SasuNaru~Viszályok között

Amikor a lányok mindent tönkretesznek

-Naruto!-Gaara átfogja a vállait, hogy kevésbé legyen terhelve az inmár bekötött lába. Az ápolónőnek sikerült elég gyorsan lehoznia a lázát. A szőke ránézett Sasukéra, aki azonban még csak pillantásra sem méltatta. Egyszerűen megfordult, és elindult az öltöző fele. A szőke is ment volna utána, de egy kéz erősen megragadta a karját.
-Hagyd csak.-pillantott a meglepődött kék szemekről Gaara is a távolodó alakra. -Nincs értelme. Úgy sem lenne szabad most szaladgálnod. -Naruto szomorúan nézett mégegyszer a sötét hajkoronára, mielőtt az befordult volna egy másik fólyósóra. Naruto lesütötte a szemét. A keze önkéntelenül ökölbe szorult. Nem értette miért dühös. Nem tudta hogy kire csak azt tudta hogy nem érti a helyzetet. Sasuke hol hideg hol meleg. Nem lehet kiszámitani mikor hogy fog viselkedni.
Lassan, bicegve, Gaara oldalán ő is elindult az öltöző felé. Mire odaértek, szinte mindenki átöltözött. Kiba gyorsan felkapta a cipőjét, és oda ment Narutoékhoz.
-Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?-kérdezte nevetve. Naruto vele együtt kacagott.
-Legközelebb ott hagyod a fogad is.-lépett közelebb mosolyogva Shikamaru is a társasághoz. -Csak aztán vigyázz nehogy az a szép pofikád sérüljön. A végén még nem ismernének meg a barátnőid.- a fiúk gyakran cukkolták a már már lányos arca, és alkata miatt. Ez a hecc most sem maradhatott el.
-Óó...a barátnőim alatt érthetlek titeket?-vette le a pólóját nevetve, majd óvatosan a cipőt is lehúzta a lábáról.
Amikor végzett, Gaarával felbicegett a terembe. Az óra már el volt kezdődve.
-Naruto-kun! Mi történt?-Narutot kirázta a hideg ettől a hangtól. "Úgy beszél mintha érdekelné... mintha nem okozott volna ennél sokkal nagyobb fájdalmakat..." Naruto illedelmesen az irodalom tanárnőre mosolygott.
-Semmi említésre méltó sensei. Csak elestem torna órán.
-Meg fogom mondani a testnevelő tanároknak hogy jobban kell kímélni a diákokat. Hallatlan hogy egy gyerek az iskola épületén belül ilyen súlyosan megsérüljön.-Tsunade a helyére küldte a fiúkat, majd belekezdett az "igen érdekfeszítő" mondókájába. Sasuke zsebe megrezzent. Furcsállta, hiszen a szülei nem keresik, csak ha nem ér haza időben. Habár....még akkor sem. Fogalma sem volt róla hogy kinek juthatott csak így eszébe. Amikor óvatosan elővette a készüléket, az elején Naruto neve volt olvasható. Sasuke kíváncsian nyitotta meg az üzenetet.

Naruto üzenete:
Köszönöm hogy segítettél. Nem tudom mit csináltam volna ha nem vagy ott.

Sasuke elnyomott egy mosolyt. Rányomott a Válasz gombra, és gépelt.

Sasuke üzenete:
Szívesen máskor is. Azért megnéztem volna az esésedet....

Naruto üzenete:
Naaaa nem ér kinevetni!!

Sasuke üzenete:
Ugyan. Láttalak már eltaknyolni nem is egyszer. Azt hiszem megállapíthatjuk hogy a jég nem lett a barátod.

Naruto üzenete:
TUDOD TE HOGY AZ MENNYIRE CSÚSZIK?? MÉG JÓ HOGY NEM LETT A BARÁTOM!!

Sasuke ezt már nem tudta megállni mosoly nélkül, amit Tsunade észre is vett.
-Sasuke-kun. Szeretnéd esetleg megosztani velünk a boldogságod okát? Én személy szerint örömmel meghallgatnám. Vagy talán ennyire tetszik a tananyag?-Sasuke arcán a mosoly helyét azonnal átvette a gyilkos pillantás, amitől a tanár azonnal visszavonulót fújt, és tovább magyarázott valamilyen versnek az elemzéséről.

Naruto üzenete:
Huh te aztán tudsz komoly lenni. XD

Sasuke üzenete:
Jó tanárom volt. Apámnál komolyabban senki nem tud nézni.

