Mad in Love / YuMark

1. Rész

Mark pov.

Ismét könnyeimmel küzdve sétálok végig a folyosón, bár szívem szerint futnék: még sem teszem. Nincs miért, nincs hova. Mégis menekülnék.

Mindig menekülnék, mégis itt sínylődőm bizonytalanul, dilemmák közt, fájdalmak közt.

- Állj meg! - fut utánam Jaebum, de nem teszem meg. Eszem ágában sincs. Nem akarom hallani, hogy véletlen volt, hogy többé nem teszi, mert mindig megteszi. Mindig ugyan az a lemez, mindig csak ígérget: ígéri, hogy megváltozik, de nem változik. Mindig ugyan az marad... És mégis itt vagyok tőle pár centire - Mark, várj meg! -, fog karomra és maga felé fordít.

Könnyes szemei szívem szorítják, még sem akarom látni, elfáradtam, bele fáradtam.

- Engedj el, kérlek! - hunyom le szemeim, mert nem merek rá nézni. Az a düh, amivel felém fordult pár perce, az a pofon, verés... Képtelen vagyok rá nézni, pedig szeretem. Mindennél jobban szeretem... Ezért viselem el, lassan öt éve.

- Engedj el, Jaebum kérlek! - kezdek el zokogni, mit látva magához húz és egyszerre nyugtat meg illata és taszít el érintése. Félek tőle, de szeretem.

- Ne haragudj rám szerelmem! - csókol hajamba, mi kellemes érzéssel tölt el és újra csapdába esek, újra karjai közé borulok. Ismét elárulom saját magam.

- Nem haragszom! - bújok hozzá.

Vajon valaha megváltozik? Egyszer tényleg jobb lesz? Most más lesz?

- Gyere velem. - suttogja fülembe, majd maga után húz, vissza a lakásunkba.

Szenvedélyesen csókol ajkaimra, majd tol a falnak, de még mindig reszketek az előbbi veszekedésünktől.

- Jaebum, nem-nem akarom. - fordulok el ajkaitól kicsit.

- Kívánlak! - nyal végig nyakamon, amitől ismét megremegek.

- N-ne! - remeg meg hangom is, ahogy ujjaival végig simít oldalamon pólóm alatt.

Ajkaival nyakam csókolgatja, minek köszönhetően karjaiba zuhanok, ezzel ellent mondva saját magamnak.

- Én úgy érzem - duruzsolja fülembe, mit utána megcsókol - igen is akarod. -, fogja meg combom, ezzel ösztönözve, hogy ölébe ugorjak, majd így nyom vissza a falnak végig a szemembe nézve.

- Akarlak! - csókol ajkamra, elmélyítve csókunk - Minden porcikádat! - harap alsó ajkamra - Légy az enyém! - szedi le felsőm, majd kulcs csontom kezdi bujtogatni, mivel teljesen elveszi a józan eszem is.

- A francba is Im Jaebum! Tiéd vagyok! - kulcsolom ujjaimat fekete hajába, majd hagyom, hogy azt tegyen, amit akar velem.

Jaebum pov.

Végig simítok forró bőrén, míg nyakába harapok finoman: ezzel kiváltva édes kis nyögéseit.

Rettegtem, hogy most végleg elüldöztem magamtól, de ezek szerint jobban szeret, mint hittem. Csak tudnám mit szeret bennem még mindig.

Emlékszem mikor a legmélyebb fájdalmamban megláttam este a klubban, ahogy táncolt és elhatároztam, hogy az enyém lesz. Akkor csak egy éjszakát akartam, érzelmek, beszélgetések nélkül. Csak dugni akartam, míg el nem múlik a fájdalmam, de mégis... Mégis a szívembe zártam azon az estén. Nem akartam megismerni, nem akartam, de megtettem. Azóta képtelen vagyok szabadulni tőle. De nem csak Marké a szívem és ez teljesen felemészt.

Magamhoz ölelem Markot, majd szobánkba viszem és elfektetem az ágyon.

- Szeretlek Mark, szeretlek! - puszilom meg finom ajkait, majd elmélyítve kigombolom farmerját. Kell nekem, akarom, mégis hiányzik valami. Valaki... Ő!