Mad in Love / YuMark

11. Rész

Yugyeom pov.

Mikor megláttam Markot, ahogy Jackson karjai közt pityergett: megszakadt a szívem. Délután még olyan jó kedve volt, nem értem mi történhetett, de amikor azt mondja, hogy Jaebum megcsalta... Ott elpattan az összes ideg szálam.

- Jacks, vidd be a szobába és nyugtasd meg! - mondom, majd minden szó nélkül hagyom el a lakást, egyenesen Jaebumhoz menve. Mivel egyszer haza vittem Markot, már tudom merre menjek.

Hamar oda érek hála dühös agyamnak, úgy kezdem verni az ajtót, hogy csoda nem törik be. Mikor Jaebum ajtót nyit félmeztelenül: azonnal vállára fogva nyomom a falnak.

- Te normális vagy? - kiáltok rá, mitől összerezzen, de mikor meglátom könnyes szemeit: visszább veszek.

- Mi történt? - kérdem, most már emberibb hangon.

- Ma-Mark nálad van? - kérdi könnyek közt, rám nem nézve. Érzem, tudom, hogy valami történt.

- Igen.

- Tudja, igaz? - néz rám kétségbe esve és tényleg nem tudom mit tegyek.

- Youngjae itt van? - kérdem, de a nemleges válaszra nem számítottam.

- Jaj te! - ölelem magamhoz. Tudom, hogy most nagyot hibázott és fogalmam sincs miként hozza helyre, de mégis a barátom. A legjobb barátom, nem bírom nézni, hogy szomorú.

- Mark jól van? - kérdi, mikor leültetem a kanapéra és ölembe bújik, így ölelve tovább.

- Jackson vele van. De mondd meg őszintén! Miért csináltad ezt? - simogatom hátát, hogy megnyugodjon picit.

- Ne-nem tudom. Én-én csak - hangja megakad könnyei miatt - Szeretem Markot, de Youngjae... Miért vagyok ilyen idióta? - sírja el magát újra.

Mark pov.

Jackson nagyon kedves, ahogy próbál nyugtatni, de örültem volna, ha Yugyeom velem marad. Tudom, hogy Jaebumhoz ment, de-de félek valahogy.

- Jobban vagy? - ül mellém egy bögre teát nyomva a kezembe, amit mosolyogva köszönök meg, de most nem tudnék inni sem.

- Figyelj, nem tudom mi történt, de azt tudom, hogy fontos vagy Jaebumnak. - néz rám nagy szemekkel és hirtelen nem tudom hova tenni ezt a monológot.

- Te tudod ki ez a Youngjae? - kérdem, hátha végre meg tudok én is valamit.

- Annyit tudok, hogy régen Jaebum párja volt és hát Yugyeomnak nagy szerepe volt a szakításban. - esik zavarba, ezzel elárulva magát. Titkol valamit, tudom!

- Nekem Yugyeom nem tűnik olyannak, aki kikezd valakinek a párjával.

- Nem is olyan, hisz veled sem kezd ki, pedig pont az esete vagy. - közli egyszerűen, én pedig nem tudom eldönteni, hogy szomorú vagy sem, mert probálja leplezni az érzéseit, több-kevesebb sikerrel.

- Jackson, mi van közted és Yugyeom közt? - kérdek rá arra, mi már azóta az este óta nyomja szívem.

Jackson mélyet sóhajtva fordul felém, rám nézve. Szemei szomorkásak, ami most igazán összezavar.

- Ezt most miért kérded?

- Miért nem válaszolsz? - nézek rá, már-már kétségbe esetten.

- Mert nem tehetem. - tekint le ölére, kezét nézve. Persze, biztos érdekesebb.

- Miért? Miért van az, hogy bárkitől bármit kérdezek, az nem válaszol? Miért? - kezd el újra könnyektől rekedtebb lenni hangom.

- Mark, ne sírj! - ölel meg, de most ezzel sem tud megnyugtatni.

- Kérlek! - törli le könnyeim - Nem tehetem, sajnálom. Yugyeom megígértette velem, hogy nem mondom el, de ezt sem szabadna tudnod.

- De-de miért? Miért nem tudhatom? Miért titkolja?

- Mert fontos vagy neki. - suttogja alig hallhatóan, talán szomorúan...

Azért remélem nem okoztam csalódást a résszel 😳

Love ❤