SasuNaru~Viszályok között

Valaminek a kezdete?

Tátott szájjal ment végig a széles utcán. Amerre csak nézett hatalmas kastélyokat látott. Mármint az ő mércéjével mérve. Ezekhez az épükhez képest az ő lakhelye ahol szerénységben élt nevelőapjával, egér lyuknak minősül. És mindegyik postaládán az Uchiha név volt látható. "Ezek itt mind rokonok?Nem hiába hívják Uchiha negyednek."
Lassan megtalálta a címet. Félve csöngett be. Az ajtót egy fekete hajú, fekete szemű törékeny nő nyitotta ki. Naruto elmosolyodott a Sasuke és az édesanyja közötti hasonlóságon. Szinte semmi különbség nincs köztük. De ennek a nőnek a szeméből gyengédség és szeretet áradt.
-Kit keres fiatalember?-kérdezte kedvesen.
-Ömm... Sasuke-kun osztálytársa vagyok. Tegnap beszéltem meg vele hogy ma eljövök a füzeteimért.-Mire a hölgy szája felfelé görbült és betessékelte őt a házba. Majd leültette őt a nappaliban.
-Azonnal szólok neki. Annyira örülök hogy barátkozol a kisfiammal. Mint tudod egy kicsit túl komoly a korához képest. Nagyon félek hogy egyedül fog maradni. Várj meg itt, meg mondom neki hogy jöttél.-Majd újabb mosoly kíséretében távozott a helyiségből. Naruto egyedül maradt a kanapéval, a dohányzóasztallal, a könyvespolcal, valamint az óriási ablakkal, amilyet még életében nem látott, és amin annyi fény beözönlött, hogy szinte hunyorognia kellett. Megcsodálta a fényképeket, amik a falon lógtak. A legtöbb fotón az egész család szerepelt. Nyaralások, kirándulások, születésnapok, kiskori képek a Sasukéról és egy másik fiúról, aki több mint valószínű hogy a testvére, de legalábbis valamelyik rokona, mert nagyon hasonlítanak egymásra. Narutonak mosolyognia kellett a durcás kisfiúk láttán, vagy éppen a kádban lubickoló testvérek boldogságán. Szívébe markolt a fájdalom amiért neki sosem lehetett ilyen élete. Miért? Miért kell neki egyedül lennie? De hisz ő nem magányos! Itt van neki Sakura! Meg Gaara! Meg a nevelő apja! Őt nagyon szereti. De azért az mégsem olyan mintha az anyukája simogatná meg az arcát. Hitetlenül nézte magát a képkeret üvegében.... Az arca..... nedves volt......

