SasuNaru~Viszályok között

A történet folytatódik

Sasuke lassan battyogott fel a lépcsőn. Már fáradt és nyűgös volt. Több mint másfél órán keresztül csak papír zörgést hallott, és csak számokat meg diagrammokat látott. Az apja eléggé lefárasztotta őt és Itachit a papírmunkával. Mindent át kellett nézniük mielőtt eltették volna.
"Bár már megszokhattuk volna. Hiszen ezt csinálja amióta csak tudunk olvasni."
Belépett a szobájába, és megpillantotta az alvó Narutot, aki nem mellesleg az ő ágyában feküdt. Gondolkodás nélkül odament, és rázuhant a fekvőhelyre (nomeg a szőkére). Érezte hogy az mocorog, majd kiugrik az ágyból.
-Bo...bocsánat. Nem találtam meg a matracot....
-Hmm....-nézett végig Sasuke a fiú vékony alkatán, fehér vállán, amiről lecsúszott a túlméretezett póló.
-Megmutatnád hol van?-kérdezte Naruto ingerülten.
-Csillagszem-sóhajtotta még mindig a hasán fekve- nincs az a pénz amiért én most kimásszak innen és elkezdjek neked  ágyazni. Azon felül ha meghall az apám, akkor mind a kettőnknek annyi.
-Bocsánat....- mondta a szőke inmáron másodszor az este folyamán.-De akkor én hol aludjak?- tette fel ismét a kérdést, azonban a hangerőt gesztikulációval megpróbálva helyettesíteni.
-Válassz Csillagszem. A föld, vagy idebújsz mellém.- űlt fel Sasuke. Levette a pólóját meg a nadrágját, és visszamászott a takaró alá.

A kicsi úgy helyezkedett, hogy még véletlenül se érjenek egymáshoz. Valamiért nem érezte magát képesnek arra hogy bármit is mondjon vagy tegyen ebben a helyzetben. Így feküdtek egymással szemben a sötét szobában. Sasuke érezte az áthatolhatatlan falat közte és a fiú között, aki épp hogy karnyújtásnyira volt tőle. "Elérhető, de mégis elérhetetlen..."
-Csillagszem... mi a baj?-érezte ahogy Naruto megdermed. Még a lélegzetét is visszafolytotta. A teste mintha égett volna ott, ahol az a nő hozzá ért. Megvakarta a nyakát. Aztán lejjebb a melkasát. Majd mégegyszer a nyakát. Mire észbe kapott már űlt, és ott kaparta kétségbeesetten a testét, ahol érte. Körmével vörös csíkokat hagyott a bőrén. Szabadulni akart az emléktől. Nem akart érezni. Nem akarta érezni a lehelletét a nyakán. Hallotta ahogy a fülébe suttog, és körmeivel végig szántja a mellkasát. Hirtelen két erős kéz döntötte őt az ágyra, megakadályozva eddigi tevékenységét. Fel sem fogta azonnal hogy mi történt. Csak akkor értette meg a helyzetet, amikor megérezte Sasuke rázkodó vállát, ahogy a könnyei áztatják a fekete pólót. Csak ekkor vette észre, hogy az ő könnyei is folynak.
-Soha többet. Soha többet ne csinálj ilyet.- Sírta Sasuke. Az amit az előbb látott, mindennél jobban fájt neki. Fejét Naruto melkasára hajtotta, ezzel teljesen le fogva őt. -Kérlek...Csillagszem....- szemei kipattantak amikor megérzett egy megnyugtató kezet a hajába túrni. Felemelkedet, hogy az ablakon beszűrődő holdfénytől csillogó szemekbe nézhessen. Látta hogy a kicsi is sír. Legördült róla, és magához vonta. Naruto kicsit ugyan vonakodva, de a nagy fehér mellkashoz bújt. Mélyen beszívta Sasuke illatát. -Olyan jó így....-motyogta még félálomban. -Nagyon nagyon jó....
-Igen.....-Sasuke kitörölte az utolsó könnycsppet is a szeméből. -Igen Kiscsillag...

Sokáig nem tudott elaludni. Órákig csak gyönyörködött az alvó Narutoban. Nézte a hibátlan arcbőrt, a rakoncátlan tincseket, amik az arcot keretezik. A kis pisze orrot, ami mosolygásnál mindig egy picit felhúzódik. Aztán tekintete lejjebb siklott a fehér vállra, amin nagy vörös karmolásnyomok éktelenkedtek. Szinte ismét látta azt a pillanatot, amikor a kicsi Naruto a saját testével küzdött. Azt hitte hogy Naruto ott helyben széttépi önmagát. Nem tudta miért tette ezt a szépszemű, de biztosan tudta hogy a végére fog járni. Addig nem nyugszik, ameddig a Narutot bisztonságban nem tudhatja.

Boldogan rázta meg szőke tincseit, amikor kiszálltak a nagy fekete sportkocsiból. Intett egyet Itachinak, és Sasukéval a nyomában megindult az iskola fele.
-Na mi van? Nem aludt őfelsége az éjszaka?-kérdezte a fiútól mosolyogva.
-Hát ami azt illeti nem sokat.-felelte mogorván az Uchiha.
-Narutoooo!!!-mind a ketten a hang irányába kapták a fejüket. A fólyósó végéről Karin közeledett futólépésben feléjük. Majd (nem túl elegánsan) fékezett előttük.
-Húzz el innen. -nézett vigyorogva unokatestvérére.
-Jól van, sziasztok.-mosolyog vissza kissé erőltetetten. Majd elfordította a fejét, és szó nélkül elindult felfelé a lépcsőn.
-Szépfiú!-fordítja magafelé az Uchiha fejét az állánál fogva. -Játszol valamilyen hangszeren? -Sasukénak nem igazán tetszett ez a hangnem, de azért válaszolt.
-Két évig gitároztam.
-Nagyon jó. Akkor holnap tíz órára téged is várlak a suli előtt.- mosolygott csábosan.
-Minek?-húzta össze a szemöldökét Sasuke -Holnap szombat lesz.
-Azt majd még meglátod.-Fordult meg Karin, de a fiú elkapta a karját.
-Kik lesznek ott?
-Hát csak páran az osztályomból. Hozd a gitárodat is.-lépett el a fiútól, de köszönésképpen, menet közben még meglengette a kezét.

Sasuke egész nap azon gondolkodott, hogy hol a csudában lehet a gitárja. Meg hogy minek kellene neki találkozni Karin osztálytársaival. És ez miért függ össze az ő gitárjával.
Annyira lekötötték a saját gondolatai, hogy nem vette észre az egész nap őt figyelő égszínkék szempárt.
Naruto nem értette önmagát. Nem értette hogy mi az amit érez. Természetesen tudta hogy féltékeny. Csak azt nem tudta hogy mire, és hogy miért.

Délután nevetve, Gaara nyomában belépett a kávézóba. Nem voltak sokan, de azért lett volna mit csinálni.
-És egyszerűen fogta a krétát, aztán hozzávágta.- folytatták a beszélgetést. Gaara odaintett Sainak és Temarinak, majd bementek az öltözőbe.
-Szerintem le kéne váltani.-fejezte még be Gaara. -Naruto..Naruto mi a baj?- lépett oda a szőkéhez.
-Semmi...de ne hagyj egyedül vele....
-Mi? Kivel ne hagyjalak egyedül? -fogta meg a vállát, és szembe fordította magával
-Sai-val.
-Miért? Mi történt?
-Semmi.....csak... ne hagyj vele egyedül jó?