az már dühítő volt.
- Jó lesz az köszönjük szépen - szólalt meg Ryan majd rákacsintott a lányra aki ott helyben leolvadt a székéről. Állam a földön hatalmasat koppant.
- Hogy mi? - néztem magam elé és több szó nem jött ki a számból.
- 29 dollár - mondta a lány.
- Tessék - adta oda Ryan a csajnak az összeget.
- 117-es szoba kulcsa. Szép estét neked - csiripelte a recepciós. Hol marad a többes szám? Hahó! Én is jelen vagyok! Mintha levegő lennék. Dühömben kikaptam a kis csaj kezéből a kulcsot és elindultam egyenesen a folyosón a lift irányába. Hallottam, hogy Ryan vált vele pár szót majd már az oldalamon termett és együtt ballagtunk be a liftbe.
- Remélem azért nem forrt fel a fejed - szólalt meg.
- Ha én nem lettem volna ott tuti egymásnak estek.
Kinyílt a lift ajtaja és elindultunk a folyosón keresve 117-es szobát.
- Ezért még számolunk - lóbáltam a kulcsot felé.
Fejét ingatta vigyorogva, majd megtorpant.
- Ez lesz az - mondta.
- Hát ez remek.
Beléptünk a tágas, szép szobába amiben a holdfénye játszott. A lámpa kapcsolójához tapogatóztam.
- Ezt keresed? - kérdezte Ryan majd felkapcsolta a lámpát és rám vigyorgott. Szem forgatva 
tettem a szatyrokat az ágy előtti kis komódra. Karba tett kezekkel álltam az ágy előtt és fürkésző tekintetemet a bútoron pihentettem.
- Azt hiszem a földön alszok - morogtam.
Ryan rám nézett majd oda állt mellém és maga előtt összefonta a karjait.
- Nem kell ott aludnod. Mindketten ott alszunk. Teszek neked válaszfalt oda - magyarázta.
- Veled még egyszer nem fogok egy ágyban aludni - duzzogtam.
- Valahogy sejtettem - sóhajtott.
Felé fordultam.
- Még is mit vártál? Hogy ennyi idő után és amit tettél velem tárt karokkal várlak? Hát akkor nagyon el vagy tévedve - vágtam a fejéhez.
Ryan fészkelődött majd hatalmas sóhaj hagyta el a száját.
- Bár ne tudnám mit tettem veled. Eldobtam egy biztosat egy véletlenért. Soha semmit nem bántam meg ennyire mint ezt. Szeretnék mindent újra kezdeni csak is veled - fogta meg a kezemet és már majdnem bevettem ezt a szokásos dumáját. "Van barátod" - szólalt meg a bensőmben valami. Vagy valaki?
- Van barátom - csúszott ki a számon. Éreztem ahogy lazít a kézfogáson majd földbe gyökerezik a lába.
El lépett mellettem majd az ablakhoz ment. Figyeltem minden egyes mozdulatát és reakcióját. Magamban átkozódtam egyet. Azt se tudom miért mondtam ki. Tudom hogy ezzel a mondatommal olyan sebet okoztam neki mint ő nekem. Vibrált közöttünk a levegő és vele együtt a feszültség.
Egy pillanat alatt Ryan beleütött a falba majd majdnem fel is borította a mellette lévő szekrényt. Nagyon ijesztő volt nem hittem , hogy ennyire kiakad majd. Tettem hátra három lépést.
- Mondjuk nem tudom mit vártam tőled, de az a tudat hogy valaki másé vagy...
- Tudom jól, tapasztalatból mondom - vágtam bele a szavába.
- Hányszor vágod még a képembe a múltat? - csattant fel majd megfordult és szemei csillogtak. Uram isten! Ezt is megéltem. Ryant sírva látom magam előtt. Teljesen ledöbbentett és most kapcsoltam. Igazán szerethetett és ezt a könnyei is bizonyítják, de már nem tudtam elképzelni magunkat a jövőben. Bármennyire is fáj mindkettőnknek el kell engednünk egymást.
Egyszer csak hangos puffanásokat hallottunk, ami hasonlított a fegyver hangjához.
- Mi volt ez? - zavartam meg a síri csendet.
- Ez fegyver hang - kapcsolt Ryan. Majd az ajtóhoz sietett bezárta és az ajtó melletti bútorral eltorlaszolta a bejárati ajtót. - Gyorsan öltözz át! Utána biztonságos helyre viszlek. Jas, gyerünk már!
Azzal a lendülettel nem érdekelt, hogy Ryannel egy szobában vagyok. Nekiálltam levenni a ruháimat olyan gyorsan, ahogy még életemben nem csináltam. Készen voltam, jeleztem Ryanek.
Hallottunk a folyosón a lépteket, visszafojtott lélegzettel álltunk egymás mellett majd egyszerre találkozott a tekintetünk. Szememben könnyek gyülekeztek, melyek utat is találtak maguknak. Oda léptem Ryanhez és melegen átöleltem derekát és mélyen beszippantottam az illatát. Szorosan átölelt felső testével és homlokon csókolt.
Hangos rúgás érkezett az ajtónk felől. Mindketten ijedten ugrottunk el egymástól. Kétségbeesetten néztünk össze majd Ryan mutatott az ágy alá. Gyorsan bemásztunk alá majd lélegzet visszafojtva vártuk, hogy a támadónk betörjön hozzánk.
Pár óriási rúgás következtében az ajtó már nem bírta sokáig. Az előtte lévő bútor hozzá vágódott az feletti falnak és hatalmas zaj kíséretében ripityára tört. Majdnem fel zokogtam ijedtemben. Ryan megfogta a kezemet és biztatóan megszorította.
Támadónk belépett a szobába és éreztük a padló nyikorgását ahogyan felénk közeledett. Rémülten néztem a mellettem lévő volt szerelmemet akinek a tekintete kétségbeeséstől volt teljesen elveszett. A brutális gyilkos megállt az ágy mellett majd mielőtt kettőt pislantottam volna megragadta az egyik kezemet és kihúzott. Kapálóztam próbáltam kicselezni a támadómat majd Ryannel össze kulcsolt kezünk szétvált. Majd éreztem, hogy egy hideg kemény fém a tarkómhoz ér.