Mad in Love / YuMark

5. Rész

Yugyeom pov.

Hihetetlenül zavarba hozott az étteremben, de örültem, hogy jobban érezte magát, majd egész nap igazi kis energia bomba volt. Most viszont hiányzik a hangja, a csokoládé barna szeme, a puha bőre...

Fel véve ingem, végig gombolom, majd a konyhába megyek megteríteni. Az elmúlt pár napban megbeszéltem régi barátommal, hogy jöjjenek át ma a párjával kicsit, mert már vagy középiskola óta nem találkoztunk.

Még kicsit össze pakolászok, majd megterítek és várom, hogy megérkezzenek.

Mikor megszólal a csengő nagy mosollyal nyitok ajtót Jaebumnak, de ahogy meglátom ki áll mögötte: teljesen elképedek.

- Szia Gyeomie - vigyorog ezerrel Jaebum - Ő itt Mark, a párom! - fogja meg kezét, amit lehet kicsit túlságosan is megfigyeltem.

- Sziasztok, gyertek beljebb! - mosolygok belül pedig imádkozom, hogy Mark ne akadjon ki a következő megszólalásomon - Örülök, hogy megismertelek! - nézek rá, de félek szemeitől most - Üljetek le, már lassan kihűl a vacsi. - invitálom őket a konyhába.

Végül kellemesen telik a vacsora, de Mark nem túl beszédes. Bár nem érzem felőle, hogy dühös lenne, mégis különös.

Leülve a nappaliban úgy döntök nézzünk egy kis filmet. Mark Jaebum és mellém ül, kissé megszeppenve. Amint elkezdődik a film Mark fejét Jaebum vállára hajtja, ami most kifejezetten rosszul esik, de végül is ő a párja, miért is húzna inkább hozzám?!

Fél óra múltán viszont már nem bírja tovább a filmben lévő sok hullát és inkább felhúzva lábait, arcát elrejtve sóhajt mélyet, amire Jaebum aggódva néz rá és simít hátára.

- Kicsim nézzünk mást? - kérdi, de Mark csak megrázza fejét mosolyogva és megfogja kezét.

Hm... Furcsa látni, hogy így törődik vele, hisz tegnap Mark még az ölemben sírt, amiért Jaebum bántotta.

Végül a következő lövésnél Mark ijedtében az én kezem után is kap, majd mikor észre veszi, hogy mindkettőnk kezét fogja, ijedten pattan fel kimenve a mosdóba. Mosolyogva nézek utána, mire Jaebum csak érdeklődve figyel.

- Tetszik neked? - kérdi, de cseppet sem birtoklóan vagy mérgesen, csupán olyan a hangszíne, mintha az időjárásról kérdezne. Érdekes.

- Ezt miért kérded? - fordulok inkább előre.

- Láttam, hogy néztél rá. Ismerlek, mint a rossz pénzt és minden érzelmed kiolvasható a szemedből drága kis picur. - mosolyog rám, amitől nem is kicsit pirulok el.

- Nagyon szép srác, az biztos és aranyos is. - vallom be végül.

- És jobbat érdemel nálam. - sóhajt mélyen, amit nem igazán tudok most hova rakni. Én ismerem az igazi Jaebumot, de ő sosem verte volna meg Markot.

Mark pov.

Visszatérve a mosdóból egy elég érdekes beszélgetés üti meg a fülem.

- Beszéltél vele azóta? - néz páromra Yugyeom, mire Jaebum megrázza a fejét.

- Még csak nem is láttam az a nap óta. - lesz szomorú a hangja - Te beszéltél vele? - néz rá csillogó szemekkel.

- Szöulban van.

- Itt? - lepődik meg párom.

- Ki van itt? - ülök vissza helyemre.

- Lényegtelen - ölel magához Jaebum. Miért érzem úgy, hogy hazudik?

Yugyeom nem néz rám, de így is látom, hogy feszült. Legyen is! Nem hiszem el, hogy ő az!

Mikor megláttam: majdnem szívrohamot kaptam. Tudtam, hogy Jaebum barátja hasonlít rá, de nem gondoltam volna, hogy ő maga az.

Úgy csinált, mintha nem ismerne, aminek örülök is meg nem is. Egyrészt jó, mert Jaebum nem fog kiakadni, hogy honnan ismerem, másrészt fáj, mert úgy érzem elárult.