Mad in Love / YuMark

29. Rész

Sziasztok! Úgy gondoltam, nem ártana picit megismernetek Yugyeom érzéseit is, ezért ez a rész most inkább erről fog szólni!

Kellemes olvasást! *-*

Yugyeom pov.

Reggel telefonom vad rezgésére ébredek és bár kissé komás vagyok, addig eljutok gondolatban, hogy Markot nem kéne most felébresztenem, így kibújok öleléséből és a nappaliba sétálok, magamra rángatva egy boxert – Mit akarsz Jaebum? – szólok bele, nagyot ásítva.

- Felébresztettelek? – kérdezi meglepődő hangon, majd nagy levegőt vesz – Én csak – akad meg mondatában –, voltam bent a kórházban és hallottam mi történt. Hogy vagy? – persze, tudhattam volna.

- Jól és ezt a témát itt le is zárnám! – morgom, míg felteszem a kávét főni. Most szükségem van egy erős fekete kávéra és szerintem Marknak is jól fog esni. Bár sok mindenre nem emlékszem a tegnapból, az biztos, hogy nem kíméltem annyira, mint kellene.

- Yugyeom otthon vagy? – kérdi meglepetésemre. Mit tervezhet?

- Öhm, igen. Miért? – teszem headsetre a telefonom, hogy csinálhassak reggelit. Mark tegnap nem tudom tényleg evet-e, nem igazán győzőt meg.

- És Mark nálad van? – kérdezi meg bátortalanul, amit nem tudok hova tenni.

- Igen. Miért? – húzom fel szemöldököm, míg a spájzból elő halászok pár tojást és sajtot, majd előkeresem a serpenyőt, de feltűnt, hogy Jaebum túl nagy csendben van – Jaebum, mi van?

- Én csak voltam a közös lakásban és nem volt ott. Kíváncsi voltam merre van. – halkul el és tudom, hogy hazudik. Ismerem már, mint a rossz pénzt.

- Jaebum, nem szeretem, ha hazudsz nekem! – állok meg minden mozdulatomban – Mi van veled? – kérdek rá és kezd idegesíteni a dolog.

- Sajnálom! – szólal meg csendesen – Csak Jinyoung azt mondta, hogy mérges voltál amikor elmentél. Persze ez természetes, de-de ismerlek...

- Mark jól van! – mondom ki, mielőtt tovább folytatja. Úgyis csak ezt akarta tudni – Most örülsz?

- Yugyeom, ne haragudj! – kezd el azonnal mentegetőzni – Átmehetek hozzád? – kérdi hirtelen, meglepve.

- Történt valami? – ha Youngjae megbántotta esküszöm megölöm!

- Nem, csak beszélgetni akarok veled.

- Gyere. – adom be a derekam, addig úgy sem hagy békén, amíg igent nem mondok – De most leraklak, reggelit csinálok!

- Én is kérek! – sikít a fülembe, amin nevethetnékem támad – Fél óra és ott vagyok, de tényleg kérek!

- Jól van, jól van. Szia. – teszem le vigyorogva a telefont.

Elkészülve a három omlettel, elő keresek három bögrét – tuti kérni fog Jaebum is –, kiöntöm a kávékat. Magamnak és Jaebumnak feketén, Marknak tejjel, mert tudom, hogy így szereti, utána pedig bemegyek a szobába.

Mark édesen forgolódik, bár ez valószínűleg sok jót nem jelent, így mellé ülök a kávéját az éjjeli szekrényre rakva és elkezdem simogatni arcát, eltűrve szeméből a kócos tincseit – Édesem – hajolok homlokához –, ébresztő! – puszilom meg és annyira édesen nyam-nyog párat, hogy muszáj mosolyognom – Markie. – puszilok orrára, mire megremeg és aranyosan kezd kacagni. Na, ilyennek sem láttam még, de nagyon tetszik, biztos még félálomban van – Szép reggelt! – nézek mélyen szemébe, mikor felpislog álmosan.