SasuNaru~Viszályok között

A félelem árnyékában

-Sasukeeee!-emelte fel a hangját Naruto.
-Hm? Mit mondtál?-fordult vissza a megszólított a gimnázium ablakából.
-Kb. 10perce neked beszélek.-Sasuke látta hogy a fiú kezdi elveszíteni a türelmét. Magában jót mosolygott a kissé kipirult arcon, de nem mutatta. Naruto vett egy nagy levegőt hogy meg nyugodjon. Nem igazán volt hozzászokva az Uchihák karakteres jelleméhez. Pedig hányszor próbált már kapcsolatot teremteni a fiúval... Megszámolni is nehéz lenne... De az valamiért mindig hideg, és távolságtartó maradt. Sajnálta, de nem tudott a közelébe férkőzni, mert az nem engedte meg neki. -Jó -kezdte el ismét, mikor egy kicsit megnyugodott.-Akkor mégegyszer. De légyszíves figyelj.-Sasuke három napig hiányzott, és Kakashi sensei őt kérte meg hogy elmondja neki az anyagot. Nem értette miért pont ő lett kiválasztva erre a feladatra, de így legalább szerez a senseinél egy jó pontot. Pedig már szívesen ment volna, hiszen a barátnője rá várt. -Matekból ettől eddig vettük, ezeket a példákat nézd át. A füzetről majd küldök képet. Földrajzból........- Naruto hangja egyre távolabbról hallatszott, majd teljesen elhallgatott. Sasuke csak nézte a hatalmas szemeket, amikben az ember szinte a kék eget látta, és amiket magában ő csak csillagocskáknak hívott. Ezekért a szemekért oda adott volna bármit. Nézte a kezeket, amik olyan törékenyek, mégis magabiztosnak tűntek, amiket annyira szeretett volna megérinteni. Nem egyszer volt már hogy elképzelte, amint azt a kezet fogja. Szinte érezte ahogy az ujjak végigsiklanak a bőrén....
-Sasuke!...Sasuke te megint nem figyelsz rám!-Naruto kezdte tényleg elveszíteni a türelmét. -Na jó! Mi lenne ha kölcsön adnám neked a füzeteimet? Holnap úgyis szombat van, lesz időd lemásolni őket. Valamikor estefelé pedig átmegyek, akkor ide adod.- Nem akart bunkónak tűnni, de tényleg nem akarta Sakurát tovább váratni.
Sasuke ledöbbent azon hogy ez a fiú éppen azt szándékozik tudtára adni, hogy meglátogatja őt. Nem akar semmilyen kontaktust vele. Így is túl sokat gondol rá. Nem. Nem engedheti meg hogy hozzá elmenjen. Nem adhat esélyt annak hogy Narutonak bármi eszébe jusson. Annyi év eltelt már, nem lenne semmi értelme bolygatni a múltat.
-Na? Jó lenne úgy neked?-Kérdezte Naruto. Sasuke az előbb úgy meredt maga elé, hogy attól félt, megbántotta.
-Persze. Jó a holnap. Mikor érsz rá?
-Hmm....mondjuk 6körül?
-Oké.- válaszolta a és kisöpörte szeméből fekete tincseit, majd lefirkantotta a címet egy fecnire, amit hirtelenjében tépett ki a füzetéből.
Naruto megkönnyebbülten dobta be a könyveit a táskájába, majd egy gyors köszönés közepette kilépett az osztályteremből.
"Mit műveltem?"-Sasuke bambán nézett ki az ablakon, és a szíve össze szorult amikor meglátott egy szőke és egy rózsaszín buksit kifordulni az iskola kapuján.
Naruto végigment a kihalt folyosón.Amikor odaért Sakurához, az letette a telefonját. -Szia. Ne haragudj! Sokat kellett rám várnod.-Naruto odalépett a barátnőjéhez, és ráérősen megcsókolta. -Semmi baj. Elfoglaltam magam.- És mosolyogva meglengette a készülékét, aminek a tokja ugyanolyan színű volt mint a hajkoronája. -Mehetünk?-Kérdezte Naruto. -Ühüm, persze.- Amikor kiértek az udvarról, Naruto felnézett az épületre, és egy fekete-fehér villanásra lett figyelmes. "Talán Sasuke volt az..." De gyorsan elhessegette ezt a gondolatot. Neki most Sakurával kell foglalkoznia. Ő az első és egyetlen. Egy kicsit megszorította a lány kezét. Sakura mosolyogva felnézett és elkezdett az osztálytársairól mesélni, meg hogy az iskolája szervez valamilyen fényképes versenyt, és ő is részt vesz rajta.
Bementek a plázába és Sakura kérésére a lány kedvenc fagyizójánál álltak meg. Naruto figyelmen kívűl hagyta azt a kívánságát, miszerint ő most inkább valami meleget inna. Sakura volt az első barátnője, szerette volna boldoggá tenni. Mind a ketten első gimnazisták voltak, amikor találkoztak egy fotókiállításon, ahol Sakura képei közül is szerepelt néhány. A lány nagyon szeretett fotózni, és ehhez még az is hozzá jött hogy valamelyik nagybátyja is profi fotós. Így könnyen ki tudott alakulni benne a fényképezőgép ismerete és szeretete. Már általános iskolás korában is sok képe volt, és kilencedikes korában nagybátyja kiállításán bemutatták néhány képét. Mosolyogva nézte a fiút, aki az egyik ilyen művét csodálta.
-Tetszik neked?-Naruto úgy meglepődött a hirtelen ott termett lány miatt, hogy nem is tudott megszólalni, de gyorsan összeszedte magát.
-Igen. Teljesen elbűvöl.-nézett vissza a kiállított darabra. A fotón éppen az a naplemente volt látható, amit Sakura minden nap látott. Egy nyári alkonyat. A ház előtt álló fa ágai között átszűrődik némi napfény. A színek úgy lettek elosztva, mintha csak egy festmény lenne. Sakurának tetszett ahogy ez a fiú a képét nézte. Narutonak is tetszett a lány hangja, vagy az, ahogy kicsit felhúzza az orrát nevetés közben. Szinte magától értetődő volt utána beülni vele egy kávézóba, aztán haza kísérni, majd a kapuban megcsókolni. Olyan...könnyű volt minden.
És most itt ül a fagyizóban, az összekutyult, már félig megolvadt édességet nézi a poharában, és ugyan azt a hangot hallgatja mint két és fél évvel ez előtt, miközben azon gondolkodik, hogy milyen módon kéne elő adnia a kételyeit Sasukéval kapcsolatban. Nem tudja. De ha tudná sem lenne lehetősége rá, mert a lány még mindig beszél. Valamiért most zavarta a tiszta szoprán hang. Amikor nagy sokára Sakura házának ajtajához értek, és elváltak egymástól, Naruto megkönnyebbülten sóhajtott föl. Majd röktön után el is szégyellte magát. Hiszen csak mesélt neki az életéről. Miért érzi mégis azt hogy a semmiről beszélt?

