Hiába a távolság [Lionel Messi FF.]- BEFEJEZETT

Part 25

-Laura vagyok.Csak annyit szeretnék mondani, hogy terhes vagyok.
-Most csak viccelsz, ugye?
-Bár viccelhetnék, de nem sajnos nem.
-Nem is örülsz a babának?
-Örülök én.Csak hiányzol és egyedül nem szeretném felnevelni a babát.-csuklott el a hangom.
-Figyelj, Laura!Az amit láttál nem úgy van, ahogy láttad.
-Hát akkor hogy?Kerested a rágót a szájába vagy mi?
-Megmagyaráhatom?Kérlek!
-2 perced van Leo.
-Valaki megfenyegetett azzal, hogy ha egy teljes hónapig nem járok a húgával bántani fog téged.És melyik pasi az aki hagyja, hogy a barátnőjét bántsák?Laura, kicsim, én még most is csak téged szeretlek!
-Szeretnék neked hinni Leo, de nem megy.
-Kérlek.
-Viszlát, Leo!-tettem le a készüléket.
Azt hiszem ezzel végleg tönkretettem ezt a kapcsolatot.Zokogva kerestem Marc-ot, aki eddig távolról fürkészett, de most már egyre közeleb jött.

*Leo szemszöge*
Mindent elrontottam.Csak ahhoz értek, hogy csalódást okozzak neki.Neki akit a világon a legjobban szeretek és most a gyermekemet hordja a szíve alatt.Nem volt kérdéses számomra egy percig se az, hogy most azonnal fogom magamat és Magyarország felé veszem az irányt.Nem veszíthetem el.Szükségem van rá.

Összepakoltam a cuccaim egy kisebb bőröndbe, majd taxit hívtam.Fél órán belül már a reptéren voltam, ahonnan egy óra múlva indul a gépem.Közben gondoltam felhívom Lizát.
-Mit akarsz, Lionel?
-Hogy van?
-Teljesen össze van zuhanva.Mióta hazaért megállíthatatlanul sír.Nem akarsz idejönni?
-Azon vagyok.Bocsánatot szeretnék tőle kérni.Viszont nem hisz nekem.
-Istenem.Borzalmasak vagytok.Csak gyere ide.
-Igyekszem nagyon.
Háromnegyed óra múlva megkezdtük a beszállást.Nehezen bírtam magammal, aludni se tudtam a repülőn.Jobban izgultam, mint bármelyik meccsem előtt.Kavarogtak a gondolatok a fejemben.Nem tudtam mit mondhatnék neki.Ide egy sajnálom már nem elég.És mi van akkor ha nem bocsájt meg?Ilyenekre még csak gondolni se merek.Egy idős asszony ült mellettem, aki mintha gondolatolvasó lenne, így szólt hozzám.
-Elmondhatatlanul szereti azt a lányt, igaz?
-Pontosan, asszonyom.Szeretném ha ő lenne a feleségem és a gyermekeim édesanyja, de ezt kicsit elszúrtam.
-Mit tettél?
-Megcsaltam a szeme láttára.Rosszat tettek volna ellene, ha nem teszem meg.Hülye voltam nagyon.
-Kicsit.Ha nagyon szeret, amint meglát a nyagadba ugrik.
Ezután már csak keveset beszéltünk, ugyanis nemsokára a leszállás következett.Tömegközlekedést akartam használni, de sajnos rájöttem, hogy itt is sokan ismernek.Na meg idegen országban nem tudom hogyan kell közlekedni, így maradt a taxi.Bediktáltam a címet és fél óra utazás után megérkeztem a házhoz.Szívem a torkomban dobogott, a kezeim pedig remegtek.Fizettem a taxisnak, majd bekopogtam.Ő nyitott ajtót.Még így, elkent sminkkel és kócos hajjal is csodálatosan nézett ki.Egy ideig hezitált, de nem sokkal később zokogva ölelt át.Számomra ez hatalmas megnyugvást jelentett.Én magam is könnyezni kezdtem.
-Sajnálok mindent.-nyomtam puszit a hajára.-Soha többet nem fog előfordulni.Örökre a tiéd vagyok.És ezt a lurkót- húzodtam el kicsit tőle, hogy a pocakjára mutassak, ami már picit gömbölyödött is- együtt fogjuk felnevelni.Szeretlek, Laura!-csókoltam meg.