Lélektelen

24. fejezet

Cam szemszöge:

Követtem ezeket a seggfejeket és azon gondolkoztam, hogy egyáltalán minek jöttem velük és ehhez minek kellek én. Az angyalokat mind szárnyas baromnak tartottam, mert mindegyik be van programozva. Legalábbis nem teljes értelemben, de ha parancsot kapnak, az életük árán is teljesítik azt. Kicsit se para.
Beléptünk a Mennybe és ahogy haladtam Michael oldala mellett a többi angyal is gyülekezett a terem előtt. A tárgyaló iroda tágas, nagy belmagassággal, tele világítással. Az asztal nagy, hosszú keskeny volt melyhez székek is tartoztak. Kihúztam az egyiket és levágtam magam a székre. Gurulós forgó szék volt amivel elkezdtem forogni mint egy idióta.
- Khm Halál... - kezdte mondatát Michael és éreztem a mondatban az a tipikus hangsúlyt, hogy viselkedjek és vegyem komolyan a dolgokat. - Szóval azért hívtalak össze titeket fivéreimet és nővéreimet, mert baj történt. Bizonyára hallottátok az angyal rádión valami csattanást és az angyali sípoló hangot. Biztosan emlékeztek Luciferre a mai nevén a Sátánra.
Sutyorgás és kétségbeesett nézések voltak az angyalok arcán. Lélegzet visszafojtva várták mit jelenthet ez. Felvontam a szemöldököm. Luci szabad lábon? Ennél már csak jobb lehet.
- Mi van vele? - kérdeztem. 
Az arkangyal megköszörülte a torkát.
- Már is mondom - itt hagyott egy ki szünetet és nézett rám azzal a bosszantó fapofával amivel az angyalok 99% -a szokta. - Liam a pokol hercege engedte ki a ketrecéből. 
Minden egyes glóriás egymásra nézett. Senki se mert megszólalni, nekem meg a szemem kidülledt a helyéről.
- Azt hogy csinálta hisz ő már halott?! 
Michael lesütötte a szemét.
- Nem teljesen - válaszolta. - mikor elvittük a világ végére ott megölte az egyik fivérünket.
Ezt nem értettem. Simán elbírt volna vele egyedül is.
- Te is megölhetted volna. Simán elbánhattál volna vele - vágtam vissza.
- Egyedül nem volt esélyem Halál - mondta - a lényeg, hogy itt van a nyakunkon az elbukott fivérünk és mind veszélyben vagyunk.
Valami nem stimmelt ezzel a szárnyassal. Nem tudom elhinni, hogy maga Michael nem bírt volna el egy pokol hercegével. itt valami bűzlik a hazugságtól. Az meg a másik, hogy nem tudtam elhinni, hogy Luci kiszabadult.Mindenki mocorgott és szemük félelemtől volt teljesen elveszett. Nem csoda hisz mindenki félt Lucifertől mert az ereje és a hatalma nagyon nagy volt. A szabadulásával elkezdődik a legrosszabb ami a világgal történhet. Elhozza az apokalipszist és az azzal járó pusztítást.
- Feladatunk van számodra Halál - nézett rám Michael. 
Vettem egy mély levegőt.
- Mégis mi lenne az? - kérdeztem.
Az arkangyal kihúzta magát.
- Én nem küzdhetek meg vele egyedül. Kell nekem valaki akinek a lelke hófehér és tele van életerővel, vagyis olyan erős ami megállíthatja a pusztítást.
- Hát ez mind szép is jó, akkor nézd át az összes lelket a mennyben hátha létezik is egy akár.
- Létezik is - nézett mélyen a szemembe. 
Álltam a tekintetét.
- Akkor már meg is van oldva a probléma - rántottam meg a vállamat. 
Csend telepedett a tárgyaló terembe.
- Egyetlen egy lélek se tiszta annyira, hogy megölje Lucifert - törte meg a csendet Armait az igazság angyala.
- Éppenséggel van egy olyan lélek aki képes rá - mondta Michael.
- És nem lehet csak úgy vissza rakni a ketrecbe? - kérdezősködött Camael a szépség angyala. - Mégis csak a fivérünk.
- Ez igaz - helyeselt Gavreel a béke és az egyensúly angyala. Most az egyszer támogattam az ötletet, hisz egyszer Lucifer is jó glóriás volt. 
