Mad in Love / YuMark

16. Rész

Yugyeom pov.

Haza érve egy síró Mark fogad, akit Jackson próbál nyugtatgatni, míg én megtorpanva az ajtóban hallgatom őket.

- M-miért nem mond el nekem senki semmit? Miért? - sír Mark, míg Jackson a hátát simogatja - Miért jobb ő, mint én?

- Nyugodj meg! Ígérem idővel jobb lesz! - öleli át, én pedig hirtelen nem is tudom mit érzek. Fáj sírni látni, de mégis legbelül kicsit örülök, mert most már biztos, hogy Jaebum Youngjaet választotta... De érte is aggódom.

- Hogyan lenne jobb? Sosem voltam senkinek fontos, soha... Azt-azt hittem ő neki... - pityereg, de Jackson nem hagyja neki végig mondani.

- Biztosan tudom, hogy igen is fontos vagy valakinek. - öleli át, ezzel picit oldva Mark feszültségét.

Lassan sétálok melléjük, majd leülve Mark mellé: én is megölelem.

- Sose sírj más után! - törlöm le könnyeit.

Jackson szomorkás szemeit rám veti, majd vissza Markra. Olyan különösen viselkedik mostanában, szomorú sokszor és sosem akar beszélgetni, pedig régen mindig ezzel nyaggatott.

- Mit szólnátok, ha ma elmennénk valahova? - nézek rájuk, de hamar meggondolom magam - Vagy inkább tartsunk filmezős estét?

- Nekem haza kéne mennem. - szólal meg halkan Mark.

- Mi? Miért? - bukik ki belőlem gondolkodás nélkül, mire Jackson kedvesen kinevet, de ezzel legalább Markot is megmosolyogtatom.

- Nem akarlak zavarni titeket és minden holmim ott van. - kezd el játszani tenyeremmel, min most én mosolygom.

- Nem zavarsz minket és jól esne neked egy kis filmezés. - mondja Jackson, majd felállva a konyhába sétál kissé szomorkásan.

- Válasz egy filmet, amit szeretsz, mindjárt jövők. - puszilok homlokára, majd Jackson után megyek.

- Mi a baj? - lépek Jackson mögé, ujjaimat hasán összekulcsolva.

Sóhajtva hajtja fejét vállamra lehunyt pillákkal, de nem mond semmit.

- Jacks, mi bánt? - kérdem újra.

- Miért kérdezed? Hisz nem szeretsz beszélgetni.

- Veled szeretek. - húzom jobban magamhoz.

- Tudom, hogy a mi kapcsolatunk nem olyan, mint másoknak, de akkor is fáj tudni, hogy ő ugyan úgy, vagy talán még jobban is felkelti az érdeklődésed. - mondja hallkan, a végét alig hallhatóan, míg véletlenül sem fordulna felém, csak maga elé néz.

- Mit szeretnél mit mondjak? - hajolok nyakához, apró puszit lehelve rá.

Éreztem, hogy ez bántja, de nem akartam elhinni. Sajnálom, hogy féltékeny, de tudta mibe megy bele, mikor igent mondott. Mellesleg eddig nem zavarta más, bár igaz: ritka esett volt, ha más is benne volt.

- Csak adj egy kis időt! - suttogja maga elé, lehunyt pillákkal.

- Amennyit csak szeretnél. - suttogom fülébe, mibe utána bele puszilok. Ennyit igazán megérdemel tőlem.

- Menj vissza, mindjárt viszek harapni valót. - fordul felém csillogó szemeivel.

- Én valami mást falnék fel most. - csókolok puha ajkaira, mik már oly rég érintettek.

- Yugyeom - hallom meg Mark berekedt hangját, mire azonnal elválók Jacksontól - csörög a telefonod. - adja kezembe, majd olyan gyorsan tűnik el, mint ahogy megjelent.

- Menj utána! - szól rám Jackson, majd mikor rá jön mit mondott, bocsánatot kérve megy a szekrényhez előhalászva a chipseket.

- Tessék! - veszem fel telefonom, majd Mark után indulok.

- Itt van. - állok meg a kanapé mellett, ahol Mark ül - És miért? - kérdem a telefonban Jaebumtól, mert nem szívesen hagynám most, hogy beszéljen Markkal.

- Ki az? - néz fel rám nagy szemekkel Mark.

- Jaebum, mondani akar neked valamit. Beszélsz vele? - kérdem, de mikor bólint át adom neki.

Fogalmam sincs mit mondhatott neki, de azóta sokkal távolságtartóbb velem és alig mer rám nézni.

- Mark, itt vagy? - szól hozzá Jackson már sokadjára, de továbbra sem reagál. Nagyon elgondolkodhatott, de ezt már kezdem unni.

- Jól vagy? - fogom meg kezét, ezzel kirántva gondolataiból.

- Ühüm. Mi az?

- Azt kérdeztem holnap rá érsz-e?! - folytatja Jackson.

- Ahm, igen. Miért? - néz rá kíváncsian.

- Mert át hozhatnátok pár cuccod, hogy kényelmesebb legyen neked. - hajolok egész közel hozzá.

Mark csak megszeppenve pislog mindenhová, csak rám nem. Édes, ahogy zavarba esve nem mer rám nézni és ahogy elnézem Jackson is elmosolyodott ezt a reakciót látva, majd rám pillantva inkább elmegy a fürdőbe.

- Tudod, nagyon édes vagy, ha zavarba jössz. - fogok csípőjére, füléhez hajolva.

- Yu-Yugyeom - remeg meg hangja ahogy nyakára puszilva kezdem el simogatni oldalát és Istenem. Sosem érintettem még ilyen finoman senkit az is biztos, de az is, hogy soha senki nem dobogtatta még így meg a szívem.

- Nem azt mondtad - sóhajt mélyen, ahogy tovább puszilom már-már kulcscsontjához érve -, hogy-hogy nem kezdesz ki velem? - nyög fel mikor megtalálom gyenge pontját.

- Csak azt mondtam, hogy a legjobb barátom párjával nem kezdek ki. - csókolok végre finom ajkaira, miért már annyira sóvárgott lelkem.

~Remélem tetszett nektek és még szeretitek ezt a könyvet~

Love ❤