SasuNaru~Viszályok között

Mit szeretnél Naruto?

Csak futott. Nem látta hogy merre. Vörös tincsei az arcába hullottak. Idegesen söpörte őket félre, majd lihegve megállt a szakadó hóesésben. Felnézett a több mint nyolc emelet magas tömbházra. Határozott léptekkel ment oda az ajtóhoz, és beütötte a három számjegyből álló kódot. Az évek során annyiszor járt már itt, hogy tudta.
Nem akart liftezni. Hiába volt az öt kilóméternyi futás, még mindig maradt levezetendő energiája, így hát nekivágott a lépcsőknek. Arcán végig futott egy mosoly. Szinte látta a hat éves önmagát, és a szintén ennyi idős Narutot ezeken a lépcsőkön szaladgálni, ahogy a liftet próbálták meg megelőzni, vagy ahogy a hatodikon lakó idős néni macskáját kergették. Miközben rótta a lépcsőfokokat, az árvaház is eszébe jutott. Meg azok a hatalmas kék szemek, amik mindig visszajöttek hozzá. Amik minden nevelőszülőtől megszöktek. Nevethetnékje támadt a kis, durcás Naruto emlékétől, ahogy felfújt arcal áll a gondozó előtt, és csak azt hajtogatja hogy...
-Gaarával megyek. Csak vele. Ha nem jön akkor itt maradok.
Naruto egészen addig szökdösött el a nevelőszülőktől, ameddig Kankuroo nagykorú nem lett. Akkor aztán hivatalosan magához vette a testvéreit. És akkor Naruto többé nem szökött vissza az árvaházba.
Ezek az emlékek megnyugtatták, így amikor végre felért a nyolcadik emeletre és megállt az ajtó előtt, mosolyogva nyitott be.

Amikor Naruto meghallotta a hangot ami jelezte ha valaki az ő kódjukkal jött be a kapun, fáradtan űlt fel az ágyában, hogy kinyissa az ajtót Gaarának. Megbeszélték, hogy délután valamikor átjön, de nem gondolta hogy ilyen korán. Yiraiya és az a nő ilyenkor szombat este mindíg elmennek otthonról, és csak nagyon későn jönnek haza, így tud vendéget fogadni, már amennyire Gaara vendégnek számít. Ennek ellenére nem igazán érezte jól magát. Rázta a hideg,a torka eszméletleül fájt, és azt hitte, menten lecsukódnak a szemei. Nem is bújt ki a takaró alól, hanem magára tekerte, és úgy mászott ki az ágyból. Lábát belebujtatta nyuszis papucsába, és úgy ahogy volt, a halványrózsaszín katicabogaras pizsamájában kiment ajtót nyitni. Mire elvégezte a műveletet, már hallotta a lift hangját, amint kattan. Karba fonta a kezét hogy összébb húzza magán a takarót.
De amikor meglátta hogy ki lép ki a liftből, hirtelen úgy érezte, hogy kiszalad a talaj a lába alól. A következő pillanatban azonban rájött, hogy tényleg elesett. Egyszerűen összerogyott. Talán a megkönnyebbüléstől, hogy valaki a karjába veszi. Talán az ijedtségtől, hogy pont ez a fiú lesz az. Ő sem tudta bisztosan.
Sasuke azonnal ott termett mellette, könyökénél fogva felemelte, és beljebb tuszkolta a házba, hogy be tudja csukni az ajtót. A házban meleg volt. Olyan meleg, hogy hirtelen azt hitte, hogy megfullad.
-Mi a fenét csinálsz Csillagszem? Ennyire meglepődtél?-kérdezte a fiútól, amikor odaért mellé.
-Öm...m..mit keresel itt Sasuke? -Narutonak a szeme homályos volt. Nézett, de nem látott. Alig érzékelte a körülötte lévő világot. Csak azt tudta, hogy mostmár jó. Mostmár minden könnyebb lesz.
-Naruto neked lázad van. -jelentette ki Sasuke aggódó arcal, amikor megérezte a fiú forró testét. Gyorsan kibújt a kabátjából, és karjába vette.
Naruto csak hagyta hogy bevigye a szobájába, és az ágyra fektesse.