- Rühellem beismerni, de most mondanak valamit. Bármennyire is haragszunk, utáljuk Lucit, senki sem érdemli a halált ezt higgyétek el. Megfogjuk a lelket, megtaláljuk Lucifert és vissza tuszkoljuk a ketrecébe. De ehhez egy boszorkány segítségére lesz szükségünk, egy ősire - mondtam.
Michael bólintott.
- Akkor meg is van a tervünk. Már ha ez tervnek nevezhető - húztam a számat. 
- Túl kiismerhető tervnek hangzik. Fivérünk azonnal rá fog jönni erre, mindig előttünk jár egy lépéssel. Kell lennie B tervnek is, mert ha beüt a szar akkor majd néztünk - tette hozzá Satael a rejtett tudás angyala.
Utáltam ezt a csávót. Túlságosan tetszik neki a stílusom.
- Lesz több tervünk is, de most mindenki koncentrál arra az egyre, és ha majd benne vagyunk nyakig a szarba, utána ráérünk csiszolni a fogaskerekeinket - válaszoltam. - Na mivel már meg is beszéltük én léptem.
- Még nem mehetsz Halál. Van egy fontos dolog amit tudnod kell, és ami téged is érinthet.
Lassan ránéztem és fürkésző tekintettel méregettem.
- Ha el kell hoznom egy lelket, hát megteszem. Nem tudom, hogy ennél jobban engem miért érintene. Legyőzzük vele a rohadékot és mindenkinek "happy end" lesz.
- Ez nem ilyen egyszerű és neked sem lesz az.
- Még is miért nem? Több mint 2000 év van a hátam mögött, nehogy már egy lélek miatt kételkedj bennem - morogtam.
- Biztosan számíthatok arra hogy elhozd nekem? - nézett kihívással a szemében. 
Felvontam a szemöldököm. 
- El - grimaszoltam.
Elmosolyodott.
- Köszönjük Halál, mindenki nevében köszönjük! - hálálkodott.
- Jól van elég lesz a sok nyálból, mert már a plafonról csepeg - mutattam felfele.
Michael kuncogott.
- A humorod utánozhatatlan.
- Tudom, még jó. Melyik lélek lesz az? - tértem a lényegre.
Arca megfeszült.
- 19 éve lélek emberi időben - arcán az izmok rángatózni kezdtek. Nyelt egyet. - Jasmine-é az.
Éreztem, hogy az összes izmom megfeszül, kezemet ökölbe szorította. Olyan mérhetetlenül dühös lettem és egyben mérhetetlenül kétségbeesett. Természetfeletti erőmmel falnak dobtam az angyalt. A fal megrepedt, Michael köhögött, orrából folyt a vér. Felállt és farkasszemet nézett velem. Nagyon nagy erő kellett ahhoz, hogy ne nyírjam ki. 
- Őt hagyd ki ebből, megértetted? Neki ehhez a rakás szarhoz semmi köze és nem is lesz. Nem fog küzdeni. Nem fogom elhozni nektek. Kapjátok be mindannyian, nem fogjátok elvenni tőlem azt, akit a létezésemnél is jobban szeretek - Michael felé fordultam. - Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, vagy ti - néztem a többiekre - mindenkit megölök.
- Ez egy erős fenyegetés nem gondolod? Egy arkangyalt dobtál a falnak, mert a Földet akarja megmenteni. Azon az egy lelken múlik a világ sorsa. Megint megfosztod a lányt a szabad döntéseitől, ami miatt már apám megbüntetett.
- Leszarom, én csak megakarom védeni. Tudom mi a döntése és már lehet gondolkodni a B terven - néztem rájuk.
Michael szeme kéken villant, ami miatt olyan volt mint egy időzített bomba. Dühös volt. Bármelyik pillanatban nekem eshetett volna. 
- Mind tudjuk milyen fontos számodra, ezért nem vesszük el az életét. Cam, Apám saját kezeivel teremtette meg azt a lelket. Vagyis isteni erő. Szükségünk van rá. Ő kell a győzelemhez. És akár tetszik akár nem, de belőle angyal lesz. A legerősebb angyal akit valaha láttam. 
Fújtam egyet, és csak még idegesebb lettem. 
- Ez a sors akarata. Már megvan a malasztja - fogott egy fiolát amiben a kékes-fehér malaszt csikorgatta az üveg felületét. - Ha tetszik, ha nem, a lány közénk fog tartozni.