SasuNaru~Viszályok között

Egy nyakkendő és egy kis fogkrém

Amikor Naruto felébredt, ijedten vette észre hogy az éjszaka magömlése volt. Nem értette. Hiszen elalvás előtt nem is gondolt Sakurára. -Szerencse hogy a lepedő nem lett olyan.- morogta miközben beszaladt a fürdőszobába és gyorsan levette a boxerjét. Kimosta, és a kézmosó alatt talált hajszárítóval próbálta megszárítani, miközben azon gondolkodott, hogy mitől történhetett ez az éjszaka.
Amikor kivánszorgott a szobába, az ágya már be volt vetve, Sasuke éppen az egyenruháján a nyakkendőt kötötte meg. Ekkor Narutonak eszébe jutott hogy csütörtök lévén be kell mennie az iskolába. De a tancuccai, az egyenruhája, minden amire szüksége lehet, otthon van. Sasuke látta a fiú arcán a kétségbeesést, magában jót mosolygott ezen.
-Ne aggódj. Nii-san elvisz minket a suliba, előtte meg hazaviszünk, hogy át tudj öltözni.-mondta hűvösen.
Fél óra múlva, már az autó hátsó ülésén kuporgott, és egyre inkább lehetett érezni rajta a feszültséget. Szőke buksija alatt szinte hallani lehetett a fogaskerekek hangját. Amikor Itachi leparkolt a nyolc emeletes tömbház előt, Naruto mát magába roskadva űlt Sasuke mögött. Mind a két Uchiha csodálkozva nézett rá. Aztán Sasukénak eszébe jutott valami. -Nem mehet haza!-esett le neki tegnap este. Lehet hogy most is ez a baj.-Kiszállt az autóból és kinyitotta a szőke ajtaját is. Naruto ijedten nézett rá
-Sasuke.... Lehet hogy nem kéne....-de a fiatal Uchiha nem reagált a félénk hangra. Határozottan ragadta meg a törékeny vállakat, és indult el a kapu fele. -Remélem boldog leszel-nézett szeretettel a szemében Itachi a távolodó öccse és a kis szőke buksi után.
Amikor odaértek Sasuke megjegyezte a kódot, amit Naruto beütött. Amikor beszálltak a liftbe, a fiatal Uchiha feszegetni kezdett, de ezt a kicsi nem vette észre, túlságosan lefoglalta hogy mi fog történni, ha Sasuke is belép a házukba. Nem hiába nem ment haza előző este. A mind a kettejük szíve hatalmasat dobbant amikor a lift megállt a nyolcadikon. Az egyiküké a megkönnyebbüléstől, a másikuké a félelemtől. Odaértek a huszonhatos ajtóhoz, és Sasuke látta hogy a szőke kezében remeg a kulcs. Az ajtót csigalassúsággal nyitotta ki. Majd amikor már bent voltak, gyorsan beszaladt a szobájába, és bevágta az ajtót. Amilyen gyorsan csak tudot, öltözni kezdett.
Sasuke végig hordozta fekete tekintetét a kicsi, piszkos házon, amibe ugyan sok fény jött be, éppen ezért számára szinte elviselhetetlen meleg volt. A hangokra egy félmesztelen, hosszú fehérhajú zömök ember lépett ki az egyik szobából.
-Ki a fene vagy te?- kérdezte barátságtalanúl.
-A nevem Uchiha Sasuke. Naruto osztálytársa vagyok.
-És mégis mit keresel itt?-Sasuke nem értette, de ha barátságtalannak kell lenni, akkor abban verhetetlen volt.
-Valamiért nem akart hazajönni, ezért nálam alutt, és most visszajött a ruhájáért.-felelte az uchihákra jellemző kiállhatatlansággal. A következő pillanatban Sasuke megértette hogy Naruto miért nem akart hazajönni. Ugyanis a férfi mellett megjelent egy igen dekoratív nő, méghozzá fehérneműben. Ami pedig még ijesztőbb volt, az az, hogy a nőben felismerte az irodalom tanárát.
-Sasuke-kun micsoda meglepetés!-Tsunade behízelgő hagjától kirázta a hideg.
-Sensei- biccentett egyet, ügyesen leplezve a döbbenetét. Tsunade tettetett hanyagsággal rátámaszkodott a férfi vállára, és a másik kezével végigsimított a mellkasán.
