SasuNaru~Viszályok között

Egy-két következmény

Sasuke szórakozottan nézte ahogy Naruto a bérelt korcsolya felvételével küszködik, ami teljesen jó volt a fiú lábára, de ennek ellenére nem boldogult vele. Sasuke nem bírta tovább, elnevette magát, mire Naruto haragosan pillantott fel.

-Csak azért mert neked már a lábadon van, nem kell kinevetni. Soha nem korcsolyáztam.

-Igazad van. Bocsánat.-nyomta el a mosolyát Sasuke, majd lehajolt, és egyszerűen bekötötte a lábbelit. Naruto megpróbált felállni,..... De azonnal megbotlott. Csak annak köszönheti hogy nem esett el, hogy Sasuke gyorsabb volt, és még időben elkapta a karját.

-Hó hóó!-mosolyodott el amikor már biztonságban tudta a szőkét. -Inkább a jégen ess el. Ott nem olyan gáz.

-Tudom tudom- válaszolta Naruto. Elbotorkáltak a pályáig, de ott megtorpant.

-Na mi az?- kérdezte Sasuke, aki érezte hogy a szorítás a karján erősebb lesz. Ránézett a kicsire, és látta rajta hogy mennyire meg van ijedve. Szembe fordult a fiúval, kinyújtotta felé mind a két kezét.

-Ne aggódj. Megtartalak. -Naruto félve nézett bele a szénfekete íriszekbe, de azért megfogta a felé nyújtott kezeket. Nagy levegőt vett, és rálépett a jégre.

-Nagyon jó.-Bíztatta Sasuke- Hajlítsd be a térded, és feszítsd meg a lábaid.- Naruto tágra nyílt szemmel engedelmeskedett. A következő pillanatban viszont azt vette észre, hogy a földön térdel, és a tenyereit a jég egyenetlen mélyedései karistolják, amiket a korcsolyák élei vájtak bele. Sasuke ott termett mellette, és legugolt.

-Jól vagy Csillagszem?

-Ömm... aha..- vigyorgott fel a nagyobbra. Sasuke segített neki felállni, majd mosolyogva újra elindultak.

Körülbelül két órája lehettek  a jégen. Sokat nevettek közben. Naruto egyre ügyesebb volt, habár volt egy két vicces zakózása. Sasuke pedig minden ilyen alkalommal felsegítette őt. Összességében véve nagyon jól érezték magukat.

De aztán....

Sasuke ránézett az órájára, majd ilyedten vissza a fiúra.
-Naruto!
-Mi az?
-Tudod te mennyi az idő?
- Fél nyolc miért?-csodálkozott el Naruto a Sasuke hirtelen hangulatváltozásán. de ő csak idegesen beletúrt a hajába.
-Csak annyi, hogy ha nem érek haza időben akkor apám a szó legszorosabb értelmében kinyír-nevette el magát kínosan Sasuke.-Gyere. Nagyon kell sietnem.-ragadta meg Naruto karját, és arra számított, hogy az majd megy vele. De csak azt vette észre, hogy a fiú hatalmasat esett. Azonnal elfogta a bűntudat, amiért nem figyelt eléggé rá.
-Ne haragudj.-segítette fel a földről. Tekintete két csodálkozó kék csillaggal találkozott.
-Ömm.. semmi baj. De Sasuke?-indultak meg a kijárat felé, természetesen Naruto tempójában.
-Hm?
- Hogy értetted azt hogy az apád kinyír?
- Nem fontos Naruto. Csak arra céloztam, hogy nagyon megharagszik.
- Aham...-Sasuke nagyon megkönnyebbült hogy a fiú nem kérdezett többet. Gyorsan kioldotta a korcsolyáját, majd Narutonak is segített. Leadták az eszközöket, és már mentek is a buszhoz. Naruto szokásához híven az egész utat végig fecsegte. Alig vette észre hogy Sasuke megállt.
-Én itt erre megyek. -mutatott egy utcára.
-Öm.. jó akkor gondolom majd holnap...
-Holnap-bólintott Sasuke. Naruto beletúrt szőke tincseibe, és megfordult, majd elindult hazafele.

"Vajon hogy értette?... Biztos hogy nem úgy ahogy mondta."

Sasuke még egy ideig nézte a távolodó hátat, aztán ő is megindult hazafelé. Amikor a ház elé ért, és meglátta a kocsit, nagyot sóhajtott. Az apja itthon van... Amikor belépett az ajtón és levette a cipőjét, már hallotta is az öles lépteket, amik egyenesen az előszoba felé jöttek.
-Oyasuminasai.
-Hol voltál??

Naruto fáradtan lépett be a házba. Levette a cipőit, és bement a szobájába. Jiraiya hálószobája előtt elhaladva hangos horkolásra lett figyelmes. elmosolyodott amikor egy üzenetet talált az íróasztalán. "Nem tudom hogy mikor érsz haza. Kaját hagytam a hűtőben, ha éhes vagy melegítsd meg, ha nem, akkor se aggódj megeszem én. :) " Lement a konyhába, kivette a hűtőszekrényből a rizs gombócot, betette a mikróba, és ameddig várta hogy az végezzen, töltött magának egy pohár narancslevet. Miután a mikró csilingelt egyet, kivette a meleg ételt, és beleharapott.
"Miért nem mondta el nekem?..."Naruto nem értette hogy miért aggódik ennyire újdonsült barátjáért, de nem tudott mit tenni. Egyszerűen csak....félt. Nagyon félt. De nem tudta miért, vagy mitől van ez benne....

