Mad in Love / YuMark

15. Rész

Mark pov.

Reggel a telefonom csengésére ébredek, de amint meglátom Yugyeom édesen lehunyt pilláit és megérzem a körém fonódó karjait: mosolygásra késztet.

- Igen? - szólok bele telefonomba, de Jaebum halk hangja azonnal visszaveszi mosolyom.

- Szia. - szólal meg halkan - Tudunk találkozni?

- Mikor?

- Amikor szeretnél.

- Gyere az étterembe egy óra múlva. - mondom, majd leteszem a telefont. Nem tudom biztosan, hogy akarom e most látni, de abban biztos vagyok, hogy tudni akarom jól van-e.

- Mi a baj? - térít magamhoz gondolataimból Yugyeom még álmoskás hangja.

- Hm? - nézek rá, de lehet nem kellett volna.

- Olyan szomorúnak tűnsz. Mi a baj? - fogja meg kezem, míg tekintetét rám veti.

- Jaebum találkozni akar.

- Hm... És elmész? - kérdi sokkalta szigorúbb hangon.

- Muszáj beszélnem vele. - hajtom le fejem.

- Mark, őszintén: mit érzel Jaebum iránt? Még mindig ennyire szereted? Ezek után is? - ül fel velem szemben.

- Már-már én sem tudom. Csak azt tudom, hogy hiányzik és aggódom érte. - hajtom le fejem.

- Vigyázz magadra! - puszil homlokomra, majd felkel és kimegy a szobából.

Miért kérdezte? Miért? És én miért nem tudok válaszolni?

Felkelve elmennék zuhanyozni, de hamar rájövök: nincs is itt több ruhám.

- Ohm, miért állsz ott egyhelyben? - lép elém Yugyeom kérdő tekintettel én pedig zavarba esve kezdem inkább a padlót fürkészni.

- Én csak... - akadok meg, ahogy még közelebb ér.

- Te csak mi? - hajol le hozzám.

- Ni-nincs nálam tiszta ruha. - hajtom inkább le fejem, mert már olyan közel hajolt, hogy elképesztően zavarba ejtett.

- Hm... Akkor bizony az enyémet kell felhúznod. - hajol fülemhez, majd apró puszit lehel a tövébe, ezzel egy jól eső sóhajt kiváltva belőlem, amit azonnal megbánok.

- Milyen kis aranyos vagy. - hallom hangján, hogy mosolyog - Ha jól sejtem: a fürdőbe indultál... - fogja át derekam és húz közelebb magához ezzel egy időben csókol nyakamra, mitől ismét kiráz a hideg.

Annyira szeretném, ha folytatná, de mégsem merek erre gondolni. Yugyeom még egy csókot lehel nyakamra, majd a szekrényhez lépked.

- Mit szólnál ehhez? - vesz ki egy fekete nadrágot és egy szürke pulcsit, egy szürke boxerrel.

- Tökéletes lesz. - nézek rá elpirulva.

- Na jó, nekem most el kell mennem. Ha előbb érsz vissza, mint én: a kulcs az ajtó előtti szőnyeg alatt lesz.

Miután Yugyeom elment: nagy nehezen rá vettem magam a zuhanyzásra, majd mikor felvettem Yugyeom ruháit még utoljára ittam egy kis vizet még és elindultam a megbeszélt helyre.

Mondanom sem kell szerintem, hogy mennyire ideges vagyok, de hiányzik Jaebum és tudni akarom miért tette ezt.

- Szia. - ül le mellém.

- Szia.

- Ez... - néz végig rajtam - Miért van rajtad Yugyeom ruhája? - néz rám kérdőn, mire csak sóhajtok egyet.

- Most komolyan féltékenykedsz ezek után? - mordulok rá.

- Én csak... Sajnálom! - fogja meg kezem.

De hiába érzem érintését, szíve olyan távol van most.

- Kölcsön adta csak. - simítok arcára.

Nem értem most miért féltékeny, hisz a barátja.

- Ki neked ez a Youngjae?

- Mark... - sóhajt mélyen - Ő volt az első szerelmem, tulajdonképp rajtad kívül az egyetlen. Yugyeomot is akkoriban ismertem meg Youngjae révén. Sajnos a szerelemtől elvakulva követtem Jae minden kívánságát, de egy ponton túl már nem voltam képes folytatni. Yugyeom látta rajtam, hogy nem megy ez nekem, így próbált biztatni, hogy ebből igen is ki kellene lépnem, de nem tettem. Nem tehettem. Túl fontos volt Jae ahhoz, hogy elhagyjam. Arra sosem gondoltam volna, hogy ő előbb adja fel a kapcsolatunkat, mint én. Öt éve teljesen összezuhantam mikor szakított velem. Nem sokkal később elköltöztem, hogy új életet kezdhessek és akkor ismertelek meg téged.

Tudom, hogy úgy bántam veled, ahogy sosem érdemelted meg, de képtelen voltam harcolni magammal. Féltem, hogy egyszer csak te is eltűnsz mellőlem. - meséli, már-már könnyezve.

- Még mindig szereted, igaz? - kérdem, de talán sosem féltem még ennyire a válaszától.

- Sajnálom Mark, annyira sajnálom! - ölel magához, míg halkan kezd sírni, akár a szívem.

- Szakítani akartál ma, igaz? - nézek üveges tekintettel az étterem szomszédos falára, míg Jaebum szorosabban ölel.

- Szeretlek Mark, tényleg nagyon szeretlek! - zokogja megtörten.

- De őt jobban. - fordítóm magam felé arcát, így nézve könny áztatta szemeibe.

- Én azt hiszem most Yugyeomnál maradok egy ideig. Ma-majd elmegyek a cuccaimért. - állnék fel, de nem engedi.

- Nem! Nem maradhatsz vele! Kérlek! Én-én elmegyek a lakásból, nyugodtan visszajöhetsz.

- Jaebum, most szakítasz velem és még így is elakarsz tiltani tőle? Hisz nincs köztünk semmi! - háborodok fel, ahogy féltékenykedik.

- Yugyeom nem olyan embet, mint hiszed! Mark én csak megakarlak védeni!

- Kettőtök közül szerintem tőled kellene meg védeni! És különben is: most aztán semmi jogod beleszólni ebbe.

- Yugyeom rosszabb, mint én! - szorít magához el nem engedve.

Ezt egyszer már mondta, de nem hittem neki. Mégis... Miért viselkedne így, ha hazudna?

Sziasztok! Remélem tetszett a rész és bár sajnos most több a kihagyás - Sajnálom - azért bízom benne, hogy velem maradtok még a továbbiakban 😍

Love ❤