Mad in Love / YuMark

9. Rész

Jaebum pov.

Jackson tényleg aranyos, ahogy pörög és minden dalra tökéletes ritmusban táncol. Megértem Yugyeomot, amiért maga mellett tartja, de sajnálom is a kis szőkét, mert most hiába tűnik gondtalannak. Ismerem Yugyeomot és tudom, hogy milyen. Már csak azt remélem Mark elhiszi, hogy Jackson a párja és nem fog vele kezdeni. Nem, nem hiszem, hogy megcsalna, de érzem rajta, hogy eltávolodott tőlem és nem akarom elveszíteni! Vissza fogom szerezni!

- Szia, Jaebum! - hallok meg egy ismerős hangot és ahogy meglátom ki az, levegőt venni is elfelejtek - Jó újra látni. - lép teljesen elém, de képtelen vagyok reagálni. Mit keres itt?

- Youngjae, mit keresel itt? - áll elém Yugyeom a semmiből, amiért nagyon is hálás vagyok.

- Nekem talán nem szabadna buliznom? - hallom hangján, hogy mosolyog.

- Jaebum - fogja meg kezem Mark, riadtan nézve rám. Istenem! Nem, nem szabad Youngjaera gondolnom! Itt van nekem Mark, őt szeretem... Őt kell szeretnem...

- De, szabad. Nekünk úgyis más programunk van. - fordul felém barátom, majd megfogja Jackson kezét.

- Menjünk! - parancsol rám, ahogy régen mindig tette és akarva, vagy akaratlanul, de szót fogadok.

- Jacks, elkísérnéd Markot hozzám? Mindjárt mi is megyünk. - mondja és bár Mark nem akar nélkülem tovább menni, mégis hallgat rá egy kis vita után.

- Jól vagy? - néz rám, vállamra fogva.

Nem tudom mit válaszolhatnék.

- Miért volt itt? - nézek rá és érzem, ahogy a könnyeim kezdik marni szemeim.

- Ígérd meg, hogy nem csinálsz hülyeséget! Oké? - törli le könnyeim.

- Yugyeom - nézek rá. Nem tudom mit mondhatnék. Nem!

- Csak gondolkodj mielőtt cselekszel! - ölel magához én pedig teljesen elveszve engedem szabadjára könnyeim.

A napok csak múlnak még sem tudok másra gondolni, csak rá. Miért volt ott? Mit akarhatott?

- Jaebum, mi a baj? - puszil Mark mellkasomra, mivel máskor megnyugtatna, de most csak a figyelmem kelti fel vele.

- Semmi kicsim. - simítok végig mesztelen testén.

Hihetetlen, de azóta, hogy újra láttam, csak akkor tudok másra gondolni, ha Mark velem van. Ő az egyetlen mentsváram.

- Elmondod ki volt az a fiú a bárban? - néz rám ártatlanul, félve tekintve rám.

- Nem akarok erről beszélni. - csókolok finom ajkaira.

Ha mást nem is, de azt legalább sikerült eddig betartanom, hogy nem bántom.

- Miért nem? - bújik szorosabban hozzám, kissé megremegve.

Talán még mindig félne tőlem?

- Kicsim ígérem, idővel elfogom mondani, de most-most nem megy. Még nem! - futtatom ujjaimat hajába, simogatva puha tincseit.

- Ma nem kell bemennem a céghez. Itthon maradsz velem? - csókolok hajába.

- Bármennyire is szeretnék, nem tehetem. Van egy banda, akik nem sokára debütálnak, így dupla óráik vannak. - csókol meg -, de este bepótolhatjuk. - mosolyodik el huncutul.

Talán a nap legrosszabb pontja, amikor felkellve mellőlem elkezd készülődni. Nem szeretném, ha elmenne, mert önző mód, nem akarok egyedül maradni a gondolataimmal.

- Biztos nem maradsz? - húzom vissza magamhoz sáljánál fogva egy csókra.

- Biztos. Muszáj mennem! - ölel meg még egyszer, majd kilép az ajtón engem pedig magával ragad a hiány érzete. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle.

A konyhába sétálva úgy döntök főzők egy teát, de mikor felteszem épp megszólal a csengő. Mosolyogva sétálok az ajtóhoz.

- Talán itt hagytad a kulcsod? - nyitom ki az ajtót, de álmaimban sem gondoltam volna arra, hogy mi fog fogadni.

- Te mit keresel itt?

Sziasztok, itt lenne az új rész, bár nem lett jó szerintem 😕

Ne haragudjatok, ha mostanában ritkábban jön majd az új rész, mert holnap kezdek a munkahelyen és nem lesz sok időm, de igyekszem, ígérem!

Love 😍