SasuNaru~Viszályok között

Amikor midenkinek kedvezni akarsz

Másnap reggel mikor Naruto felébredt, furán nézett maga elé. Ugyanis nem igazán értette hogy mit álmodott. Egy elfojtott nyögés. Egy heves mozdulat. Egy érintés. Valami forró... nedves... talán egy kutakodó nyelv.... ahogy végig siklik a nyakán...
Gyorsan megrázta a fejét, mintha csak ki akarná söpörni belőle az álálmot, amivel jelen pillanatban semmi kedve nincs foglalkozni...
Kibotladozott a konyhába, ahol a nevelő apja felnézett az újságból.
-Ohayo lustaság!- köszöntötte vidáman
-Ohayo Jiraya!-mosolygott vissza Naruto.-Mi a reggeli?
-Amit előteremtessz.-intett a hűtőszekrény felé. Naruto oda ment, és kihalászta a tejet, majd becserkészett egy tálkát. Miután beleszórta kedvenc műzlijét, és enni kezdett, nevelőapja megkérdezte.
-Mik a terveid mára?
-Ömm.... először megtanulom az irodalmat, hogy aztán lelkiismeret-furdalás nélkül találkozhassak Sakurával. Elmegyünk ebédelni, utána bemegyek a kávézóba. Este pedig megbeszéltem Sasukével hogy elmegyünk Kibáékhoz.
-Jó terv.-Pillantott fel mosolyogva miközben lapozott egyet.
Naruto miután befejezte az evést és miután megsikálta amúgy is hófehér fogait, tényleg nekilátott a leckéjének.
Később Sakurával ücsörgött egy elegáns étteremben, és szomorúan nézett az Ichiraku felé. Szívesebben evett volna most egy tál ráment, de a lány az oni manjut kívánta, ezért mentek inkább az étterembe.
-......ezért akarok elmenni oda.
-Ha gondolod holnap elmehetünk.
-Tényleg?-Ragyogott fel Sakura szeme.
-Persze holnap délelőttös vagyok a kávézóban. Utána viszont azt csinálunk amit akarunk-mosolygott vissza a barátnőjére. Sakura szeretett volna kimenni arra a hegyre, amin kislánykorában járt utójára, de még élénken emlékezett a kis tisztásra ahol mindig virágkoszorút font. Igaz hogy ilyenkor ősz végén már nem olyan szép, de attól még szerette volna megnézni, hátha tud néhány képet csinálni a versenyre.
-Csak délután?-hervadt le a mosoly Sakura arcáról, és csalódottan pillantott ki az ablakon.-Szerettem volna már reggel kimenni, hogy lássam felkelni a napot.
-Hú ahhoz nagyon korán fel kéne kelni.
-Igen de a naplementénél csak a napfelkelte szebb.- Naruto gondban volt. Sakura el szeretne menni arra a tisztásra. De neki dolgoznia kell. Kizárt hogy időben vissza érjen munkába, ha elkíséri napfelkeltét fotózni. -Naaa kérlek.-Talán... ha kivesz egy nap szabadságot.... igen... csak így tudja Sakurának megadni amit szeretne.
-Hát... talán ha kiveszek egy szabadnapot.

