SasuNaru~Viszályok között

Csak egy csók

A következő napokban Naruto nem értette Sasuke viselkedését. Amióta elmondta neki hogy Sakurával a dolgok hadilábon állnak, azóta a fiú furcsán viselkedett. Nem engedte a közelébe Narutot. Ha az kérdezte akkor válaszolt neki, de nem kezdeményezett beszélgetést. Egyszerűen lehetetlennek bizonyult a megközelítése.
Ez alatt az idő alatt Sakura szakított Narutóval, amitől a fiú csak még jobban maga alá került. És bár szabadideje nagyrészét Gaarával töltötte, azért hiányzott neki a gyengédség. Hogy valaki szeresse őt.
Egyik este csak ő és Sai volt a kávézóban. Már zárás után voltak, a poharakat mosogatták, majd törölték el és tették a helyükre. A feketehajú megkérdezte tőle hogy mi a baja.
-Hát....csak egy kicsit fáradt vagyok.
-Naruto látom rajtad hogy nincs minden rendben. -Sai látta hogy a tökéletes vonalú száj egy kissé megremeg. -Figyelj...lehet hogy nem én vagyok a hozzád legközelebb álló személy,de lehet hogy pont ezért kéne nekem elmondanod hogy mi a baj. Hiszen valakinek ki kell öntened a lelked különben előbb utóbb egyszerűen felrobbansz. -Naruto letette a törlődongyot és a pultra támaszkodott. "Igaza van...csak....nem lehet...nem pont neki." Hirtelen megérzett egy kart a fereka köré fonódni. A szeme csészealj méretűre tágult. Éretze Sai forró lehelletét a nyakán....ahogy az erős felsőtest a hátának símúl. Naruto fejében egy hang őrűlt erővel sikítozott hogy ez nem jó. Lélekben már felkészült hogy ellökje magától az ölelő kart, de mintha a másik megérezte volna hogy mire készül, hirtelen maga felé fordította. A szőke kezei ernyedten lógtak. Egyszerűen nem volt ereje visszautasítani. Csak némán tűrte hogy a másik beletúrjon a hajába. Aztán amikor megérezte a gyengéd ajkakat a sajátján akkor úgy érezte hogy ennyi volt. Nem akarta ezt...nem akarta hogy folytatódjon. De nem tudott mit tenni. Csak hagyta hogy a fiú azt tegyen vele amit akar. Már olyan régóta magányos. És most úgy érezte hogy végre fontos ha csak egy kicsit is...de valakinek kell. "Ez most olyan jó....olyan jó hogy ilyen ...gyengéd..." Sai bebocsátást kérve végignyalt az alsó ajkán. Szorosan magához vonta a csöppséget, bele markolt a szőke tincsekbe. Ezzel kényszerítve őt a csókra. Nem is sejtve hogy milyen kétségekbe taszítja ezzel a fiút. Naruto érezte ahogy kicsordul az első könnycsepp a szeméből. Az oxigén kevésnek bizonyult, a körülöttük lévő levegő egyre forróbb lett. A csillagocskák kipattantak amikor megérezte a másik lüktető férfiasságát nekifeszülni. Eltépte magát a fiútól, lihegve próbálta meg lefejteni magáról a szorító karokat,de azok vaskapocsként zárultak a háta és a dereka köré.
-Sai...engedj el. Én.....én nem...-Sai szája újra az övére tapadt. Naruto kezével nekifeszült az erős felsőtestnek, de az sokkal erősebb volt nála.
-Nyugi...csak élvezd-Lehelte a fiú két csók között. A keze elkezdte bebarangolni a törékeny testet mire Naruto felnyögött. "Segítség....." Az agya gőzerővel kattogott. Utolsó erejével ráharapott az erőszakos alsó ajkára. Szinte azonnal megérezte a vér fémes ízét a szájában. De nem engedte el. Tudta hogy Sai nem tiltakozhat, mert azzal csak saját magát sebezné meg még jobban. Naruto minden megmaradt erejével ellökte magától a fiút,aki vérző szájához kapott és megtántorodott. A szőke felkapta a pulton lévő kabátját, és kiviharzott az épületből.
Rohant. Nem is tudta hogy hova. Csak ment amerre a lába vitte. Nem látta az utat sem. De egyszer csak ott találta magát Sasukéék háza előtt. "Megvesztem? Ide nem mehetek be." Azzal megfordult és elindult haza. De most nem mehet haza.... nem szabad most hazamennie mert a nevelőapja nagyon dühös lesz...egy láthatatlan erő mintha vonzotta volna a kapu felé. Átmászott a kerítésen és elindult a ház oldalánál. Felmászott az egyik fára, onnan a tetőre. Tudta hogy melyik Sasuke szobája, hiszen járt már itt. Óvatosan belesett rajta. Megdöbbenve látta hogy az asztalra van támaszkodva, fogait olyan szorosan zárja össze hogy az állkapocsa megfeszül. Ujj percei lefehéredtek, a szemét úgy szorítja össze hogy minden bizonnyal fekete pöttyöket lát.