-Macikám nem jössz vissza? Olyan magányos vagyok nélküled.
-Mindjárt szívem csak még van egy kis elintézni valóm.-mondta ezt úgy, hogy le nem vette a szemét Sasukéról. Szinte kiköpte a szavakat. A tanárnő lábújhegyre állt, és adott egy puszit a kissé borostás arcra, majd csípőjét riszálva vissza vonult feltehetőleg a hálószobába. Sasuke legnagyobb szerencséjére ekkor kivágódott Naruto szobájának az ajtaja, és egy lihegő, zilált külsejű Naruto lállt meg az előszobában. A hátizsákja csak a fél vállán lógott, a szája szélén fogkrém maradék, a nyakkendője pedig megkötetlenül lógott a nyakában. Éppen az ingének a legfelső gombjával bíbelődött. Sasuke úgy érezte hogy ezért a pillanatért megérte felkelni reggel. A hófehér hajú férfi komoran nézte a jelenetet.
-Mehetünk. -mondta vigyorogva a szőke.-Majd jövök.-vetette oda Jirayának.-Bocsi hogy zavartunk.-tette még hozzá olyan halkan hogy a férfi bisztosan ne hallja meg, Sasuke azonban meghallotta. Beléptek a liftbe. Sasukéban pedig ismét felébredt az idegesség. Hogy ezt leplezze, ránézett Narutóva aki a nyakkendője megkötésével próbálkozott.
-Gyere ide.-fordította idegesen magafelé a szőkét. Majd határozott mozdulatokkal elkezdte megkötni. Mikor végzett vele, megigazította a zakót. Szembenézett a fiúval, majd gondolkodás nélkül megnyalta az ujját, és letörölte a fogkrémet a tökéletes ajkakról egy pillanatra megállt az ujja, de hirtelen a lámpa lekapcsolódott,lift elakadt, Sasuke kalusztro fóbiája pedig elő tört. Elhátrált Narutotól,hátát a hideg falnak támasztotta, a levegőt szaporán kezdte el venni. Szerencsére a szőke gyorsan felfogta hogy mi történik, és amint a szeme hozzászokott annyira a fényviszonyokhoz hogy ne csak hallja Sasuke zihálását hanem homályosan ugyan de lássa is ahogy az  ajtóhoz lapulva a szemeit szorosan lehunyva tartja és próbálja megőrizni a lélekjelenlétét, azonnal odalépett hozzá, megfogta, lehúzta magához az arcát, és belebámult az éj fekete íriszekbe. Érezte hogy a fiút kiveri a víz. Nem tudta hirtelen hogy mit csináljon, de azt tudta, hogy először is le kell nyugtatnia. Ezért ő is jó hangosan kezdte el venni a levegőt, de egyenletes tempóban.
-Be....Ki....Be...Ki...-mondta hangosan. Amikor úgy gondolta hogy Sasuke ismét normálisan lélegzik, megkérdezte.
-Mostmár jól vagy?-Sasuke lassan megcirógatta a kezét, ami még mindig az arcát szorította.
-Igen.-felelte egyszerűen.  És akkor a lift elindult.

-Naruto menj csak előre. Én még megbeszélek valamit Sasukéval.-az elmített hálásan nézett a bátyjára, mivel nem tartotta volna jó ötletnek, ha a fiúval egyszerre érnek be az iskolába.
-Öm..rendben. Köszönök mindent
Itachi-kun. Neked is Sasuke. - a két Uchiha szinte egyszerre biccentett. A szőke kiszállt a modern sportkocsiból, és határozott léptekkel elindult az iskola felé.
-Menyire?-Kérdezte Itachi. Az autóba iskolába igyekvők lármája szűrődött be.
-Mindennél jobban.-felelte a másik egyenesen előre bámúlva.
-Jobban mint engem?-Próbálja meg vigyorogva oldani a hangulatot az idősebb.
- Egyértelmű.-mosolyodott el halványan ő is. -Szép napot.-köszönt el miközben kiszállt a kocsiból, ő is bement az iskolába. Miután átvette a cipőjét, ujja hegyével megérintette azt a helyet, ahol Naruto az arcát tartotta. Majd elmosolyodott. A folyósón egy páran utána fordultak. Ugyanis Uchiha Sasukét eddig még senki nem látta mosolyogni.
Egyszer sem.