Mad in Love / YuMark

22. Rész

Sziasztok babócák! :) Itt is lenne az új rész és bár tudom nem lett túl jó :/ azért remélem lesz akinek tetszik.

LOVE

Yugyeom pov.

Ideges, gyors léptekkel veszem az irányt Jackson lakása felé, remélve ott találom. Rettenetesen zavar a tudat, hogy nem tudom hol van, mi van vele, mellesleg az a sok vér sem egy kellemes látvány a mobilja mellett.

Jackson lakása közel van, így hamar oda érek. Kopogtatva reménykedem benne, hogy Jacks nyit ajtót, de helyette olyan személy áll előttem, akit eddig csak képeken láttam.

- Maga ki csoda? – lép elém, de emlékezve Jacks szavaira: dühöm felizzik.

- Hol van Jackson? – kerülöm ki és lépek beljebb, remélve, hogy itt van valahol.

- Elment, de mi köze ehhez?

- Hogy mi közöm? A fia sírva hívott fel egy sikátorból, hogy maga hogyan bánt vele és mire oda értem már sehol sem találtam csak egy vértócsát és a mobilját. Ha bármi baja lesz, azért maga a felelős! – fogom meg felsőjét a falnak lökve, majd telefonomért nyúlok és felhívom azt a személyt, aki segíthet megtalálni.

- Szia Yugyeom, rég beszéltünk. – szólal meg kedvesen.

- Jacks eltűnt, segítened kell! – megyek ki a lakásból vissza a sikátor felé, közben gondosan körbe nézve, hátha megtalálom.

- Ohm Yugyeom, csináltál valamit? – kérdi bátortalanul. Nem hibáztatom hisz nem mondtam még el semmit, de azért fáj a feltételezés.

- Nem, én nem. Az apjával veszett össze és felhívott, hogy menjek érte, de mire a sikátorhoz értem eltűnt. Viszont a mobilja körül rengeteg vér van. – állok meg az említett helyen, de képtelen vagyok oda nézni.

- Küld el a címet és indulok! Te pedig ne menj sehova addig! – mondja határozottan és örülök, hogy rá tényleg mindig lehet számítani.

- Köszönöm! – teszem le és küldöm el neki a címet és amíg ide érnek felhívom Markot.

- Szia. – köszön halkan és nem tudom eldönteni, hogy most szomorú vagy unott.

- Szia. Jackson nem ment oda? – kérdem, bár érzem érzékenyen érinti most Jackson említése. Abba bele sem gondoltam ez hogy fog kihatni kettejükre.

- Nem. Mért nem veled van? – kérdi továbbra is halkan.

- Baj van? – húzom fel szemöldököm. Annyira különös.

- Nincs, de válaszolj! – hazudik, érzem, hogy hazudik.

- Nem volt itt mire ide értem, de – nem hagyja, hogy végig mondjam.

- Hol vagy? Oda megyek!

- Nem! Te most maradj nálam, hátha oda megy! Ne aggódj, oké? – nem akarom, hogy ide jöjjön, otthon nagyobb biztonságban van – Mark, maradj otthon! Rendben? – kérdem újra, mert nem válaszolt.

- Rendben! – szipog picit, így már biztosan tudom, hogy sír – Találd meg!

- Te pedig ne sírj! – suttogóm halkan, hátha megnyugszik, majd leteszem a telefont.

- Szia. – száll ki autójából Bambam, majd elém lép – Na most mesélj el mindent, amit tudsz! – kér meg és míg mesélek: alaposan felméri a területet – Értem... Nézd személyleírás alapján elkezdjük keresni és te pedig ne add fel! Vannak ellenségei a fiúnak?