Hiába a távolság [Lionel Messi FF.]- BEFEJEZETT

Part 14

December 23.
Hát igen...Telt el egy kis idő a balesetünk óta.Miután az egészségem újra a régi lett elkezdtem dolgozni.Élveztem a munka minden egyes percét.Örömmel jelenthetem ki, hogy ez volt körülbelül életem legjobb nyara.Kyrával újra szoros lett a kapcsolatom, mint annak idején a költözése előtt.Jasperrel eszméletlen szép pár lennének, de egyikük se mer lépni a másik felé, amit Lionellel kicsit szúrós szemmel nézünk.Két felnőtt ember és mégis kisiskolások módjára viselkednek.Messivel a kis szakításunk óta, ha lehet még szorosabb lett a kapcsolatunk.Mindennap bizonyítja azt, hogy akármi negatívat gondolok a kapcsolatunkról, annak fele se igaz.
Miután hazatértem 3 hónap után, szeptemberben újra beültem az iskolapadba folytatni az egyetemet.
Most is épp egy előadáson ülök miközben a szakadó hóesést nézem.A barátnőm, Liza pedig folyamatosan piszkál a tollával, hogy figyeljek az előadásra is.
-Min jár az eszed?-kérdezett hirtelen.-Vagy inkább kin?-tette hozzá sunyin mosolyogva.
-Épp azt nézem, hogy milyen szép a hóesés.Tudod, azt mondják, hogyha szépnek találod szerelmes vagy, ha hidegnek pedig szomorú.Te milyennek látod?
-Hát belülről szép, kivülről meg olyan is-is.
-Értem.Én imádom nézni.
-Az éppenséggel vettem észre.Lovagoddal mi van?
-Mi lenne?Meg van.Szeret azt hiszem.-mosolyodtam el.Mikor hozzáteszem azt, hogy hiszem mindig eszembe jut mit mondott erre nyáron.-Nagyon hiányzik.És még messze van mire láthatom.
-Vagy közelebb mint gondolnád.Csak te még nem tudsz róla.
-Nem hinném.Tudod focista.Egy focistának, főleg amilyen ő, rengeteg dolga van.
-Attól még bizakodhatnál benne, hogy esetleg meglep vagy valami.Ha hiányzol neki eljön tuti.
-Nem tudom.Semmi jelét nem adta annak, hogy eljön az ünnepekre.Őszintén szólva aggódom érte.Ma még nem is írt.
-Lehet valami fontos dolgot intéz.Ne legyél pesszimista!
-Értettem fönök!-tisztelegtem előtte.
Még vagy fél óráig ültünk az unalmas órán, míg végre mehettünk haza.Gyorsan felöltöztünk és rohantunk is a kedvenc kedvenc kávézónk felé egy forrócsokira.
-Mit tennél, ha megjelenne?-törte meg a csendet Liza.
-Mármint ki?-kérdeztem értetlenül.
-A mikulás.Na szerinted mégis ki?-kérdezte felháborodva.Nem birta sokáig hamar elnevette magát.
-Jó na.Tudom kire gondolsz.Szerintem rögtön a nyakába ugranék és soha többet nem engedném el.De tényleg.
-Na várj!Nézz csak a hátad mögé!
-Miért mi van ott?
-Fordulj meg és megtudod.
-Hát oké.-megfordultam és ekkor megpillantottam a nagy semmit.-Akkora egy szemét vagy hallod.-nevettem el magam.
-Sajnos nem hagyhattam ki.De valld be, még így is szeretsz.
-Persze, hogy szeretlek te csicska.Zsófi után te vagy az első olyan barátnőm, akiben a családomon és a barátomon kívül teljes mértékben megbízom.Nem is tudom mi lenne velem most nélküled.
-Hallod, te akkora nem is tudom mi vagy.Képes vagy egy forgalmas kávézó közepén megsiratni?Na gyere ide és ölelj meg!-felálltam az asztaltól, átmentem a másik oldalra és megöleltem.-Imádlak te lökött nő!
-Én is téged, te kis majom!
Ezután még rengeteget beszélgettünk.Mikor már későre járt az idő, nevetve távoztunk a kedvenc helyünkről.Kiléptem az ajtón és megpillantottam.....