Mad in Love / YuMark

6. Rész

Jaebum pov.

Amint kimondta, hogy Youngjae itt van: megállt bennem az ütő. Hirtelen annyi kérdésem lett volna, de Mark megakadályozott ebben, talán jól is tette. Nem tudnám feldolgozni, hogy talán még láthatnám is, de sosem kaphatom vissza.

Haza felé Mark gyanúsan csendben sétál mellettem, amit nem tudok mire vélni. Talán még mindig haragszik rám? De azt mondta, hogy már nem. Akkor most mi lehet a baja?

- Kicsim, mi bántja a szíved? - ölelem magamhoz és nem érdekel ki láthatja: megcsókolom.

- Semmi. - duruzsolja hozzám bújva - Csak fáradt vagyok.

- Akkor minél előbb haza kell, hogy vigyelek. - kulcsolom össze ujjainkat, majd futni kezdek vele a lakásunkig, amit nevetve viszonoz.

Az ajtónk elé érve megcsókolom ajkait, mik még mindig mosolyra állnak.

- Szeretlek! - suttogom ajkaira lehunyt pillákkal.

Igazat mondtam Yugyeomnak, sokkal jobbat érdemel nálam, de képtelen vagyok elengedni. Youngjae óta ő az egyetlen, aki megdobogtatja a megfájdult szívem és mikor látom, hogy miattam sír, ismét csak dühösebb leszek magamra.

Rosszul esik minden pofon, amit oly sok éve tűr tőlem, minden egyes könnye meg fájdítja a szívem... Mégis úgy félek, hogy egyszer eltűnik ő is az életemből. Talán Youngjae helyett bűntetem őt? Vagy magam helyet?

Meg kell változnom mielőtt feladja!

- Ne mondj le rólam, kérlek! - csókolom meg ismét, de most minden érzelmem felfedve előtte.

Mark pov.

Csókjában érzem, hogy igaz, amit mond, de valahogy még sem tudom most elhinni.

Ne mondjak le róla?

- Én is szeretlek! - ölelem magamhoz. Most olyan, mint mikor először találkoztunk. Akkor annyira kedves volt, romantikus. Bizonyos helyzetekben - például most is - ugyan olyan romantikus, de az egyre gyakoribb hangulatingadozásai megőrjítenek lassan.

Kinyitja az ajtót, de kezem még mindig nem engedi el, így csak mosolyogva követem a nappaliba.

- Nem akarok több filmet nézni ma! - nézek rá tanakodva magamban, hogy ellenkezek-e.

- Megértem. - simít végig kezemen, míg leültet ölébe - Csak beszélgetni szeretnék veled. - néz rám bátortalanul.

- Beszélgetni? Miről? - fordulok szembe vele.

- Rólunk. - pillant övével játszó kezemre - Mark, ezt most ne! - fogja meg kezem, de nem húzza el.

- Miért ne? - hajolok füléhez, majd a füle alatti vékony, érzékeny bőrre csókolok. Olyan jó volt vele az este, nem akarom elrontani.

- Mark! - nyög fel halkan.

- Szeretlek Jaebum! - nézek szemébe - És szeretném, ha ma csak ez számítana! Csak egy estére felejtsünk el mindent Jaebum, kérlek! - hajtom le fejem. Szánalmas vagyok, hogy így kérlelem, de szükségem van vele egy normális estére, különben megörülök.

- Kapaszkodj! - csókol ajkaimra, míg testem fogva ölel magához. Felállva egyenesen a szobánkba visz.

- Én is szeretlek! - csókol meg levetkőztetve.

Olyan féltéssel simít végig testemen, ahogy még sosem tette és kezdem érezni könnyeimet lefolyni arcomon, de most csak is az örömtől.

Mégis... Ott lebeg előttem egy kérdés: ki lehetett az, akiről beszéltek?