Sasuke határozott léptekkel indult kifelé a szobájából. Az elmúlt 10perben a Nii-sanja a bizalmasa lett. Elmondott neki mindent. Mindent! Azt is hogy Narutot mióta szereti, azt is hogy miért titkolta és azt is hogy miért kell továbbra is titokban tartania annak ellenére is, hogy a vágyának egyre nehezebben tud ellenállni. Erre az a példa, hogy a fiú most is itt van a házukban. Itachi azzal a bizonyos Uchiha arccal nézett rá. Nem mondott semmit, csak megpöckölte a homlokát, és beletúrt a tincseibe. Sasuke mégis megkönnyebbült attól hogy végre elmondhatta valakinek. Már olyan régóta magában tartotta és most úgy érezte hogy megszabadult valamitől ami eddig nagyon nyomta a vállát.
De ahogy leért a nappaliba, lecövekelt. Naruto ott ált a családi fotóik előtt, és a szemeiből csak úgy patakzottak a könnyek. Pedig nagyon igyekezett őket elrejteni. Sasuke szíve megremegett. A döbbenettől? A fájdalomtól? Az izgalomtól? Ki tudja? Közelebb lépett a fiúhoz aki ezt nem vette észre. Majd óvatosan a vállára tette a kezét. Naruto ettől úgy megrémült, hogy megperdült a tengelye körűl és Sasuke nyugodt fekete szemétbe bámult, ami körülbelül öt centivel volt magasabban az övénél.
-Öm... -sütötte le a szemét -csak..csak a füzetekért jöttem.-
-Hm.... Mi történt Naruto?-kérdezte Sasuke.-Ki bántott?-Naruto úgy érezte nem bírja tovább. Leroskadt a földre, és keservesen sírni kezdett. Nem értette. Mindenkinek körülötte boldog családja volt, még annak a fiúnak is, aki senkit nem engedett a saját közelébe. Miért nincs neki anyukája? Miért nem ölelte őt meg soha senki? Őt miért nem szereti senki?
Sasuke a fiú kipirult arcát hűvös tenyerébe vette, ami nagyon jól esett Narutonak. Nem akart megmozdulni így akart maradni, lehunyt szemmel, arcán erős kezek, amik azt sugallják hogy nem lesz semmi baj. Lassan kinyitotta könny áztatta szemét, és két fürkésző, fekete írisszel találta szembe magát. " Istenem de szép... de...mi ? Sasuke?"
-Csillag szem!-szólalt meg először a fekete szemű.
-Hogy mi?-kérdezte Naruto, majd elpirult és elhúzta az arcát a kezek közül.
-Ülj az ágyra. Hozok neked egy pohár vizet.-Sasuke már el is tűnt az ajtóban.
A konyhában a pultra támaszkodott, és kimeresztette a szemét. Naruto el nem tudja képzelni mennyire közel járt ahhoz hogy megcsókolja. Mi történt volna ha nem nyitja ki a szemét? El kell küldenie! Ha nem teszi......ki tudja mi fog történni? De Sasuke nem akarta hogy elmenjen. Majd oda figyel. Nem fogja megengedni magának hogy a fiúhoz érjen. Legalábbis még nem. De már most tudta hogy nemsokára eljön az a pillanat amikor nem fogja tudni türtőzteni magát.
Az édesanyja belépett a helységbe.-Mi a gond kicsim? Mi történt?-kérdezte ahogy meglátta a fia arcát.
-Semmi anya. Csak viszek Narutonak egy pohár vizet-mondta az anyjának. Majd kivett egy poharat a szekrényből, és megtöltötte vízzel.
Naruto úgy érezte teljesen össze van zavarodva. Érezte Sasuke kezeit az arcán. Ujjbegyével megérintette azt a pontot, ahol a fiú tartotta a fejét. De inkább gyorsan elhessegette magától a gondolatot. Sakurára gondolt. És arra hogy ő tulajdonképpen boldog a lány mellett.....Ugye ő boldog a lány mellett? Nem volt idő befejezni a gondolatmenetet, mert Sasuke közben megjött a vízzel. A keze megremegett ahogy oda adta neki. -Mostmár jobban vagy?
-Aha persze.
-Nem akarod elmondani hogy mi volt a baj? Naruto lehajtott fejét lassan megrázta.
-Jól van, gyere. A szobámban vannak a füzeteid.-Mind a ketten felmentek az emeletre. Sasuke szobájába érve Naruto döbbenten vette észre, hogy a helyiség alapterülete körülbelül akkor a mint az ő nappalijuk. Ahogy körülnézett, felfedezett egy íróasztalt, egy komódot. Egy kis éjjeliszekrényt, és... egy hatalmas televíziót, amire a legújabb játék volt éppen rácsatlakoztatva. Sasuke magában meg mosolyogta a fiú lelkesedését. Annyira tetszett neki ahogy Naruto mindent szemügyre vett. Nem bírt betelni vele.
-Ömm... Sasuke?
-Hmm?-nézett rá a fiúra hűvösen.
-Majd egyszer. Meg engeded hogy kipróbáljam?-Kirázott egy fekete tincset a szeméből, aztàn lazán odament, és bekapcsolta a bonyolult kütyüt. Mikor elkezdődött volna a játék Sasuke oda nyújtotta neki a konzolt, de ő óvatosan megrázta a fejét, miközben picit elpirult.- Nem tudom hogyan kell csinálni..-hajtotta le a fejét és még pirosabb lett. Sasuke sóhajtott egyet, majd oda ült mellé, és elkezdte magyarázni neki hogy mit hogyan kell csinálni. Egy lövöldözős játék volt, Naruto nem ismerte. Hiába igyekezett midennél jobban, nem volt valami ügyes benne. De ez zavarta őt a leg kevésbé. Soha életében nem játszott még ilyen játékkal, nem csoda ha nem volt valami nagy sikere, mindennek ellenére kinyújtott nyelvel koncentrált, és nagyokat kiáltott valahányszor eltalált valakit. 
Több órán keresztül ment a küzdelem a fiúk és a többi játékos között. Sokat nevettek. Az elején csak Naruto, de később úgy tűnt hogy Sasuke is feloldódik. Ha nem is kacagott olyan hangosan mint a szőke, azért mosolygott rajta. Nagy jácmájukból Itachi rántotta vissza őket. Aki halkan kopogott az ajtón, aztán belépett a szobába. Gyors bemutatkozást követően Itachi megszólalt.
-Otōto. Otōsan nemsokára hazaér. -Nézett sokat sejtetően az öccsére,aki azonnal vette az adást.
-Naruto... talán jobb lenne ha mostmár haza mennél.-a megszólított azonnal felállt és vette a táskáját. Sasuke az illemhez híven a bejárati ajtóhoz kísérte.
-Holnap Kibáéknál lesz egy buli. Nincs kedved eljönni?- mondta hirtelen Naruto.
-Nem hiszem hogy meg lennék hívva...
-De. Én most meghívlak.-Erősködött a szőkeség.
-Mikor is lesz?
-Valamikor 4körül.
-Akkor lehet hogy jó... még meg kell beszélnem Okāsannal. - Narutonak ettől megrándult a szája. Ami nem kerülte el Sasuke figyelmét, de nem hozta szóba.
-Akkor.... majd felhívlak.- ajánlotta Naruto -De várj nincs is meg a számod!- kaparta elő a telefonját. Amibe Sasuke gyorsan bepötyögte az elérhetősédét.
-Köszi. Akkor majd beszélünk.-Erre a fiatal Uchiha csak bólintott. -szia. -mondta majd kilépett az ajtón.
-Szia...-suttogta maga elé Sasuke - Csillagszem...