A hatalmas ütéstől ami az arcát érte, megtámtorodot, majd a vérző, felszadt szájához kapott.
-Azt kérdeztem, hogy hol voltál.-az apja ijesztően nyugott volt.
-Büntetésben.-mondta a fiú olyan hangon, hogy csoda hogy a férfi meghallotta. Úgy érezte hogy a hangszálai felmondták a szolgálatot.
-Mégis miért?-kérdezte még mindig túl nyugottan az apukája.
-Mert beszélgettem órán.- mondta a fiú olyan hangon, hogy csoda hogy az apja meghallotta.
-Miről?-ez a hanghordorás már-már szinte sértő volt. Az apja egyértelműen arra célzott, hogy túlontúl magábaforduló személyiség. "Ch... mintha te nem lennél az.... mintha nem te tettél volna ilyenné... De válaszolni kéne. Miről.....miről beszélgetnék én az osztálytársaimmal?....."
-A feladatról.-kamuzott Sasuke szemrebbenés nélkül.
-Akkor is felfívhattad volna anyádat.
-Gommenaisai...-hajtotta le a fejét. A szíve kétszázzal száguldott, lehunyt szemei előtt a csillagocskákat látta. "Megéri....miatta megéri."

Naruto mérgesen trappolt kifelé az előszobába. Már az ágyban volt, de a telefonját a kabátzsebében felejtette. Mikor megszerezte az említett tárgyat, és visszabújt az ágyba, döbbenten vette észre, hogy huszonhárom nem fogadott hívása van. Abból egy Jiraiyától, kettő Kibától, egy Sikamarutól, egy Shinotól, négy Sakurától, a többi pedig Gaarától. Ezenkívűl üzenetek tömkelege. Szinte minden osztálytársa írt neki. Hirtelen végigpörgette magában azt hogy ma milyen nap is van, és hogy mit kellett volna csinálnia. Először is reggel suli előtt be kellett volna mennie dolgozni. De ő nem szólt senkinek hogy nem lesz. Gaara már halálra aggódhatja magát. Sakuráról nem is beszélve. A lányt már nem hívhatja ilyen későn. De Gaarát igen. Azonnal tárcsázott. A fiú a második csengésre felvette.
-Ember mégis hova a fenébe tüntél? A csajod sík ideg volt ma. Ott várt téged az iskolánál, utána meg engem zaklatott azzal hogy hol vagy.-Naruto a jól ismert hangra egy kicsit megkönnyebbült.
-És mit montál neki?-folytatta a beszélgetést ugyanúgy, köszönés nélkül.
-Mit mondtam volna? Az igazat. Hogy halvány fogalmam sincs.
-Ne haragudj.
-Én nem haragszom, de azért érdekel hogy miért nem szóltál ha már a lógást választottad.-Naruto mélyen beszívta a levegőt. El kell mondania neki. Benne megbízhat.
-Az igazság az, hogy miután tegnap te elmentél a buliról, eléggé.... leittam magam na!
-Aham
-A helyzet az hogy Sakurával sem áll olyan jól a szénánk, mint ahogy azt a világnak mutatjuk. És akkor még veled is össze kaptam.
-Figyelj. Előttem nem kell magyarázkodnod. Csak legközelebb szólj ha nem jössz be, hogy a főnöknél ki tudjalak menteni.-nevetett bele a telefonba.
-Jáá basszus tényleg. Mit mondtál neki?
-Azt hogy nem érezted jól magad, és hogy holnap ledolgozod.
-Ne máár!! Nem akarok holnap dolgozni menni!!
-Így jár az, aki másnapos, és elfelejt szólni a haverjának hogy mit akar.-hallatszott ismét a jókedvű hang.
-Na jó. De ezt még vissza kapod.
-Ne aggódj én is ott leszek.
-Mi?-döbbent le Naruto.
-Holnap én is bemegyek veled dolgozni.-ismételte meg Gaara, mintha csak valami elmeroggyanthoz beszélne.
-Öm... jó akkor.. reggel?
-Ott legyél!!-Naruto elmosolyodott a fenyegetésen.
-Mindeképp.
Miután letették, Naruto még percekig bámulta a készüléket. Majd beállított egy korai ébresztőt, és át dobta az asztalra. "Holnap...Mi lesz holnap?.... Vajon hogyan fog viselkedni velem?"

Eközben Sasuke inmár ellátott sérülésekkel, a kezében tartott két papírlapot. Az egyiken Naruto neve, a másikon az övé szerepelt. Mind a kettőn igen hitelesnek tűnő orvosi pecsét, és aláírás. A hosszú fehér ujjak végigsiklottak a nevén. "Egyszer.....egyszer talán az én nevemet fogod viselni..... Nem...bisztos hogy az én nevemet fogod viselni. Mert az enyém leszel. Bármi áron."