"Miért???Miért pont vele??? Csillagszem....miért te kellesz mindenkinek?" Sasuke nem tudta kitörölni a fejéből a pillanatot ahogy a fekete hajú szája éhesen tapad az Narutoéra. Egyszerűen képtelen volt elfelejteni. Pont arra kellett neki is elmennie. Hirtelen mozdulattal felborította az asztalát. A tankönyvei, tollai és ceruzái hatalmas összevisszaságban szóródtak szét a padlón. Ott állt ütemesen emelkedő vállakkal a szobája közepén és nem tudta mit csináljon. Felkapott egy vékony pulcsit, majd fogta magát,kinyitotta az ablakot és egyszerűen kimászott rajta. Jól esett a friss levegő. Elment a tető széléig, leűlt és lelógatta a lábát. Felnézett az égre. És szinte maga előtt látta a csillagocskákat. Lehunyta a szemét, de elméjébe megint az a jelenet villant be, ezért gyorsan kinyitotta. "Csillagszem....bárcsak itt lennél."
-Meg fogsz fázni.-Sasuke úgy megijedt hogy azt hitte leesik a tetőről. De ezt külső ember nem vette észre rajta. Látszólagos nyugodtsággal fordult hátra és nézett fel a sötétben szinte világító hajkoronára. Majd ez a hajkorona elkezdett ereszkedni, és Naruto leűlt mellé. "Szóval a kívánságok valóra válnak." Mosolyodott el magában. Amikor megszólalt a hangja olyan rideg volt hogy Narutot kirázta tőle a hideg.
-Mit keresel itt?
-Őszintén? Magam sem tudom.-Vigyorgott a szőke fájdalmasan maga elé, remélve hogy a másik nem látja. -Csak úgy mentem és mikor körülnéztem csak úgy itt találtam magam.
-A házunk tetején a szobám ablaka előtt?-hitetlenkedett a másik.
-Öm...Ja.
-Hát jó....
-Sasuke?
-Hm?
-Fázom.....
-Akkor menj haza.-Vágta rá egyből, de amint kimondta meg is bánta. Naruto elhajtotta a fejét.
-Nem lehet...
-Mi? Miért nem?
-Csak! Mert nem és kész!-Sasuke imádta ezeket a hangulatingadozásokat, de persze az acáról semmit nem lehetett leolvasni. Végignézett a fiún. Csak egy vékony kabát volt rajta, nem csoda hát ha fázott. Naruto nem értette ezt a hidegséseg. Nem tudta hogy miért ilyen ellenséges vele, pedig jó oka volt rá. Hiszen Sakura és Naruto miatta szakítottak, legalábbis neki szent meggyőződése hogy ez történt. Nem kockáztathatja hogy a fiú meggyűlölje. Bár nehezen tudta elképzelni hogy Naruto bárkit is tudna gyűlölni, de azért inkább nem pródálná ki. Nem hiányzik neki a szerelmi csalódás, ezért inkább esélyt sem ad neki.
-Na jó. Gyere be. De aztán egy szót se halljak! Még jó hogy apa ma este nem jön haza. -Naruto boldogan mászott be a fiú után az ablakon, de az utolsó mondatnál megtorpant.
-Miért?
-Mert messze tárgyal, és szálldában alszik.
-Mármint miért jó hogy nem jön haza?
-Hm...semmi. Felejtsd el.
Sasuke lehajolt, és elkezdte felszedegetni a földről a ceruzákat. Naruto felállította az asztalt, és ő is segített.
-Öm...köszönöm hogy beengedtél.-Sasuke csak ekkor látta meg az alvadt vércsíkot a fiú száján. Lassan nehogy meg ijessze odanyúlt és letörlte. Megkönnyebbülten látta hogy nem ő vérzik, de azt is észrevette hogy megremegett az érintésétől. Ez elégedettséggel töltötte el, azonban elvette a kezét.
-Mi történt?-Kérdezte a lehető legnyugodtabb hangon.
-Sai....-fordította el a fejét Naruto
-Mit csinált?-kérdezte pedig nagyon is tudta a választ.
-Meg...megcsókolt...-na ennyi kellett Sasukénak. Még ő sem gondolta hogy így ki fog akadni. De még ezt sem engedte hogy látszódjon rajta. Narutoval ellentétben igen jól tudta kezelni az indulatait. Még valamire kíváncsi volt. Valamire ami vagy a helyére tesz mindent, vagy tönkretesz mindent.
-Miközben csókolóztatok.....neked jól esett?