Mad in Love / YuMark

14. Rész

Jaebum pov.

Pontosan tudom mit vállalok azzal, ha Youngjaenak igent mondok, de nem tudom mit tehetnék... Szeretem, még így öt év múltán is.

Viszont fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mert Mark is legalább olyan fontos számomra. Igaza van Yugyeomnak, őt már tényleg csak egy kis dolog tartja mellettem, még pedig a szeretete. De pontosan tudom, hogy vonzódik Yugyeomhoz és ha huzamosabb ideig lesz vele: biztos vagyok benne, hogy bele szeret.

Féltem, mert ő viszont velem ellentétben nem tudja mit vállalna Yugyeommal...

- Jaebum, beszéljük meg, kérlek! - halom meg az ajtó mögött Youngjae hangját, ahogy kérlel...

- Hogy kerültél te már megint ide? - nyitom ki és nézek rá értetlenül.

- Beszélni akarok veled! - lép be, majd becsukja maga után az ajtót - Jaebum - lép elém megfogva kezem -, szeretlek, mindennél jobban! Tudom, hogy hiba volt elengedni és-és tudom, hogy ez az egész neked sok volt, de - nem hagyom, hogy befejezze. Ajkaira hajolva hallgattatom el, viszont mégsem tudom úgy csókolni ahogy szeretném.

Most már értem, hogy miért...

- Én is szeretlek Youngjae, de nekem párom van. Párom, akit ugyan úgy szeretek, aki mellettem volt az elmúlt öt évben úgyis, hogy fogalma sem volt róla, miért őt bűntetem... Mark megérdemli, hogy választ kapjon a kérdéseire! - ölelem magamhoz.

- Ezt úgy érted, hogy - kezdené, de szavába vágok.

- Veled akarok lenni! - csókolok most már teljes szívvel finom ajkaira.

Yugyeom pov.

Mark édesen megszeppenve bújt be mellém és szerintem csak nem mert nemet mondani, de akkor is jól esik a közelsége. Bár kevés emberrel vagyok képes együtt aludni - még ha Jackson itt van, akkor is ő alszik a szobában én a kanapén -, de Mark társaságát most kimondottan igénylem.

Bár örülnék, ha Jaebumnak lenne esze és nem menne vissza Youngjaehez, azért a szívem mélyén érzem, hogy ez esetben biztos nem engedném el Markot... de nem illik ő ebbe a világba.

- Yugyeom - szólít meg halkan.

- Tessék - fordulok felé, tenyeremmel végig simítva most kissé piroskás orcáját.

- Jaebum jól van? - válik szomorúvá hangja és kicsit talán fáj nekem is, hogy róla kérdez, de végül is ő a párja...

- Jól lesz, ne féltsd! - puszilok homlokára, majd magamhoz ölelem és hagyom, hogy végre át vegye felettem az uralmat az álom.