Mad in Love / YuMark

19. Rész

Sziasztok! Remélem tetszik majd és érdekel a folytatás ❤❤❤

Jackson pov.

- Mi? - néz rám Mark elkerekedett szemekkel és én azonnal megbánom, hogy elmondtam neki.

Tudtam, hogy nem szabad, de nem bírtam tovább.

- De ezt, hogy érted? - kérdezi nagyokat pislogva. Nem hiszem el, komolyan...

- Úgy, hogy akkor és úgy fekszik le velem ahogy akarja és bizonyos szabályokat be kell tartanom. De ennél többet nem tudhatsz! Ezt sem szabadna.

- Jackson... - néz rám teljes döbbenettel, de valami más is megcsillan a szemében.

- Ne néz rám így kérlek! - hajtom le a fejem - Tudom mennyire szánalmas vagyok, nem akarom ezt tovább firtatni.

- Miért lennél szánalmas? - kérdezi kedvesen megfogva kezem.

- Tudod sokan, legalábbis akik ezt tudják: gondolják így. Nem egyszer hoztak már megalázó helyzetbe emiatt és Yugyeom hiába áll ki mellettem és próbál segíteni: nehéz ilyenkor nem utálni magam. Megértem, ha most undorodsz tőlem, de ő ... - de szavamba vág.

- Jackson nem undorodom tőled! - ölel magához - Csak nem, nem értem miért... Azt hittem ő más... Bántott téged?

- Nem tett semmi olyant, amit én ne akartam volna. Vannak furcsa kérései vagy kevésbé jóleső szokásai, de Yugyeom nem rossz ember. Nem kell tartanod tőle! Legfőképpen nem tudhatja meg, hogy ezt kikotyogtam! - fogom meg vállát, így egy picit eltolva magamtól nézek szemébe.

- Miért nem? - néz rám értetlenül, de aranyosan, ami megmosolyogtat.

- Mert nem akarja, hogy tud. Nem akarja, hogy ismerd ezt az oldalát és megígértette velem, hogy nem mondom el.

Yugyeom pov.

Jackson lehangoltságát már Mark is észre vette és biztos vagyok benne, hogy csak kedvességből simogatta, de akkor is rosszul esett és kivételesen nem Jacksont féltettem, hanem magam. Nem akartam, hogy Mark máshoz is hozzá érjen rajtam kívül.

- Idióta vagy Yugyeom! - suttogóm magamnak a hideg zuhany alatt. Nem hiszem el, hogy képes vagyok így megörülni egy fiútól.

- Yugyeom? Merre vagy? - hallom meg Jackson hangját a nappaliból, így elzárom a csapot és meg törölközőm, majd felhúzva nadrágom - persze megint a szobában hagytam a pólóm - megyek ki hozzájuk.

- Itt vagyok. Sokáig el voltatok. - megyek a csaphoz, hogy igyak egy kis vizet.

- Bo-bocsánat. - hallom meg Mark kissé szégyenlős hangját, amiért furcsán nézek rá.

- Nem kell bocsánatot kérned csak legközelebb szóljatok, mert aggódtam, hogy bajotok esett. - lépek elé megfogva kezét, mire riadtan, de kíváncsian nézi kezem.

Jacksonra nézek, hátha megtudom miért viselkedik ilyen furcsán Mark, de csak mosolyogva pakol le a nappaliba. Érdekes, vajon mi történhetett?!

- Yugyeom, nekem most haza kell mennem. - áll mellém Jackson, Mark pedig azonnal rá néz nagy szemeivel. Valami nekem itt nem tetszik...

- Holnap visszajössz? - nézek én is rá. Tudom, hogy nincs minden rendben a szüleivel, ezért sem szeretném, ha egyedül lenne.

- Ne-nem hiszem. - hajtja le fejét - talán tartva picit a válaszomtól, de tudhatná, hogy fontosabb ennél.