-NEM!! Nem vehetsz ki holnap is egy szabadnapot!
-Na de Gaara. -Naruto mélységesen megrendült kollégája (osztálytársa és legjobb barátja) hanghordozásán. Olyannyira, hogy le kellett tennie a kötényt, ami a kötelező felszolgálói viselet volt a kávézóban.
-Nem! Ez a lány elvette az eszedet! Már két éve vagytok együtt! Az ember azt hinné hogy ennyi idő alatt megjön az eszed de te csak magad alatt vágod a fát. Tudod mit fog szólni ehhez a főnök? Ki fog penderíteni! Bisztos hogy ki fog penderíteni!! Neeem barátocskám. Szépen bejösz holnap is dolgozni, és asztalt törölgetsz, meg kávét viszel. Pont.-Fejezte be a beszélgetést, és felkötötte a saját kötényét.
-Nem hiszem hogy annyira szörnyű lenne a helyzet... -kockáztatta meg Naruto bár tudta hogy ez csak olaj a tűzre.
-NEM-E???? A HÓNAPBAN EZ LENNE A NYOLCADIK "CSAK EGY NAPOS" ELKÉREZKEDÉSED!!! Először a fotókiállítás! Aztán a nem tudom kijének a szülinapja.
-A nagymamájának...
-A NAGYMAMÁJÁNAK!!! MOST MEG EZ A "KELLNEKEMEGYKÉPDECSAKOTTÉSCSAKAKKORTUDOMMEGCSINÁLNILÉGYSZINARUTOGYEREELVELEM".  Hát az kizárt! - hosszú hallgatás következett, Gaarának levegőhöz kellett jutnia. Naruto őszintén rosszul érezte magát, bűntudatosan tördelte a kacsóit - ez alatt a két év..
-Két és fél.
-Bocs akkor ez alatt a KÉT ÉS FÉL év alatt... eléggé elhanyagoltad a barátaidat... -Naruto csak ekkor döbbent rá hogy mi a helyzet. Gaarának... hiányzik a barátságuk. És tényleg igaza van... Tényleg elhanyagolta őt. -Ezért is lepődtem meg azon hogy eljösz a ma esti buliba.
-Gaara... sajnálom... Megbeszélem vele. Nem megyek el.-  A vöröske óvatosan felnézett, és lassan elmosolyodott, de csak egy pillanata. A következő másodpercben már éppen olyan lekezelő volt mint mindig.
-Hát ajánlom is. Mert ha nem tolod holnap ide a képed, akkor megnézheted magad! Akkor egy hónapig minden műszakomat elvállalod.
- Na persze! És élni mikor fogok?
Nevetve mentek ki az öltözőböl az étterem fő helyiségébe.
Ott Gaara "kiment terepre" vagy legalábbis az asztalok közé, Naruto pedig leváltotta Sait a poharaknál. Illetve leváltotta volna, ha a fiú megengedi neki.
-Hagyd csak. Ezt a párat még eltörülgetem. -Nétett vissza mindig hideg mosolyával a szőkére.
(-Egy cappuccino- szúrta közbe Gaara)
-Ömm... Okés- Naruto elkezdte elkészíteni a megrendelt italt.
-Ne haragudj Naruto de akaratlanul is meghallottam, amit Gaara mondott a neked az öltözőben.
-Te halgatóztál?-Döbbent le Naruto.
-Nem, mint mondtam, akaratlanul hallottam meg. És egyébként is. Ne engedd meg neki hogy így kiabáljon veled.
(-Egy cappuccino-tette le a szőke a pultra)
-Figyelj Sai.-Sóhajtott egyet Naruto. Semmi kedvem vitatkozni. Azt amit mondott megérdemeltem, változtatni fogok a hozzá állásomon.
(-Két jeges kávé, meg egy csokis croasson.- nézett Narutóra kérdőn a barátja. Hiába az évek alatt kialakult egyfajta telepátia közöttük. Emberünk próbált minél több nyugalmat erőltetni a szemeibe ahogy visszanézett a fiúra.)
-Igen értem. Bocsánat hogy beleütöttem az orromat abba amihez semmi közöm. De annyit még had kérdezzek meg hogy akkor most a barátnőddel. Rossz a viszonyod?- Naruto furán nézett rá.
Ömm..... nem... de ki tudja ha megmondom neki hogy holnap mégsem tudom elkíséri arra a hegyre... -sütötte le a szemét.
-Oké és mégegyszer bocsánat az udvariatlan kíváncsiskodásomért. Jó munkát.-Mondta a fiú, azzal megfordult, így Naruto már nem láthatta ahogy kárörvendően elvigyorodik.
Sasuke már 3órakor úgy járkált mint a mérgezett egér. "Okāsan szerint Otōsan ma csak későn jön haza.... akkor elmehetek. De mi van akkor ha ő ér haza előbb? Akkor végem. Akkor kikapok, és megint megfenyegetnek azzal hogy magántanuló leszek mint Nii-san." Sasuke leült az ágyára, és szugerálni kezdte az óramutatókat, hogy azok gyorsabban haladjanak. Miután ezt megunta, valami elfoglaltság után nézett. Lement a konyhába, ahol épp Okāsan készült elő a sütéshez. Két ember volt a világon akikhez Sasuke kötődött az egyikük a Nii-san ja, a másikuk az Okāsan ja. De néha még velük is hűvös, ezért érthető hogy a nő aggódva kapta fel a fejét amikor belépett a konyhába.
-Mi a baj kicsim?
-Hmm... semmi.-válaszolta Sasuke. Édesanyja csalódottan fordult vissza a receptes füzetéhez. Ismerte annyira a fiát, hogy tudja, ha valamit nem akar elmondani, akkor azt nem is fogja.
-Hāhā..... mit sütsz?-nézett az asszonyra gyengéden. Az anya szemében könnyek kezdtek el gyülekezni. Nem is tudja mikor nézett rá utoljára így a fia. Talán valamennyivel a 4éves születésnapja után. Mielőtt az apja elkezdte volna betörni....őt is.
-Dangot-szívott egyet az orrán.-tudod hogy az a bátyád kedvence.
-Hmm...- válaszolta Sasuke, majd odalépett, és megölelte az anyukáját. Kiskorában óta nem mutatta még így ki azérzéseit senki iránt.
-Köszönöm Sasuke.-ölelte vissza a fiát.
-Anya...
De Sasukénak megcsörrent a telefonja.