Mad in Love / YuMark

18. Rész

Mark pov.

Minden egyes szót hallottam, de csak még jobban összezavartak a hallottak. Már régóta ébren voltam, de nem mertem közbe szólni, érdekelt miről beszéltek, de Jackson szomorkás hangját hallva ahogy megkérdezi bejöhet-e... Minden volt csak válasz és nyugalom nem.

- Gyere csak. – szóltam ki, míg a belépő felé fordultam, de csak néztem ahogy megfáradt alakja megáll előttem és le guggol elém.

- Jól vagy? Olyan furcsán nézel rám. – húzza fel szemöldökét, de csak bólintok.

Talán most először nem szeretnék választ kapni a kérdéseimre. Most először legapróbb sejtemben is szeretném elnyomni kíváncsiságom, mert rettenetesen tartok a valóságtól. Talán Jaebumnak igaza lenne? Nem, nem lehet...

- Elmehetnénk most a dolgaidért? Délután sajnos nem fogok rá érni. – néz rám nagy szemeivel, mik egyszere mosolyognak rám és árulkodnak szomorúságáról. Bólintok, de még sem hagy tekintete nyugodni, így muszáj tenyerem puha bőrére vezetnem mit csak kíváncsian figyel.

- Miért vagy ilyen szomorú? – simítok végig arcán, de mikor kezemre fog: nem merek mozdulni.

- Honnan veszed, hogy szomorú vagyok? – próbálja ellenezni az állításom, de nem néz rám, ezzel elárulva magát még mindig kezem fogva.

- Jó reggelt. – szólal meg hirtelen Yugyeom az ajtóban összefont karokkal nézve ránk, de az élettelen hangsúlyból nem tudom eldönteni, hogy mérges-e vagy csak unott. Mindenesetre inkább visszahúzom kezem, majd kikászálódva az ágyból csendben osonok ki mellette az ajtón.

Még hallom ahogy becsukja az ajtót, majd valamit suttog Jackson, de én inkább a fürdőbe megyek: ezzel teljesen magukra hagyva.

Yugyeom éppen olyannyira volt ijesztő ott az ajtóban állva, mint Jaebum mikor nem értem időben haza, mégis nem tudom elképzelni, hogy bántaná Jacksont, hisz nem rég még azt ecsetelte neki: mennyire fontos számára. Akkor talán rám lenne dühös?

Vagy félóráig állok a zuhany alatt, de így sem jutok semmi értelmes gondolathoz.

- Mark, jól vagy? – szólal meg hirtelen a semmiből Jackson, ezzel a frászt hozva rám.

- I-igen. Mindjárt megyek! – szólok ki, a törülközőért nyúlva, majd frissen felöltözve emberibb kinézettel lépek ki a fürdőből.

Akaratlanul is Jacksont fürkészem seb vagy bármi árulkodó jel után kutatva, de helyette csak Yugyeom tekintetét találom magamon. Engem nézve gondolkodott el valamin nagyon erősen, még azt sem vette észre, hogy lebukott előttem. Talán észre vette mennyire figyelem a párját?

- Indulhatunk? – áll meg előttem Jackson én pedig bólintva egyezem bele az indulásba, még mindig Yugyeom szemeibe nézve.

Az út lassan telik és a kínos csend sem segít a szívemen. Zavar, hogy nem tudom mi történt ott a szobába és kicsit talán bűntudatom van, amiért egyedül hagytam akkor. Gondolataimba mélyedve lassan oda is érünk a háztömbhöz, mi most nagyon rossz érzéssel tölt el.

- Nem akarsz bemenni, igaz? – néz rám Jackson – Ha megmondod mi kell lehozom. – ajánlja fel, de nem fogadhatom el, megkell tennem.

- Nem, nem kell. Felkel mennem. – ütöm be a megfelelő számkódot, mélylélegzetet véve.

- Hát jó. – jön utánam bezárva az ajtót.

Míg a fontosabb ruháimat és egyéb dolgaimat pakolászom össze: Jackson kíváncsian sétálgat fel-alá a lakásban, ami igazán aranyos tőle.

- Azta, mekkora ez a lakás? – fordul nagy szemekkel felém, míg én csak mosolygok.

- Elég nagy, együtt vettük Jaebummal. – gondolok arra a napra, mikor először kaptuk kézhez a lakás kulcsait. Akkor annyira szerelmes voltam, hogy még közös lakásba is belementem. Bármit megtettem volna érte, de akkor ez még kölcsönös volt. Akkor még ő is szeretett.

- Mi bánt? – ül le mellém a földre, ahova kiszórtam az összepakolandó dolgaim.

- Hol rontottam el? Mikor veszítettem el őt? Mit kellett volna másképp csinálnom? – kérdem, bár inkább csak magamtól.

- Nem te rontottad el. Nem tettél semmi rosszat. – fogja meg kezem kedvesen.

- Mégsem tudom mihez kezdjek most.

- Hát most Yugyeomnál maradsz és még rengeteg időd lesz a jövőn gondolkodni. – mondja, de érzem a szomorúságot a hangjában.

- Jackson, zavar téged hogy Yugyeomnál vagyok? – kérdem bátortalanul nézve szemébe.

- Miért kérdezel ilyeneket?

- Mert reggel is olyan szomorkás voltál és utána Yugyeom is olyan furcsa volt. Veszekedtetek reggel? – kérdek rá arra, mi már reggel óta zavart.

- Mi? – néz rám értetlenkedve – Nem. Mi csak beszélgettünk.

- Yugyeom mérgesnek tűnt. – hajtom le fejem.

- Mert nem szereti, ha az engedélye nélkül érintkezek valakivel, de ez nem ellened irányult tényleg. – folytja vissza légvételét, valószínűleg magát szidva, hogy egy kis információt fecsegett ki.

- Miért is kellene az ő engedélye ehhez? Hisz csak az arcod simogattam meg, mert szomorúnak tűntél. – simítok ismét végig puha bőrén és pont úgy, mint reggel: most is kezemre fog – Jackson, mi van köztetek? – teszem fel a számomra most legfontosabb kérdést – Jaebum mindig azt mondja, hogy ne bízzak benne. Igaza van?

- Nem mondhatok semmit Mark, sajnálom.

- Miért nem? Miért nem mondasz semmit sem el? Miért titkolóztok?

- Mert fontos vagy Yugyeomnak és nem akarja, hogy rossz véleménnyel légy róla, vagy tarts tőle. Mark, kérlek! – néz rám könyörgő szemekkel.

- De ha nem szereti, hogy valaki hozzád ér, csókolóztok és olyanokat csináltok, mint egy pár akkor ... - de nem hagyja, hogy befejezzem.

- Az alárendeltje vagyok, nem a párja.