SasuNaru~Viszályok között

Szeretlek

Naruto már a harmadik rendőrnek írta le a helyet amire emlékszik, és Kabutot a matektanárt. Az egyik vállát Gaara a másikat pedig Jiraija fogja. A fiú érthetően és tisztán beszél, határozott. Annak llenére hogy a könnyei folyamatosan folynak. Jelen van még Itachi és Sasori is, valamint Sasuke szülei, de ők kint várakoznak. 

Végül a titkosrendőrségen keresztül megtalálják a helyet, de akárhogy könyörögnek, sem a szölők, sem a testvér, sem Naruto nem mehet velük. Gyötrelmesen hosszú órák következnek a váróban. Már késő éjszaka van, Futakán kívül mégsem alszik senki. Csöndesen beszélgetnek, Naruto felhúzott lábakkal mered maga elé. Könnyei már nincsenek. Úgy érzi elsírta az összeset, már soha nem lesz képes rá újra. Gaara elkapja a pillantását, aztán oda ül mellé. 

-Mond Naru... mi jutott még eszedbe?

-Minden- Naruto szélesen mosolyog, de a szemei komolyak.- Mielőtt Jiraija örökbe fogadot, de te már Kankurooval lehettél. Hány évesek lehettünk? Tizenhárom? Tizennégy? Emlékszel arra az időszakra?-Gaara állkapcsa megfeszült. Igen, ettől tartott.

-Emlékszem.

-Akkoriban én jártam Sasukével. Onnan a sok emlék. A sok rajzhoz. Nem tudtam hogyan, de tudtam hogy nem csak kitaláció. Nagyon boldogok voltunk. Aztán ...  tőletek mentem az árvaház felé, kimenőm volt aznap estére. ... a buszra vártam, amikor leültmellém egy szemüveges fehér hajú ember. Tudod ki volt az?

-Lenne tippem.

-Kabuto sensei. A matek tanár. beszélgettünk, jóba lettünk. felszállt velem a buszra, amin senki nem ült, csak mi ketten. De a busz nem a jó útján ment. Emlékszem. Tök másfelé ment mint ahogy a megállói lettek volna. A buszsofőr is túl fiatal volt. Hogy is szólitották? ...Kimimaroo...? mindent megtettem amit mondtak.-Naruto arcán mély szomorúság tünt fel az emlékek hatására, de nem sírt- Miután végeztünk, bejött egy férfi akit Kabuto sensei Orochimaru sama nak hívot. Ő elmondta hogy ki fogják törölni az emlékeimet. Legalábbis azokat, amikben ők szerepelnek. De megeshet hogy más is kitörlődik. ... Ellenkeztem, sírtam, mindent megtettem, de kevés volt. ... Lekötöztek, beadtak egy ínjekciót, én pedig az árvaházban ébredtem. Azt hitték nálatok lógtam. Én meg nem értettem miről beszélnek. Sasuke emlékszem egy ideig keresett, de aztán...

-...Én mondtam hogy hagyjon békén.... -Naruto kikerekedett szemmel nézett rá- Láttam hogy baj van, de akárhányszor rákérdeztem, nem mondtad el. ... mostmár értem miért

-Nem tudhattad. Én sem tudtam. - Naruto bátorítóan megszorította barátja kezét.

^.^

Sasuke fáradt volt, fázott, mégis izzadt és minden tagja eszméletlenül fájt. Nem tudta mióta forgathatnak, de biztos volt benne hogy nagyon sok órája. De még mindíg nem volt vége. Folyamatosan jöttek az újjabb és újjabb nagydarab férfiak, akik újra és újra a magukévá tették őt. Lelke és teste egyaránt tiltakozott. De ha behunyta a szemét, a csillagocskákat látta maga előtt. És ez erőt adott neki. 

Nem tudta mennyi idő telt el. Nem tudta mi történik, az önkívület határán volt, amikor berugták az ajtót. A helyet egyenruhás alakok borították el, akiket nem tudott megkülönböztetni egymástól. Ezen furcsa módon nevetnie kellett. Kellemes érzés járta át amikor becsavarták egy takaróba, és néhány melegítőpárnát bugyoláltak mellé. Egyre csak keblére akarta szorítani a csillagokat, amikor kómába merült.

Amikor felébredt a kórházban, elsőként az annyját látta meg, aki könnyeivel mosdatta kezét. Azután a bátyját, aki a másik kezét szorongatta. 

-Nii-san-a hangjára mind a ketten felkapták a fejüket 

-Ohh kisfiam! Ohh édes kisfiam!! -Zokogta az anyja. Itachi csak erősebben fogta a kezét.

-Nii-san ... A csillagaim... Hol van Naruto?

-Ide hívom.-Mosolygott rá a bátyja. Pár pillanat múlva megjelent a szőke fejecske. Futva érkezett, berobbant a szobába. Az ajtó kivágódott, Sasuke összehúzta a szemöldökét a nagy robajra. Naruto odavágtatott az ágyhoz, de ott megtorpant. 

-Ne félj- Mondta Sasuke-Jól leszek. És emlékszem. -válaszolt a ki nem mondott kérdésekre. Ekkor Naruto óvatosan becsusszant a takaró alá, fejét belefúrta a Sasuke illatú nyakhajlatba és boldogan szívta magába a biztonságot. Sasuke ugyan így érzett. Minden félelme eltünt. Nyugodtan lélegzett. Belélegezte a békét, amit mostantól érezni fog. 

-Szeretlek-suttogta a szőke fülébe.

-Én is szeretlek téged.

Már az egész társaság a kórterem ablakábl nézte mosolyogva a jelenetet. Mikoto is úgy döntött hogy magukra hagyja a fiúkat. Ekkor nagy dirrel-durral megjelent Fukaku, de a felesége elébe állt. 

-Nem mehetsz be oda.-emelte fel a fejét dacosan.

-Hogy mit mondtál?-kérdezte a férfi nyugodt, vészjósló hangon.

-Azt mondtam, hogy oda... te... nem... mehetsz... be... Ha beteszed oda a lábad, a saját kezemmel kaparom ki mind a két szemedet. - a nő halálosan komolyan mondta. Először Itachi lépett mellé, szembe az apjával. Majd Temari, amin egy kicsit mindenki megdöbbent, de a végén az egész díszes társaság  Gaarával és Jiraijával együtt farkasszemet nézett a komor képű férfival, aki néhány pillanattal később ki is fordult a lengő ajtón.

~~~~~~~~~~~~~~~~~néhány hónappal később~~~~~~~~~~~~~~~

Mikoto soha többé nem ment vissza az Uchiha házba, hanem Jirajiához költözött, és végre otthont teremtett a pici panellakásból. 

Gaara elfogada a helyzetet, és továbbra is Naruto legjobb barátja maradt, de elkezdtek terjengeni a pletykák, miszerint találkozgat Sakurával.

Orochimaru meglépett, de Kabutot elfogták, aki vallatás alatt áll.

A banda újra összeállt, Karin végre kiélhette a feltünési viszketegségét, és összejött Suigetsuval. aki továbbra is gyűjti a karkötőket.

Sasuke és Naruto együtt járnak pszichológushoz, jó úton vannak afelé, hógy feldolgozzák a traumáikat. Iachihoz és Sasorihoz költöztek. Segítik és támogatják egymást.

Narutonak soha többé nem kellett sírnia.