SasuNaru~Viszályok között

Összetöröm a szívünket....

"Emberek.... Túl sok ember.... egy szirénázó mentő autó....szilánkok mindenütt. És vér. Rengeteg vér.... engedjetek oda! Oda kell mennem! Ott a helyem!!!"

Egy hónappal később

Sasuke lassan öntudatra ébredt. Megpróbálta felemelni a fejét, de olyan fájdalom nyilallt a gyomra tájékára, hogy inkább nem mozdult. Lassan kinyitotta a szemét. Először egy hatalmas ablakot látott, amin napsugarak ömlöttek be. Hunyorognia kellett a nagy fénytől. A következő dolog amit érzékelt, az a lélegeztetőgép, ami az egész arcát lefedte, valamint az infúzió, ami az alkarjába volt fúródva. Mellette egy másik gép csipgott minden szívdobbanáskor. A tágas kórteremben a fehér falakon kívül, egy kék fotel, egy televízió, valamint egy egyszerű, barnára lakkozott fa asztal állt. Az asztalon pedig egy vázában egy szál sárga napraforgó árválkodott. Sasuke elmosolyodott a lélegeztető alatt, hiszen eszébe jutott a szőke.

A következő pillanatban kicsapódott az ajtó, és az orvos lépett be két nővér kíséretében. A fehér köpenyes úr mosolyogva vette le a gépet az arcáról.
-Jó reggelt Sasuke-san. Önnek autóbalesete volt, ezért van kórházban. Egy hónapja fekszik kómában. Eltörött a lába, egy bordája, kissebb agyrázkódása, valamint belső vérzése is volt. Az állapota ugyan stabil, de egy darabig még itt kell maradnia. Már értesítettük az apját. Azt mondta, hogy amint ideje engedi, el fog jönni.
-A bátyámat hívják fel.-mondta Sasuke gyenge hangon.
-Igenis. Jut eszembe Sasuke-san. -fordult még vissza az ajtóból.-Volt egy állandó látogatója. Bizonyos Uzumaki Naruto.
Sasuke szíve nagyot dobbant. Tehát meglátogatta. Lehet hogy tőle van a napraforgó is. Az orvos kiment a kórteremből, majd néhány rutinvizsgálat és némi altatóadagolás után a nővérek is. Sasuke pedig egyedül maradt a gondolataival.

Élénken élt benne a pillanat amikor Naruto meglepődött, mosolygó arca átvált vak rémületbe.
Nem olyan volt mint a filmekbe. Nem volt lassított felvétel. Nem pörgött le előtte az élete. Egy pillanat műve volt. Nem érzett fájdalmat. Csak azt tudta hogy Narutot meg kell nyugtatnia. Hogy ne aggódjon, mert nem lesz semmi baj.

Naruto a lépcsőházban űlt, és megint rajzolt. Az alak akit a vázlat ábrázolt, szemből volt mutatva. Remélte hogy így sikerül le rajzolni a az arcát. Ugyanis eddig akárhányszor megpróbálta, az arca soha nem sikerült. Ez a fiú kísérti az álmaiban már gyerekkora óta. De sosem emlékezett az arcára. Most is mérgesen radirozta ki a fére sikerült szemet, majd csapta be a füzetet. Felállt, aztán visszaűlt. Nem tudta mitévő legyen. Nem akart visszamenni a házba, mert Jiraiya és az a nőszemély elég hangosan szerették egymást, és nem tudott tőlük aludni. Pedig már éjfél körül járhatott az idő.
Végül felpattant, és úgy ahogy volt, farmerben és abban a bizonyos pulcsiban, nem törődve a hideggel elindult a buszmegálló felé.
De az éjszaka közepén a buszok igen ritkán járnak, ezért csak nagy sokára ért a kórházhoz. Legnagyobb meglepetésére senki nem tartóztatta fel, pedig eddig még sosem volt bent látogatási időn kívűl. Csöndesen nyitott be a kórterembe.

Legnagyobb meglepetésére Sasuke ébren űlt az ágyában, és egy könyvet olvasott. A szeméből könnyek kezdtek potyogni, azt hitte menten összeesik a megkönnyebbüléstől. Lerogyott az ágy szélére, megmarkolta az ágyneműt, és beletemette a fejét.

