Mad in Love / YuMark

12. Rész

Yugyeom pov.

Jaebum az éjjel szinte álomba sírta magát, így nem hagyhattam egyedül. Jacksonnak írtam sms-t, hogy nem megyek haza és vigyázzon Markra, de rövid "oké" válaszából ítélve vele is lesz egy beszélgetésem.

Jackson közel áll a szívemhez, hisz egy nagyon édes, sexy és igazán kellemes természetű srác. Tudom, hogy nem azt kapja tőlem, amit érdemelne, de nem tudok mit tenni. Képtelen vagyok változni, legalábbis érte nem tudok...

- Yugyeom, még itt vagy? - néz rám álmos, kisírt szemekkel Jaebum.

- Ez természetes. - ölelem magamhoz testét, mi most tán ugyan olyan törékeny, mint öt éve.

- Én küldtem el. - suttogja elbújva ölelésemben, nekem pedig nem igazán esik le miről beszél.

- Hm?

- Youngjaet én küldtem el. - kezd el játszani felsőm korcával, ezzel is elárulva mennyire zaklatott valójában.

Régen is mindig így árulta el magát, mert nem mert a szemembe nézni.

- Miért küldted el? De egyáltalán hogyan került ide? - futattom ujjaimat hajába, kicsit megcirogatva fürtjeit.

- Nem tudom, hogyan került ide. Mikor tegnap Mark elment ő csengetett be pár perc múlva. Azt mondta, hogy újra akarja kezdeni és-és Istenem! Miért kellett ide jönnie? - csap mellkasomra, míg könnyes szemekkel néz rám.

- De ha őt szereted miért küldted el? - törlöm le könnyeit arcáról.

- Rosszul éreztem magam. Bűntudatom volt Mark miatt és-és nem mertem hinni neki. Mark évek óta tűrte, hogy őt bűntetem olyanért, amiről nem is tudott. Régen sosem tudtam volna bántani, főleg nem egy ilyen embert, de sajnos megtettem. Ráadásul pont amikor próbálom ezt helyre hozni felbukkan Youngjae és-és... Most mit tegyek? - néz rám kétségbe esetten. Most talán jobban sajnálom, mint akkor.

- El kell döntened mit akarsz, mert Mark hiába szeret téged, ha folyton csak megbántod. Nézd Jaebum, tudom semmi jogom ehez, de nyisd ki a szemed! Azt a fiút lassan már csak egy utolsó szál köti hozzád és ha nem vigyázol, ha egyszer hibázol: az a szál biztosan elszakad. Vagy megpróbálod újra Youngjaevel, mert abban biztos vagyok, hogy komolyan gondolta, de ez esetben Markot elveszíted, vagy megteszel bármit azért, hogy Markot kibékitsd. Döntened kell... - simítok végig arcán, mire mint egy kis cica: úgy bújik tenyerembe.

Emlékszem régen is így reagált, akár tudtán kivül is, de már akkor is tudtam, hogy neki ez a világ nem való.

- De ha Youngjae mellett döntesz, azzal tudod mit válasz magadra! - emlékeztetem egy nem is kicsit fájdalmas estére. Tudom mennyire fontos neki Youngjae, de azt is hogy mekkora fájdalom volt Jaebumnak vele lennie.

- Tudom. - suttogja lehunyt pillákkal, én pedig inkább visszahúzom magam mellé. Amint fejét mellkasomra fekteti, mély lélegzetett vesz - Tudom, hogy mit válalnék, de-de öt év alatt sem változtak iránta az érzérseim. - leheli halkan én pedig nyugtatásként homlokára puszilok.

- Az lesz a legjobb, ha én most haza megyek. Nem akarlak befolyásolni, mellesleg Jacksont egyedül hagytam Markkal. Csak vigyázz magadra! - ölelem meg, majd kikászálodva mellőle a nappaliba megyek.

- Yugyeom!

- Igen? - fordulok vissza felé.

- Vigyázz Markra! - néz rám fekete szemeivel.

Hazafelé csendben sétálok, majd mikor beérek azonnal a konyhába megyek. Nem hiszem el még mindig, hogy Youngjae tényleg ezért jött vissza. Egyszer már majdnem elveszítettem miatta Jaebumot, most nem fogom hagyni!

- Yugyeom - hallom meg magam mögött Mark szelíd hangját, így letéve a vízzel teli poharam felé fordulok.

- Jobban vagy? - nézek a még kissé piroskás szemébe.

Bólint, de látom rajta, hogy feszeng még egy kicsit, gondolom nem túl kellemes egy számára szinte idegen helyen egyedül, így elé lépve magamhoz ölelem.

- Megmondtam, hogy nem hagylak egyedül. - puszilok hajába, míg szorosan ölelem.

Bár ne kellene soha többé elengednem...