Másnap már dél körül lehetett látni Sasukén az izgalmat. Szépen lemásolta a feladatokat. Ujjait végighúzta a golyóstoll kacskaringós nyomán, és magában megjegyezte hogy Naruto mennyire nem ügyel az fűzetének az állapotára. A margókon kisebb rajzok sokasága, a betűk hanyagon oda vannak vetve a papírra. "Elveszett benne egy művész." Gondolta Sasuke és elmosolyodott.
-Hát te meg mit mosolyogsz?- nem is vette észre hogy belépett a szobába.
-Nii-san!-hirtelenjében becsapta a füzetet, ijedten pislogott a bátyjára, aki ezt azonnal ki is használta, és elkezdte cukkolni az ő Otōto-ját .
-Na mi az?-kérdezte miközben lehuppant az ágy szélére, és kikapta öccse kezéből a füzetet.-Csak nem a szerelmedé?-vigyorgott.
-Add vissza!- mondta nyugodtan, már-már szinte parancsolóan Sasuke.
-Na lássuk csak ki a szerencsés-és megnézte az előlapon díszelgő nevet.-Na-ru-to. De az nem....?-Sasuke kikapta a kezéből a füzetet.- Ő az? Otōto?-Sasuke ekkor már olyan piros volt mint egy jól érett paradicsom. És akkor..... csöngettek.