Mad in Love / YuMark

24. Rész

Sziasztok! Sajnálom a kis kimaradást, de mostanában kicsit nehézkes volt a gondolataimat összeszedni, nehéz napjaim vannak és valószínűleg ez a két hónap ilyen lesz, de azért igyekszem majd mindenből hozzni a folytatásokat!

Love

Yugyeom pov.

A haza felé vezető úton végig csak Jaebum szavai járnak a fejemben. Szerelmes lennék?

- Még mindig ezen gondolkodsz? – fordul felém, mikor már leparkolt az autóval.

- Szerinted szerelmes vagyok? – nézek végül én is rá.

- Yugyeom, ezt csak te tudhatod. – sóhajt mélyen továbbra is rám nézve – Tudom milyen vagy, ha kedvelsz valakit és azt is tudom, hogy rá már akkor más szemmel néztél, amikor bemutattam neked.

- Jaebum, be kell vallanom valamit. Markkal a cégnél találkoztam először, őt kérték meg, hogy tanítson be. Pletykákból már hallottam, hogy van valakije, akivel nem jó a kapcsolatuk és többször bántja, de nem tudtam, hogy te voltál az, amíg be nem mutattad. – vallom be, mit már jó ideje titkoltam előle akaratlanul is.

- Ohh, de ezt mért nem mondtátok el az nap? – néz rám kíváncsian.

- Féltettem... Előtte reggel sírt, amikor rá kérdeztem, hogy kibántotta és nem mondta konkrétan, hogy te, csak azt sorolta, hogy nem a te hibád...

- Tőlem féltetted... Yugyeom, beszélj vele!

Mark pov.

Gondolataimba mélyedve, alig hallom meg, hogy nyílik a bejárati ajtó. Feleszmélve letörlöm könnyeim és a kis szobából egyenesen a nappaliba megyek.

- Hol van Jackson? – futok ki szinte, de arra nem számítottam, hogy kit találok a nappaliban.

- Neked is szia. – mosolyog rám Jaebum – Sajnos még nem találtuk meg.

- Yugyeom? – nézek rá kérdőn, de Yugyeomot sehol sem látva – Hol van Yugyeom?

- Én itt vagyok. – hallom meg édes hangját mögöttem, de nincs időm megfordulni – Szeretnék mindig melletted lenni! – ölel át, majd ujjainkat hasamnál fonja össze.

Mellettem lenni? Ezt én is szeretném. De mi történt Jacksonnal?

- Mi történt? – nézek Jaebumra, mert Yugyeom most valahogy túl különösen viselkedik.

- Nem tudjuk, de nem kell aggódni már keresik. Na de nekem mennem kellene... - néz rám kissé szomorúan.

- Maradj csak, de te most velem jössz! – fog kezemre Yugyeom és behúz a szobába.

- Mi-mit csinálsz?

- Csak beszélgetni akarok veled. – ül az ágyra kezem fogva, így maga elé húzva – Elmondod miért sírtál? – néz rám nagy szemekkel, míg terpeszbe húzza lábát és közé állít.

- Yugyeom – hajtom le fejem. Nem akarom elmondani, mert tudom, hogy nem ugyanazt jelentette neki, mint nekem...

- Nézz rám! – szólít, de képtelen vagyok a szemébe nézni – Mark, nézz rám! – utasít és most már nem ellenkezem – Most pedig válaszolj! – néz szemembe és édes pillantásától képes lennék most elolvadni.

- Tudom, hogy neked nem ugyanazt jelentette az este, amit nekem, de én... – nem hagyja befejezni, amiért kicsit hálás is vagyok.

- Miért mondod ezt, amíg nem is tudod nekem mit jelentett? – néz rám és most lélekben visszavonom az előbbi állításomat, ráadásul teljesen össze is zavar így.

- Mi-mit? – remek, megint ez a dadogós énem – Neked mit jelentett?

- Segített rá jönni valamire. – ül hátrább és ölébe húz, így néz közelről szemembe, mitől azonnal elpirulok – Mikor először megláttalak, különös érzésem volt veled kapcsolatban és nem segített, hogy minden szavamra annyira édesen reagáltál. – von szorosabb ölelésbe – Aztán egyre közelebb kerültél a szívemhez, de nem szabadott volna ezt megtudnod.

- Yugyeom...

- Mark én komolyan kezdem azt érezni, hogy szeretlek és éppen ezért kell, hogy elengedjelek. – hunyja le szemeit.

- Ezt hogyan logikáztad ki? – mosolygok rá, de úgysem látja, hisz csukva van a szeme.

- Te is tudod, hogy visszafogtam magam, de erre nem leszek mindig képes. Nagy önerő kellett, ahhoz, hogy most ne legyen semmi bajod és ezt nem tudom neked garantálni. Nem akarlak bántani, de mi lesz, ha nem tudom megállni?

- Most sem kértem, hogy fogd vissza magad, nem kértem, hogy vigyáz rám! Nem kell megállnod, csak őszintének lenned. Komolyan gondoltad, hogy-hogy szeretsz? – nézek csillogó szemeibe.

- Komolyan. – mosolyog rám és talán ezért, vagy csak a szavai miatt, de úgy érzem muszáj megcsókolnom. Ajkaira hajolok, de csak lágy puszikat lehelek finom ajkaira – Mark – szólít halkan – Nem lehet!

- De akarom!

- Bántanálak, meg is sebesülhetsz vagy rosszul lehetsz...

- Nem számít! – csókolok újra ajkaira.

- Miért csinálod ezt? – néz rám értetlenül, amit megmosolygok.

- Mert szerelmes vagyok beléd Yugyeom és most az egyszer önként vállalom ezt az árat érted! – nézek szemébe és legbelül valahogy megkönnyebbülve sóhajtok fel. Jól esett be vallani, nem titkolózni.

- Vigyázni fogok rád! – csókol meg végre, olyan szenvedéllyel, mint amikor a kanapén csókolt meg. Nyaka köré fonom karjaimat, míg ő lassan mélyíti el csókunkat. – Mark – váll el ajkaimtól mosolyogva tekintve rám, de Jaebum hirtelen megjelenése elvonja figyelmét.

- Hey, Yugyeom! Nem rég bevittek egy sérült fiút a kórházba, akinek a személyleírása megegyezik Jacksonnal. – áll meg az ajtóban és én azonnal visszatekintek Yugyeomra.

- Menjünk be, hátha ő az. – mondom, majd felállnék, de Yugyeom visszaránt és megcsókol, majd mikor elválik ajkaimtól: rám néz.

- Most már mehetünk!