SasuNaru~Viszályok között

Egy komoly elhatározás

Sietősen ment végig a kórház folyosóján. Csak remélni tudta, hogy az akit keres, nem ment be valamelyik kórterembe, mert akkor tényleg nem tudná hol keresse. És ha azzal kéne visszamennie hogy elvesztette a megfigyelt személyt, a főnöke bizonyosan lenyisszantaná a heréjét. Így hát nagy volt a megkönnyebbülése, amikor meglátta a célszemélyt az egyik padon. Neki háttal űlt, de azért behúzódott egy széles tartó oszlop árnyékába. Most, hogy bisztonságban tudhatta a golyóit, kissé megnyugodva nézte a fiatal áldozatát.

Sasuke egyik kezével Narutot tartotta, a másikkal a forró homlokot cirógatta. Szeretett volna segíteni a fiúnak. De nem tudta hogyan. Már egy fél órája ücsörögtek az üres váróteremben, de még mindig nem úgy tűnt, hogy bárki is behívná őket. A kis szőke remegett a láztól. Össze húzta magán a hatalmas méretű pulcsit, amit Itachitól kapott, aki a kocsiban várakozott. Sasuke rosszul érezte magát. Ez az már régóta nem hagyta nyugodni. Érezte hogy egy tekintet lyukat éget a hátába. De amikor megfordult, nem látott senkit.
Végre behívták őket az egyik kórterembe. Naruto felült a magas kórházi ágyra, és csak hagyta hogy a kedve, idős doktorbácsi megvizsgálja, amíg Sasuke elmondta a tüneteket. Ez az úr már kisgyerek koruk óta vizsgálja őt és Itachit. Teljes mértékben megbízott benne. Mégis amikor megkérte a fiút hogy vegye le a fölsőjét, kissé megremegett a gyomra.
Feltűnt Naruto vékony, izmos felsőteste. A doktor úr megkérte, hogy forduljon meg. Sasuke látta hogy a szemei nagyra nyílnak.
-Sasuke-san.... dohányzik valaki a fiatal úr családjából?
-Azt hiszem igen. Nem a családjával él, de akikkel lakik, azok dohányoznak.-a doktor komolyan rá.
-Jöjjön ide Sasuke-san.- odalépett Naruto mögé, és a keze ökölbe szorult a hirtelen rátörő indulattól. Ugyanis a fiú hátán és vállain kör alakú sebek voltak, amiken egyértelműen látszott hogy égési sérülések.
-Ezek a hegek cigaretta csikkek elnyomásából származnak.-vázolta az egyértelmű tényt. -Kivelém a fiatal úr?
-A nevelő apjával és annak a szeretőjével.
-Sasuke-san. Én nem ismerem a körülményeket. De ez gyermekbántalmazásnak számít. -láthatta az Uchihán hogy felfogta, ezért nem mondott többet. Gyorsan felírt egy gyógyszert, aztán elengedte őket.

Amikor beűltek az autóba, Sasuke számára egyértelmű volt hogy mit csináljon. Először is Naruto lakására mentek. Őt az autóban hagyta, és beszállt a liftbe. Amikor belépett a lakásba, egyből tudta hogy Tsunade itthon van. Ugyanis a tűz piros topánka az előszobában volt elhányva. Na meg mert meghallotta a hangját.
-Naruto-Kun te vagy az?-az Uchihának hirtelen megfordult a fejében, hogy bosszút álljon. Tudta ugyanis, hogy Jiraya nem bántaná Narutot. A nő finom csipke tangában és melltartójában megjelent az ajtóban.
-Oh Sasuke-kun. Naruto nincs itthon. De gyere be nyugodtan űlt le.-nézett a feketére csábos mosollyal, amitől Sasukét kirázta a hideg.
-Köszönöm, de várnak rám. Csak néhány holmiért jöttem.- mondta hidegen, azzal határozott léptekkel bemasírozott Naruto szobájába. Kinyitotta a szektényt, és kiráncigált belőle egy tisztának tűnő pólót, meg egy farmert, valamint néhány boxert. A sarokból felkapott egy sporttáskát, az ágyra szórta a tartalmát, ami egy pár tornacipő, egy igencsak szennyes póló, és néhány használt papírzsebkendő volt. Belesobálta a kezében lévő cuccokat, és bezipzározta azt. Amint megfordult, meglátta a még mindig szinte mesztelet senseit, amint éppen meggyujtja a szájában lévő cigarettát. Sasuke keze ökölbe szorult a gondolattól, hogy ez a nő egyszerűen elnyomja azt a cigarettát Naruto bőrén. De tűrtőztette magát.
-Sensei ha megbocsát.-indult volna kifelé, de egy kéz megállította. Reflexből fordult meg, és csapta le a felkarját markoló újjakat.
-Elnézést. -Hajolt meg kissé a tanára felé-De várnak rám. Naruto egy pár napig nem jön haza.-nézett keményen a nő kezében tartott cigarettára. Majd kiviharzott a lakásból. Az ajtót egy kicsit erősebben csapta be mint szerette volna.