Az egész órát végigbeszélgették. Sőt, óra után, szünetekben is folytatták. Kiderült hogy mind a ketten szeretik a borsófőzeléket, ellenben egyikük sem szereti a csokoládé fagylaltot. Helyette inkább a jégkrémet választják.
Ötödik órára Sasuke úgy érezte mintha teljesen kifordították volna önmagából. A halvány mosolyt nem tudta letörölni az arcáról, bármennyire is próbálkozott.

-Melyik plázába mentek új fürdő rucit venni?-kérdezte Shino olyan komoly arcal, hogy nem lehetett nem nevetni rajta.
-Ömm... mégis miről beszélsz?-nézett rá Naruto csodálkozó szemekkel.
-Hát a bari nőiddel. Azt hittem velük beszélgetsz.- a srácok hangosan felröhögtek, Naruto meg elvörösödve csapta le a telefonját az asztalra.
-Nem is igaz!-kiabálta megpróbálván túlharsogni a nevető társaságot.
-De tény és való hogy nagyon rá vagy kattanva a kijelzőre.-mondta Gaara még mindig mosolyogva.
-Öm...csak..én csak....játszom.-Pirult el még jobban. A többiek meg élvezték hogy megint szórakoztatnak vele egy kicsit. Mindig is ő volt a fekete bárány a fehérek között. Vagyis inkább a fehér bárány a feketék között. Az esetek nagytöbbségében ő volt a társaság motorja. A mindig vidám gyermekded lélek, akit könnyű zavarba hozni.

A nap további része unalmasan telt. Nem igazán történt semmi. De amikor kiléptek az utolsó órájukról, Naruto meglátta Karint a folyosón lévő ablaknak támaszkodva.
-Karin!-mosolygott rá szélesen.-Mi a csodát keresel te itt?
-Mondtam hogy ide fogok járni nem rémlik?
-Jajaja dehogynem.... De akkor meg mit keresel az osztályom előtt?
-Hát a Szépfiút várom.-vágta rá a lány, mintha ez olyan magátó értetődő lenne.
-Esetleg beavatnál a titokzatos Szépfiú kiléte felől is?
-Naná. Ő az.-mutatott rá az éppen kilépő Sasukéra. -Hé! Hé Szépfiú!-kezdett el hadonászni. -Jól van Naru mostmár eltünhetsz.-mosolygott a fiúra.
-Okés. Ügyes legyél.-kacsintott még egyet az unokatesójára, majd gyorsan odébb lépett.

Sasuke nemtörődöm módon felnézett a padja előtt álló Gaarára. Irritálta ez a gyerek. Nem tetszett neki hogy nem kapja el a tekintetét amikor a gyilkos pillantással néz rá.
-Hagyd békén!-na igen... ez a hang sem tetszett neki. "Mégis ki vagy te hogy így beszélj velem?"-Nem érdekel hogy milyen csúnyán tudsz nézni. Nem érdekel hogy milyen gazdag az apád. Nem érdekel hogy milyen nemes vér csörgedezik az ereidben, mert nem vagy jobb nálam.-Gaara hangja nyugott, és kimért volt. "Nem tervez veszíteni."Sasuke ugyan olyan nyugodtsággal lehajolt a táskájához, és az ölébe vette. Majd nagyon lassan elkezdte kizipzározni. Nagyon jól tudta mivel lehet igazán kihozni valakit a sodrából.

-Hé Szépfiú!-Karin kacér mosollyal az arcán oda ment a fekete hajuhoz.
-Mi akarsz?-Sasuke nem volt valami jó kedvében. Még mindig bökte a csőrét hogy az ahogy Gaara viselkedett vele. Arra gondolt hogy esetleg a fiú rájött a titkára. És ha ez megtörtént, akkor nagy az esélye annak hogy Naruto is megtudja. Ha pedig ez megtörténik....
Gondolataiból az ébresztette fel, hogy egy hideg ujj siklott végig ingének a nyakánál. Nem esett jólneki ez az érintés, de nem húzódott el tőle. Érezte hogy a gyors kéz kigombolja a legfelső gombot....

Nem értette hogy mi a baja. Hiszen neki semmi köze ahoz amit Sasuke csinál. De mégis... amikor látta hogy Karin hozzá ér..... fájt neki. A mellkasában. Olyan volt az érzés mint amikor Sakura szakított vele. Lassan felvette az utcai cipőjét, a másikat pedig a helyére tette. Kilépett az iskolából, és megdöbbent. Ugyanis a kapuban meglátott agy rózsaszín kobakot.