Hiába a távolság [Lionel Messi FF.]- BEFEJEZETT

Part 10

*Laura szemszöge*
Reggel hatalmas fájdalmakra keltem.Annyira fájt mindenem,hogy sírni tudtam volna.Sőt, igazából el is sírtam magam.Gondoltam hiába hiszik azt, hogy a sajnálatra megyek mindenképp tennem kell ki képet.Főleg mert a követőim már egy hete nem hallottak felőlem.Gyorsan lőttem magamról egy képet.Könnyes szemű, kócos hajú, elfolyt sminkű, szomorú lány nézett rám.Nem baj,megteszi.Semmiféle filtert nem tettem rá csak rendesen az alap képet tettem ki.Miután ezzel megvoltam,jeleztem a dokiknak.10 percet kellett várnom és még szenvednem.Kaptam fájdalomcsillapítót is.Lassan, de hatni kezdett így már elég jól éreztem magam.
Megkérdeztem a dokitól, hogy szabad-e sétálnom.Úgy döntött, hogy kimehetek szigorúan felügyelettel.Kaptam hozzá mankókat is.Gyorsan felhívtam Kyrát, hogy jöjjön be hozzám, mert sétálni szeretnék egyet.Azt mondta 20 percen belül itt van.Kiváncsi leszek rá.Sose tartja be az érkezéssel kapcsolatos ígéreteit.Pont olyan, mint az apukánk.Anyu mesélte, hogy minden randijukról elkésett.Ha akkor anyu nem szeretett volna bele ennyire, ma én és Kyra se lenne.
Míg várakoztam gondoltam megnézem azokat az értesítéseimet, amiket az elmúlt fél órában kaptam.Leginkább az új képem alá jöttek a kommentek.Volt néhány elég érdekes is.Például Messi egyik csapattársa is írt alá.Na és az egyik exem.Nem Leo, hanem egy másik.A legszemetebb alak akivel valaha találkoztam.

adristorok:Jajj csak nem kidobott a pasid te ......

Egyátalán nem hatott meg amit irt.A kapcsolatunk alatt is folyamatosan bántott.Sose tudtam őt tiszta szívből szeretni.Nem ment.Mindenki tudta miért is vagyok vele.Halálosan megfenyegette a nővérem.Ha nem megyek bele ebbe a kapcsolatba, Kyra nem élne.És én azt nem bírtam volna elviselni 16 évesen.Elég volt a legjobb barátnőm elvesztése abban az évben.Együtt mentünk haza a suliból aznap.Nem néztünk körül rendesen a zebrán.Jobb oldalról kanyarodott az autó elég nagy sebességgel.A barátnőm mivel előbbre tartott az autó telibe találta.Még ott a helyszínen életét vesztette.Azóta se tudtam teljes mértékben feldolgozni a halálát?Nem megy.5 éves korom óta legjobb barátnőm volt.Mindent együtt csináltunk.Általánosba és gimibe is osztálytársak voltunk.Hetekig nem ettem rendesen az elvesztése után.Iskolába se jártam.Mindenki megértette hogy magamba szeretném ezt elrendezni.A szüleihez akkoriban napi szinten átmentem.Olykor együtt sírtunk, idéztük fel az emlékeinket vele kapcsolatban.De volt, hogy csak meredtünk magunk elé és egyikünk se szólt a másiknak.Néhanapján még ma is beszélünk de már ritkábban.Ekkora mélysebet nem kaptam még soha.És remélem nem is fogok.
Észre se vettem, hogy valaki bejött a szobámba és leült az ágyam mellé.Én csak magam elé meredve gondolkodtam és sírtam.Minden közös emlék eszembe jutott.Az első naptól kezdve az utolsó napig.A legeslegelső veszekedésünktől a legutolsóig.Emlékszem egyszer azért vesztünk össze, mert letéptem a pónija fejét véletlen.2 hétig nem beszéltünk egymással emiatt.
-Lauu!Mi a baj?Min gondolkodsz?És miért sírsz?
-Eszembe jutott.
-Kicsoda?
-Zsófi.Nagyon hiányzik.Utána akarok menni.
-Törpi, ilyeneket ne beszélj.Tudom, hogy legjobb barátnők voltatok kiskorotok óta.De fogadd el.Ő elment.
-Nem bírom elfogadni.Egyszerűen nem.
-Figyelj!Szerintem ezt a sétát hanyagoljuk.Később visszajövök de most van egy fontos dolgom?Megleszel?
-Igen,de ugye vigyázol magadra?Nem akarlak elveszíteni.
-A lehető legjobb helyre megyek.