Amikor beűlt a kocsiba, Naruto aludt. A lábait felhúzta, fejét az ablaknak döntötte. A láza kissé már lejjebb ment, így nyugodtan tudott aludni. Sasuke egy pillanatra a száraz telt ajkakon felejtette a pillantását, de gyorsan elhessegette magától a gondolatot. "Ő már Gaarához tartozik. Nincs jogom belemászni. Csak segítettem neki, hiszen beteg." Bizonygatta magának, miközben már elő is vette a Naruto telefonját, és tárcsázta Gaara számát.

-Naruto! Mi van veled? Hol vagy? Mi történt?
-Sasuke vagyok. Hol laksz?
-....Na jóóó ez egy kicsit para....-húzta össze Gaara a szemöldökét.-Mégis mit csináltál Narutoval?
-Elvittem a kórházba ahol megvizsgálták, aztán megvettem a gyógyszerét, haza vittem hogy elhozhassam a holmiait, most pedig felhívtalak, mert nem tudom hova vihetném.
-Oh.....ez volt Gaara össz reakciója. Nem tudta mit is mondhatna erre. Hálás volt Sasukénak hogy ezt megtette Narutoért, de ennek ellenére keserű ízt érzett a szájában. Megmondta a címet.
-Köszönöm. Körülbelül tizenöt perc múlva ott leszünk nálad.

Sasuke úgy szorította magához a szőkét, mintha az élete függne tőle. Mindennél jobban szerette volna elnyújtani ezt a tizenöt percet. Megfogadta magának, hogy amikor kitette Narutot a barátjánál, többé nem fog vele foglalkozni. Nem akarta töbkretenni Naruto boldogságát. És ha ő Gaara mellett boldog, nincs joga ebbe beleszólni.
Ettől függetlenül a szíve nem akarta elengedni a szőkét. Nem akarta újra messziről figyelni.

Az autó lassan befordult az utcába, és megállt a magas tömbház előtt. Már be volt sötétedve. Csak az utcai lámpák fénye világított. Sasuke meglátta Gaarát a fekete sportkocsi felé közeledni. Még egyszer belepuszilt a szőke hajába. A tincsek izzadtan tapadtak a forró homlokra. Elsöpörte őket az útból, és szerettél a szemében végigsimított rajta. Aztán egyszerűen kilökte az ajtót, és Narutoval az ölében kiszállt a kocsiból. Megállt Gaarával szemben. Egy pár pillanatig csak farkasszemet nézték égymással. Az utcai lámpa sárgán villódzott, egy bogár minduntalan körözött körülötte. Gaara nem bírta tovább, lesütötte a szemét.
-Még egyszer köszönöm.-nézte az erős karokban albó Naruto szinte bélés arcát, ahogy a fejét a még kabát alatt is feltűnően izmos mellkasnak töntötte, és a szívében ismét felütötte fejét a féltékenység.
Sasuke nem nézett a szőkére mialatt elmondta Gaarának a Naruto hátán és vállain felfedezett sebeket. Furcsamód Gaara nem lepődött meg. Mintha mér rég tisztában lett volna ezzel. Majd még egyszer megköszönte Sasukének amit tett, de még véletlenül sem hajtotta meg magát. Nem volt hajlandó ilyen fajta tiszteletet adni az Uchihának.

Sasuke az autóban nem nézett Itachira. De ezzel nem tudta elkerülni a kérdéseket, amikkel a bátyja bombázta.
-.....szerintem rosszul döntessz.
-Köszönöm Nii-san, ezzel visszaadod az önbizalmam.    ...    Amúgy sem tudnék mit csinálni ha őt szereti.
-...      Szerintem nem őt szereti.
-Hmm...
-Mindenesetre ne dönts elhamarkodottan.
Megálltak a ház előtt, és lélekben mind a ketten felkészültek a kiadós ordításra, ami fogadni fogja őket.