Mad in Love / YuMark

13. Rész

Mark pov.

Valahogy nagyon egyedül érezem magam, hiába kedves Jackson, de mégis úgy érzem zavarom. Azonban Yugyeom ölelése nagyon is jól esik. Mégis hiányzik Jaebum...

- Jaebum - kezdeném, de Yugyeom csendre intő tekintette azonnal elhallgattat.

- Most egy ideig maradj itt! - puszil homlokomra, majd elengedi testem és a nappali felé indul - Nyugodtan aludj a szobámban, én majd alszom a kanapén. - ül le az említett tárgyra fáradtan.

Egész este nem jött vissza és biztos vagyok benne, hogy Jaebummal töltötte ezt az időt. Nem lenne szívem elfoglalni a szobáját és hagyni, hogy a kényelmetlen kanapén aludjon.

- Ne butáskodj! Gyere be a szobába! - húzom fel a kanapéról és cibálom magam után a szobába.

- Mark - áll meg az ágy mellett.

- Csak azt akarom, hogy ha már ilyen kedves voltál, akkor legalább ne egy kanapén aludj. Yugyeom - ülök le az ágyra megvárva, míg mellém ül, majd folytatom - ki ez a Youngjae? - nézek szigorúan a szőnyegre. Képtelen vagyok tovább ilyen kétségek közt lebegni.

- Jaebum exe. Tudod rajtad kívül ő volt az egyetlen, akit szeretett. - sóhajt mélyen, de nekem így csak több kérdésem lett.

- De ha most képes volt megcsalni vele, akkor még őt szereti, igaz? - suttogom magam elé, sajgó szívvel.

Akár mennyire is megtud néha bántani: én szeretem Jaebumot. Szeretem, de ezek után már nem tudom mit tegyek. Azt hittem most végre helyre jönnek a dolgok, de már nem látom merre menjek.

- Mark, pihenj inkább! Ne ezen gondolkodj most! - simít vállamra, mitől megremegek. Olyan jól tud esni egy-két érintése, de nem értem miért.

Mégis...

- Hogy ne gondoljak erre? Öt éve együtt vagyunk, öt éve hiszem el neki minden alkalom után, hogy más lesz. Most, most, amikor tényleg változni látszik... Miért? Mit tud ez a Youngjae, amit én nem? Mit? - kezd el folyni könnyem, mire Yugyeom magához ölel, de most ez nem nyugtat meg.

- Nyugodj meg! Téged éppen annyira szeret, mint őt és hidd el ő nem akart téged megbántani, főleg nem megcsalni! - fordít maga felé, de mikor érzi, hogy ezzel nem tud vigasztalni: végül arcomra ad egy apró puszit, mitől megszeppenve pislogok rá.

- Tényleg szeret téged, de Youngjae mindig is az a személy volt, akinek nem tudott nemet mondani. Sajnálom! - simít végig arcomon.

- Miért szakítottak akkor? - kérdem, ami elsőre felötlik bennem.

- Ahh... Mindig ilyen kis kíváncsi vagy? - sóhajt, míg tovább simogatja arcom.

- Szerintem most igazán van okom kíváncsiskodni! - váltok durcásabb hangnemre, de hát igazam van.

- Oké, oké. Viszont nem most! Most álmos vagyok. - mondja rám mosolyogva.

- Jól van, de szavadon foglak! - nézek az ajtóra és bár szívesen maradnék még vele - mert kellemes a kisugárzása - mégsem merem megkérdezni, így fel állva indulnék is kifelé, de csuklómra fog.

- Nem maradsz velem? - érzem tekintetét magamon, de nem merek rá nézni.

Felállva mögém áll és ujjait hasamon kulcsolja össze, míg fejét vállamra teszi.

Szívem majd kiugrik a helyéről, ahogy érzem légvételét nyakamon és Istenem, de jó illata van! Miért vagyok képtelen ellépni tőle?

- Jackson már haza ment. - puszil vállamra, mitől ismét megremegek és kezdem azt hinni az ő közelében már mindig ez lesz.

- És? Hisz a párod, majd visszajön. - sóhajtok, míg elfojtok egy kellemes nyögést magamban.

Nem, hisz azt mondta nem fog kikezdeni velem, mert Jaebum a legjobb barátja... Akkor miért puszilgat és miért élvezem ennyire?

- Már mondtam, hogy nem a párom. - vált hangja szigorúra, mitől picit talán meg is ijedek, mert nem értem miért váltott ilyen hirtelen.

- Akkor mid? - fordulok szembe vele és nézek most ködös szemébe.

Miért titkolózik?

- Egyszer elmondom, de az nem most lesz. - csókol ajkaimra, mitől szinte felrobban szívem. Ahogy óvatosan mozgatja puha száját enyémen, hirtelen el is felejtem a világot körülöttünk, csak rá tudok koncentrálni és arra, hogy milyen kellemes az érintése. Még visszacsókolni is csak egy hosszadalmasabb idő elteltével tudok, de amint megteszem el mélyíti csókunk, ezzel végképp elvéve józan eszem.

Viszont mikor hátam a puha matracnak ütközik riadtan válók el mézédes ajkaitól, ijedten nézve szemébe.

- Ne félj, nem teszek semmit. - simít arcomra - Viszont velem kell aludnod. - suttogja fülembe, mit utána végig nyal és te jó ég, sosem esett ez még ennyire jól.

Remélem tetszik valakinek *-* és nem okoztam csalódást

Love ❤