17. Rész

309 55 4
                                    


Jaebum pov.

Rettenetesen aggódom Markért és már százszor megbántam, hogy hagytam elmenni. Tudom, érzem, hogy igent fog mondani Yugyeomnak és akkor már nem tudom megvédeni.

- Még mindig az a fiú jár a fejedben? – ül ölembe Youngjae, ezzel kirántva gondolataimból – Ugye nem gondoltad meg magad? – szomorodik el ijedten.

- Nem! Csak zavar, hogy Yugyeomnál van. Direkt megmondtam neki, hogy vigyázzon vele és inkább menjen haza, de nem hallgatott rám.

- Miért zavar, hogy Yugyeomnál van? – kérdi, míg ujjait hajamba futtatva cirógat.

- Nem akarom, hogy bántsa... - suttogom magam elé.

- Nem fogja! – csókol ajkaimra és nem tudok már másra gondolni.

Mark pov.

Yugyeom csókja egyszerre rémiszt meg és ragad magával, Jaebum szavai még sem hagyják, hogy viszonozzam az érintéseit.

- N-ne! – vállok el zihálva ajkaitól, nem merve rá nézni.

- Sajnálom! – nyúl állam alá – Teljesen összezavarod a szívem.

- Yu-Yugyeom – nézek rá bátortalanul – Miért mondod ezt?

- Mert így van. Már amikor beléptél azon az ajtón a próba terembe: különös érzéseim támadtad. Komolyan gondoltam minden egyes szavam, akár milyen nehezen is, de beszeretném tartani. – néz szemembe, míg ujjai csípőmről hátamra vándorolnak így vonva ölelésébe.

Vele valahogy most olyan biztonságban érzem magam, mégis ott lebeg előttem Jaebum minden egyes szava, mik nem engedik, hogy bízzak Yugyeomban.

- É-én ... - kezdeném, de Yugyeom apró puszit lehel számra ezzel elhallgattatva.

- Nem kell mondanod semmit. – simít végig arcomon, majd vissza ül a helyére, mikor Jackson megjelenik a nappaliban.

Este már alig tudom nyitva tartani a szemem, így akaratlanul is fejem Yugyeom vállára hajtom, majd lehunyom pilláim. Később már csak arra ébredek, hogy valaki – az illatból ítélve Yugyeom – felemel, majd a puha ágyra tesz és már alszom is tovább.

Jackson pov.

Mark este édesen elalszik, de egyikünk sem gondolta, hogy a kanapé túlságosan kényelmes lenne neki, így Yugyeom szobájába vitte.

- Azt hiszem én most haza megyek. – állok fel a kanapéról.

- De miért? – néz rám értetlenül Yugyeom, ami igazán aranyosan hat rajta ilyenkor.

- Mert akárhogy is számolok, nincs három ágyad édes. – lépek elé mosolyogva.

- Ki húzható a kanapé, aludhatsz velem. – ölel magához, nyakamhoz hajolva.

- Mindketten tudjuk, hogy nem szereted, ha valaki veled alszik. – sóhajtok mélyen ahogy megérzem meleg leheletét bőrömön.

- Talán most tehetnék kivételt. – csókol érzékeny bőrömre, mitől megborzongok.

- Yu-Yugyeom... - sóhajtok ijedten ahogy a hátam mögötti falnak nyomva kezdi el szívni nyakam.

- Halkan! – szól rám a tőle megszokott szigorúsággal, mivel sosem tudtam ellenkezni – Kapaszkodj! – suttogja fülembe én pedig teszem amit kér, tudva: elvesztem a karjaiban.

Reggel fáradtan ébredezve próbálok felkelni, de legszívesebben maradnék akár mennyire is kényelmetlen a kanapé, hisz most már lassan két éve ismerem Yugyeomot, de most először aludt velem, ami igazán jól esik, bár tudom csak ki békíteni akart ezzel.

- Szép reggelt! – ül mellém hirtelen, mitől picit meg is ijedek – Tessék, tejjel és két cukorral. – nyújtja mosolyogva felém a bögre forró kávét, minek már meg is érzem finom illatát, de valami igen csak zavar ebben a viselkedésben.

- Miért vagy most ilyen kedves? – nézek rá felvont szemöldökkel, bár tudom: nem szabadna ilyen hangnemben beszélnem vele.

- Jacks, ha hiszed, hanem: fontos vagy nekem. Tudom, hogy nem szoktam ezt mondani és azt is, hogy nem bízol bennem, de tényleg közel állsz a szívemhez.

- De ő közelebb. – ülök fel mosolyt erőltetve magamra.

- Jacks...

- Nem baj, tudtam mire vállalkozom mikor veled kezdtem. – gondolok arra az estére, mikor először hagytam, hogy csókoljon, majd azt tegye, amit akar.

- Miért? – néz rám – Miért vagy mellettem, amikor meg sem érdemlem?

- Mert szeretlek Yugyeom. – fogom meg kezét, hogy közelebb hajolhassak hozzá – Még akkor is, ha tudom: te sosem fogsz így érezni irántam. – lehelek apró csókot piroskás ajkaira.


Sziasztok babocák! Sajnálom a hosszú kimaradást... Igazság szerint adodtak technikai, időhiány, ihlethiány próblémák is, amiért nem sikerült még részt hoznom semmiből. Azért remélem még vannak olvasóim és nem csalodtatok ebben a részben :(

Love

Mad in Love / YuMarkWhere stories live. Discover now