Mad in Love / YuMark

28. Rész (+18)

Sziasztok! Itt lenne az új rész *-* Remélem tetszik majd :)

Mark pov.

Órák óta csak egyedül forgolódom az ágyban és Yugyeom még sehol. Azt mondta siet, akkor mégis mi történhetet? Talán Jackssel történt valami...eddig eszembe sem jutott. Tudom, hogy ő tényleg szereti Yugyeomot, mit-mit fog gondolni, ha felébred? Már persze, ha egyáltalán felébred. Istenen, ő annyit próbált segíteni én meg... Hibáztam, de nem azt bánom, hogy lefeküdtem akkor vele, csak azt, hogy Jackson háta mögött történt az egész.

- Ah, hol vagy Yugyeom? – sóhajtok fel, ahogy elönt egy rossz érzés.

Este felé már leragadnak a szemeim, bár fogalmam sincs mitől vagyok ilyen fáradt, hisz egész nap csak feküdtem, de mégis elnyom az álom. Az álom, ahol Yugyeom ott áll mellettem, látom, hogy mond valamit, de nem hallom. Miért nem hallom? Távolodik tőlem, mintha a szél vinné egyre messzebbre, nekem pedig minden méter egyre több könnycseppet csal a szemembe. Nem, nem hagyhatsz el! Gyere vissza! Yugyeom, gyere vissza, kérlek!

Könnyáztatott szemekkel ülök fel az ágyban és sírásom csak erősödik, ahogy tudatosul bennem: még mindig egyedül vagyok az ágyban. Letörlöm könnyeim, majd fájdalmasan, de felkelek az ágyból. Yugyeom felsője leér combom közepéig, és még mindig finom illata van, bárcsak ő is itt lenne...

Lassan megyek ki a konyhába és még csak most tudatosult bennem, hogy ma még nem is ettem és igen csak éhes vagyok. De egyáltalán nincs itt sem főzni való, sem semmi, így inkább csak egy szendvics mellett döntök, amikor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó.

- Szia. Hogy hogy még fent vagy? – lép a konyhába, mellkasa előtt összefont karokkal.

- Csak éhes voltam. – hajtom le a fejem és fogalmam sincs miért érzem úgy, mintha valami rosszat csináltam volna.

- A mikróban van még grófi. – sétál a kis fehér dobozhoz és elő véve egy tál grófit elém rakja. Na én ezt miért nem találtam? Bár ott eszembe sem jutott keresni. Mindegy, most valahogy már nincs étvágyam.

- Köszönöm, de már ettem. Csináltam szendvicset. – játszom inkább ujjaimmal az ölemben. Olyan furcsa, mi történhetet vele? Vagy haragudna?

- És visszajössz velem az ágyba? – ölel magához, hogy a hátam hasára simuljon, míg ajkaival nyakam kezdi puszilgatni.

- Pe-persze. – lehelem halkan, mert jelenleg elment a hangom egyrészt a kellemes érzéstől, mit érintései adnak, másrészt a felőle áradó feszültségtől.

- Gyere! – fordít maga felé és konkrétan ölébe húz. Amint elérjük a szobát, lefektet az ágyra és úgy mar ajkaimra, mintha az élete múlna rajta. Yugyeom, mi történt veled? De mielőtt megkérdezhetném: leveszi felsőm és a boxertől is megszabadít, majd visszahajolva nyakam kezdi puszilgatni, harapdálni, amitől néha fájdalmasan, néha élvezettel sóhajtok fel – Fáj még? – néz szemembe, mikor levéve ruháit, lábaim közé fekszik én pedig majdnem elfelejtek még levegőt venni is.

- Nem annyira. – szólalok meg halkan, mert a hangom még mindig nem mert visszajönni. Yugyeom pedig nem is várat sokáig magára: egy egyszerű mozdulattal mélyül el bennem, ami azért nem a legkellemesebb és egy sitítást kísérve fájdalmasan szorítom össze szemeim, míg Yugyeom összekulcsolja ujjainkat és nyakam kezdi szívni, ahogy lassan kezd lökni belém. Úgy tűnik, ahhoz még elég tág vagyok, hogy könnyen tudjon mozogni és a kezdeti lassú lökések egyre gyorsabbak és erőteljesebbek lesznek, amikor pedig eltalálja prosztatám: már én kérem, hogy gyorsítson. Szemeim képtelen vagyok kinyitni, vagy akár csak pislogni, a torkom kiszárad a nyögéstől és mikor elélvezek még azt sem érzem igazán, hogy vállamba harapott, ez most csak jobban felforrasztja testem. Kell pár pillanat, hogy újra kapjak levegőt és mivel Yugyeom továbbra is ugyan abban az elképesztően gyors tempóban nyomul belém, mint eddig: az agyam képtelen normálisan funkcionálni, már csak nyögni és sóhajtozni tudok. Kellemetlen, ahogy az orgazmus után is folyton eltalálja gyengepontom, de merevedésem hamar újra éled – Ahh! – sikítok fel, ahogy könnyed mozdulattal fordít hasra és vágódik erősen belém – Yu-Yugyeom! – szorítóm össze a kezem közé akadó takarót.

- Ne ficeregj! – csap fenekemre, amitől hangosan sikítok fel, mert egyszere éget és tölt el élvezettel, amitől máskor biztosan elpirulnék, de most levegőt venni is képtelen vagyok – Csak nem tetszett? – súgja fülembe, majd megharapja fülcimpámba – Kérsz még? – nyal végig nyakamon és akaratom ellenére is bólintok, meg-meg remegő testel. Egy mélyebb lökésénél felé fordulva látom azt a tüzet a szemében, mit még sosem, de képtelen vagyok sokáig felé fordulni, így inkább visszafordulva hajolok az előttem lévő párnába, hangosan nyögdécselve. Ahogy tenyere újra és újra fenekemen csattan és erősen csapódik belém, ismét elélvezek és érzem, hogy ő is belém élvez, majd még egyet csap fenekemre, miután kihúzódik belőlem. Érzem ahogy maga felé fordít, de kell még pár perc, amíg tudatom visszatér és az is biztos, hogy még sosem dugtak meg ilyen durván, de nem is élveztem még így semmit – Jól vagy? – csókol ajkaimra, magához ölelve, míg betakar minket.

Képtelen vagyok válaszolni, vagy egyáltalán reagálni, hozzá bújva szinte azonnal el is alszom, álmomban még sem érzem olyan közel magamhoz, mint eddig.