Hiába a távolság [Lionel Messi FF.]- BEFEJEZETT

Part 18

-Tudom, de idejön holnap.Nem is érdekel?
-De igen érdekel.Csak mégis családi ünnepről van szó.
-Sajnálom,Kyrus!Sajnálom, hogy jót akartam neked és idehívtam azt aki elvileg tetszik neked.Bocsánat, hogy élek.-sírva szaladtam be a szobámba és feküdtem be a barátom mellé, aki nagy valószínűséggel már órák óta alszik.Adtam egy puszit az arcára, majd szorosan hozzábújtam.Megérezhette, ugyanis karjait a derakam köré fonta.Testemet azonnal melegség töltötte el.Szívemet nyomta az, hogy a testvérem ilyen negatívan reagálta le a meglepetést.Már hajnali 2 óra is elmúlott, de valahogyan nem tudtam aludni.Ezért úgy döntöttem, kimegyek az erkélyre.Ám ott nem várt társaság fogadott.Liza állt az erkélyen a korlátot támasztva, kabátba, mert azért mégis csak december van.

Szia!-suttogtam neki, miközben odasétáltam mellé.-Nem tudsz aludni?
-Bár tudnék!Na és veled mi a helyzet?Összevesztetek Lionellel?
-Nem vele vesztem össze.
-Hát akkor?
-Kyrával.Nem tetszett neki az, hogy idejön holnap Cillessen.
-De hát tetszik neki vagy mi nem?
-Épp ez az amit nem értek.Ha egyszer tetszik nekem valaki, azzal minden percet, órát esetleg napot ki akarnék használni.Nem olcsó kifogásokkal jönni.Egyszerűen nem tudom megérteni.
-Ezt sajnos én se.Bemegyünk?Nagyon fázom már.Igyunk egy forrócsokit vagy teát.Attól talán megnyugszol.-ölelt meg.-Te vagy a legjobb barátnőm és utálom ha szomorú vagy.
-Imádlak öleltem vissza.-5 perc múlva én is megyek.Csak gondolkodok még egy picit jó?
-Ahogy akarod.Addig én megcsinálom a teákat.
-Oké.
Felnéztem az égre.Hiába volt sötét, tisztán látszott az égen minden apró felhő és körülöttük a csillagok.Elég tiszta volt így az égbol.Ezért sejtettem, hogy ebből idén sem lesz fehér karácsonyunk.Ami eddig esett hó is szépem lassan elkezdett olvadozni.Újra a gyönyörű égboltra tekintettem.Azokra a szeretteimre gondoltam,  akik idén nem vagy már idén sem lehetnek velem.Anyu szülei, akik autóbalesetbe haltak meg 10 éve.A nagybátyám, akinél az orvosok túl későn diagnosztizálták a rákot.És végül Zsófi.A volt legjobb barátnőm.Lehet ma már nem is lennénk barátnők, ha élne se.Miután meghalt a legmagányosabb embernek éreztem magam.Mára szerencsére ez elmúlt, mivel vannak velem olyan emberek, akik éreztetik velem, hogy már nem így van.Például a barátom, aki a világ legcsodálatosabb embere.Nem szállt fejébe a dicsőség.Mindenki szerint ugyanaz az ember, aki anno fele ennyire gazdagon volt.Én vagyok a lehető legszerencsésebb lány, amiért ő a barátom.

És ott van Liza.Zsófi óta az egyetlen és legjobb barátnőm.Ha nem lenne ő, nem is tudom hogy élném túl az egyetemi napokat.Mindig felvidít, ha valami bajom van.De ez fordítva is így van.Bármikor számíthatunk egymásra, mert szerintem ez az igaz barátság egyik alapja.

Hirtelen karokat éreztem a derekam körül.Megfordultam és Lionellel találtam szembe magam.
-Hogy-hogy nem alszol Manó?-puszilt meg.
-Összevesztem Kyrával és nem tudtam elaludni ezután.
Az utcai lámpák világították meg egyedül az arcát.Így is tökéletesen látszott a szakálla és a szeme.A szakállát hiába kérem nem akarja legvágni.És a szemei, amikbe végképp beleszerettem.Akár órákra is el tudok veszni bennük.
-Hamarosan kibékültök, nyugi!Szeretlek!-súgta a fülembe.
-Én is szeretlek!-csókoltam meg.
-Gyere, menjünk be!Nagyon hideg van.-megfogta a kezem és maga után húzott.A konyhában azonban egy elég vicces dologra lettünk figyelmesek..