Sasukének nem kis önuralomra volt szüksége ahoz hogy ne simítson végig a rázkodó vállakon, és ne törölje le a takarót eláztató patakokat. Ugyanúgy fájt neki is minde egyes csepp amit a csillagocskák ejtettek, mint Narutonak.
De a szeme előtt ott lebegett az önmagának, és Gaarának tett ígérete, hogy nem fogja felbolygatni a szőke életét.
A zokogás lassan alább hagyott, és Naruto felnézett.

-Miért vagy itt?-ez a hang tőr volt, amit a szívébe mártottak. Éktelenül fájt neki ahogy Sasuke hozzá szólt.
-Ömm....-remegett meg a szája - én csak....... én csak......-Sasuke hideg pillantása beléfolytotta a szót.
-Semmi dolgod itt. - Becsukta a kezében tartott könyvet, és letette az éjjeliszekrényre. -Kérlek menj el.

Naruto álla időről időre megremegett. Lassan felállt, és elhagyta a kórtermet. Az ajtóból még egyszer visszanézett, de nem tudta elkapni Sasuke pillantását.

Miután a szőke kilépett a teremből, ő görcsösen markolászta a takarót. Szemét olyan szorosan zárta össze, hogy kis fekete pöttyöket látott, de könnyei még így is végig folytak arcán, és lehullottak ökölbeszorított kezére. Hátra hajtotta a fejét, hátha így sikerül elapasztani a könnycsatornáit.
-Bocsáss meg Csillagszem... muszály összetörnöm a szívünket... így megóvhatlak téged...

Naruto nekitámaszkodott az ajtónak, és lassan lecsúszott a földre
-Miért....? -suttogta maga elé -Miért Sasuke....?

Gaara álmosan pislogott a rezgő telefon kijelzőjére. Hajnali 3at mutatott, és Naruto neve villogott rajta.
-Naru-ásított bele a telefonba
-Gaara.... beengedsz..?
A vörös felpattant a foutonjáról, és kiviharzott, majd felrántotta a kilincset.
Naruto ott állt az ajtóban, kisírt szemekkel. A hatalmas fekete pulóver kézfejére lógó ujját gyűrögette.
Egy pillanatig nem tudta mit is mondjon.
-Gaara...?-pillantott fel óvatosan Naruto.
-Hm...?
-Engem... miért nem szeretnek az emberek?-Naruto legnagyobb meglepetésére Gaara csöndesen elnevette magát.-Most mi van?-nézett durcásan a másikra.
-Gyere- fordult meg húzva magával a szőkét is. Törökülésben leültek egymással szemben a leterített foutonra.
-Naru. Most jól figyelj, mert csak egyszer fogom elmondani. -a hatalmas szemek úgy függeszkedtek rá, mint a kisgyerekeké az édességbolt előtt. Vagy... mint Narutoé az édességbolt előtt.
-Körülbelül három éves korom óta ismerlek, és még soha nem találkoztam nálad jobb emberrel. Magad elé mindig másokat helyezel, soha nem a saját kényelmed a fontos. Vicces vagy,  kedves, és bárkivel könnyen elbeszélgetesz. Több barátod van a gimi óta, mint amennyi nekem összesen volt. Bármilyen társaságba könnyen beilleszkedsz, és szinte soha nem volt konfliktusod senkivel. -Naruto lesütött szemmel hallgatta, de Gaara az állától fogva felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen.
-Naru téged szeretnek az emberek. Csak nézz körül.
A szőke tudta hogy Gaarának mennyire nehezére esik kimondani ezeket. Hiszen soha nem volt lelkizős típus, ezért halványan elmosolyodott. De nem volt igazi mosoly....

-Kabuto! Már tudjuk hogy mikor fogják kiengedni a kórházból. Addig nem valószínű hogy kimozdul onnan. Derítsd ki hogy milyen a kapcsolata azzal a szőke fiúval.
-Igenis Orochimaru-sama
-Ez a baleset igencsak eltolta az akciót. Viszont amikor kiteszi a lábát az utcára...mi várni fogjuk.
-Úgy van Orochimaru-sama.
-Kell nekem ez a gyerek Kabuto. Minden áron az enyém lesz.