SasuNaru~Viszályok között

Amikor elhiszed hogy minden rendben

-Sasuke...-a fiú kissé eltolta magától a szőkét, hogy a szemébe nézhessen. -Te... én... mi most mik vagyunk..? Mi vagyok én neked...? - Sasuke aggódva nézett vissza a megtört szemekbe. nem tudta hogyan fog viszonyulni a fiúhoz, ha az nem érez úgy, ahogyan ő. Biztosvolt benne, hogy akkor is szeretni fogja. Képtelen lenne nem szeretni őt.

-Mit szeretnél? Mik legyünk?- Naruto nekidöntötte a fejét a hatalmas mellkasnak.

-Nem tudom.. Csak aazt tudom hogy ez most jjó. Nagyon...nagyon jó...-a fekete fiú állát a buksi fejre támasztotta. Egyikük sem tudta meddig űltek így az ágyban, de egyszercsak a kissebbik gyomra hangosan követelni kezdte a táplálékot.

-Ez jó jel.-mosolygott rá kedvesen Sasuke, majd ölébe kapta hecegnőjét, és elindult vele a konyha felé. Naruto nevetve kapaszkodott a nyakába, mind a két karjával. Jiraija megdöbbenve nézte a jelenetet. egyszerűen nem értette hogy ez a fiú, aki hol magábafordult remete, holmeg érzelmes majom, mit tudott csinálni, amitől Naruto ujra nevet. De ez csak egy mellékes futó gondolat volt. Kimondhatatlanul hálás volt neki.

-Na mit parancsol őfelsége?- ültette fel a konyhaasztalra a pizsamás, zsinte csontkollekciónak mondható alakot. Naruto félénken lehajtotta a fejét, de nem mondott semmit. Sasuke odalépve, állánál fogva felemelte a fejét, fogy a fakó szemekbe nézhessen. -Héé..mi a baj?

-Ömmm..csak nem mehetnénk inkább el valahova?-nem viszonozta a pillantást. Mindenhova nézett, csak a fiúra nem.
Az utóbbi időben eléggé elhanyagolta a ... mindent, és nem akarta hogy Sasuke lássa milyen állapotban van a lakás. Egyszerűen csak szégyellte előtte.
Szeretett volna tetszeni neki, de nem tudta hogyan, és mit is kéne csinálnia.
Eddig egy barátnője volt, de azért sem tett szinte semmit. Csak Sakurának volt köszönhető hogy ők ketten összejöttek.
-Rendben, akkor menj, öltözz fel. Addig elintézek egy telefont.- simított végig a hideg kéz az arcán.
Lepattant az étkező asztalról, és be szaladt a szobájába.
Sasuke pedig elővette a telefonját, és tárcsázta Itachit.
-Nii-san
-Mi az Sasuke?
-Otthon vagytok?
-Nem. A kávézóból eljöttünk egy moziba. Tudtad hogy lehet édes pattogatott kukoricát venni?
-Tehát akkor nincs otthon senki?
-Nincs. De miért? Mit akarsz csinálni?
-Oda akarom vinni Narutot-ezt olyan határozottan mondta, hogy Itachi elhunyta a szemét, és elmosolyodott.
-A pótkulcs a lábtörlő alatt van.
-Kösz Nii-san.
-Sasuke!
-Igen?-emelte vissza a telefont a füléhez.
-Ne csinálj semmit elhamarkodottan. Láttam azt a fiút. És nagyon törékeny.
-Vigyázok rá...-majd bontotta a vonalat. -Mindíg vigyázni fogok rá... -Bekukkantott a nappaliba, ahol Jiraija egy könyv olvasásával vesződött, sikertelenül.
-Jiraija-san
-Ohh Sasuke-san!-pattant fel az elnyűtt fotelból-hogy van? Jobban van?
-Úgy látom hogy igen. Talán ha egy kicsit kiszakadni ebből a környezetből.
-Persze...
-Ma nálam aludna... holnap pedig elvinném suliba.
-Vigyázzon a fiamra Sasuke-san... kérem vigyázzon rá.
-Ne aggódjon-Sasuke belépett a Narutó kis sötét szobájába. -Csillagszem pakolj holnapra tankönyveket. Ma nálam alszol. -Naruto szíve nagyot dobbant. Gyorsan beledobálta a táskájába a vázlatfűzetét, a tolltartóját meg egy fogkefét, és megállt Sasuke előtt.
-Ömmm... szerintem kész vagyok.

*^* ^o^

Naruto a konyha pulton űlve lóbálta a lábait, miközben egy mandarint majszolgatott. Közben Sasuke két doboz instand ramennel bajlódott.
-Tényleg nem akarod hogy segítsek?
A fekete hajú tettetett sértődöttséggel nézett a szőkére.
-Igaz hogy nem vagyok egy konyhatündér, de egy instand rament csak el tudok készíteni...
-Hááát...-Naruto mosolyogva leugrott a pultról, és kivette a kezéből a dobozt.

>_<

Halkan a tenyerébe kuncogott, mivel Sasuke arckifejezését olyan mulatságosnak tartotta ahogy kiöltött nyelvel, összeráncolt szemöldökkel koncentrált az asztalon magasodó, már igencsak lyukacsos jenga toronyra.
-Így nem tudok koncentrálni. -Durcáskodott a nagyobbik.
-Jól van abbahagytam. -Ejtette az asztalra a kezét Naruto egy elfolytott mosoly kíséretében, mire Sasuke nagy levegőt vett, majd természetesen szánt szándékkal, felvette ugyanazt az arckifejezést. Naruto újra felkacagot. Sasuke ijedtében meglökte a fa tornyot, az pedig nagy csattanással elterült az asztalon, és a földön. Két másod percnyi néma csönd után még hangosabb nevetésben tört ki a szőke. Hátravetette a fejét, könnyei potyogtak a nevetéstől.
-Igen?-állt fel Sasuke -Hát jó akkor játszunk a te szabályaid szerint.-odalépett mögé, és elkezdte csiklandozni az oldalát. Naruto tiltakozva nevetett. Majd felugrott, és elszaladt Sasuke elől, körbe körbe a konyhában. Berohantak a nappaliba. A szőke felkapott egy díszpárnát, és elkezdte püfölni vele a feketét, mire ő kicsavarta a kezéből, testével leszorította a kanapéra, de fél kézzel folyamatosan csilkanzozta.
Naruto pedig nevetett. Hangosan, és teli torokból.
Amikor már mind a ketten kipirúlva, nehezen szedték a levegőt, Sasuke legördült a fiúról, és mosolyogva a szemébe nézett.
-Filmet?
-Dicaprio
-A wall street farkasa
-Neem... Titanic.
-Jó akkor először a nyáltengert, aztán a gondolkodást.