Nem esett kétségbe. Legalább is ezt bizonygatta magának, ahogy a konyhát kereste. Két másik helyiségbe nyitott be, mire megtalálta. Közben tárcsázta a testvérét. Felkattintotta a villanykapcsolót. Körbenézett a kis helyiségben, ahol egy ütött kopott konyhaszekrény, egy ósdi hűtő, és egy rozoga asztal állt, valamint négy szék. Az egyikről felkapott egy konyharuhát, és a hideg víz alá tartotta.
-Itachi! - Igen. -Narutonál.- Nem.- Ide tudnál jönni?- Belázasodott.- Tudom. -köszönöm.-Igen- tizenkettő, de ki van írva- Szia.- Bontotta a vonalat, és eltette a telefont, majd gyorsan vissza ment. A szőke az oldalára fordulva vacogott. Óvatosan a homlokára helyezte a kendőt. Naruto felköhögött, de olyan hangosan és torokszaggatóan, hogy egyértelmű volt a probléma.
-Ittál mostanában hideget?-kérdezte halkan.
-Ömm...Gaarával fagyiztunk pénteken.- válaszolt nagy nehezen. Sasuke megcsóválta a fejét és ő is bemászott mellé. Szorosan magához vonta. A karjaiban tartotta.
-Honnan.... tudtad a kódot....?- Suttogta Naruto fáradt, gyenge hangon.
-Amikor legutóbb itt jártam, Itachi hozott el minket, és feljöttem veled. Akkor láttam hogy mit ütsz be.- válaszolta az Uchiha ugyanolyan lágyan. Csak ekkor tudott végignézni a szobán, és elakadt a lélegzete.
A szobában az ágyon kívül egy rendetlen íróasztal, egy barna kétajtós szekrény, és egy kis ablak volt látható, amin igen kevés fény jött be.
Valamint rajzok. Rengeteg. Mindegyik más, mégis ugyanolyan. Mindegyik egy férfi alakot ábrázol, de mindig máshonnan, és sehol nem látszik az arca. A ruhája is mindenhol más. Van olyan ahol öltönyben van, de olyan is, ahol csak egy fürdő nadrág van rajta. Van olyan hogy közelről, a válla, nyaka és az álla van meg, de olyan is, ahol egy tó szélén áll a naplementében.
Sasuke megbűvölten nézte falakat, amik nem is látszottak. Sehol. Egy négyzetcentiméter sem. Nem tudta meddig feküdtek így, de egyszer csak betöltötte a házat egy csilingelő dallam.
Naruto összeszorított szemmel nyöszörgött.
-Ez bisztos Gaara. Beszéltük hogy ma átjön.-"Már csak ez hiányzott.." Sasuke törte a fejét hogy most mitévő legyen.
-Csillagszem. Nem hiszem hogy most..Nem hiszem hogy most jó ötlet lenne....
-De megígértem neki hogy sütünk palacsintát.....- Sasuke fejében pattogtak a gondolatok. Nem tudta mitévő legyen. Nem akarta itt hagyni Narutot, az meg hogy ők hárman egy helyiségben legyenek, elképzelhetetlennek tűnt. Megaztán Naruto sem igazán volt olyan állapotban, hogy nekiálljon palacsintatésztát keverni. Egy pillanatig csak nézte a nyugodtan szuszogó szőkét, ahogy a fejét a mellkasára hajtja.
-Csillagszem. Te szeretnéd hogy Gaara most bejöjjön? -kérdezte halkan-Nyugodtan megmondhatod, nincs semmi baj.- Tette még hozzá, nehogy a kicsi kényelmetlenül érezze magát.
-Én... szeretnék Gaarával palacsintát sütni...de...de nem most...-Sasukénak nagyot dobbant a szíve. Beletúrt a szöszi tincsekbe, adott agy puszit a feje búbjára, és kimászott az ágyból.
Megtette azt a nem túl nagy távolságot az ajtóig, és kilépett rajta.

Gaara mosolygó arca azonnal elkomorult, ahogy meglátta az Uchihát. Már kezdett besötétedni, de még így is látni lehetett a dühödtt csillogást a szemében.
-Te meg mi a francot keresel itt?- kérdezte némi nyugalmat erőltetve a hangjába.
Sasuke majdnem gúnyosan elvigyorodott, mert az égnek meredő vörös tincsekhez, tökéletesen passzolt ez a tettetett nyugalom.
-Naruto rosszul van.-mondta faarcal, tárgyilagos hangon.-Magasra szökött a láza, és csúnyán köhög. Már felhívtam a bátyámat. Amint ideér kocsival, bemegyünk a kórházba.
-Látni akarom.-Gaara szíve megtelt keserűséggel. "Miért Naruto? Miért őt hívtad és nem engem?"