SasuNaru~Viszályok között

Egy idegen és egy pohárnyi valami

Naruto ingerülten szólt bele a telefonba. A Sakurával való beszélgetés eléggé nyomot hagyott a kedvén. Nem akarta hogy ez látszódjon rajta, de nem tudott ellene tenni. A lány alaposan összevitatkozott vele. Egyszerűen nem értette meg hogy nem tud kivenni még egy szabadnapot, ezért nem tud elmenni vele holnap. Erre a lány annyira megharagudott, hogy rácsapta a telefont. Nem csoda hát ha ideges volt.
-Halló?-hallotta meg a vonal másik végén azt a hűvös hangot, amitől valamiért azonnal csillapodott valamelyest a kedélyállapota.
-Szia Sasuke. Naruto vagyok. Azért hívlak hogy elmondjam, most indultam el otthonról, megyek érted, és majd együtt megyünk Kibáékhoz.- A vonal végén süket csönd volt a válasz. -Halló. Sasuke. Sasuke ott vagy még?
-Igen... csak elgondolkoztam....-Mondta Sasuke hűvösen. " Olyan... mintha valami uralkodóval beszélnék...mintha nem is lenne ember..."gondolta Naruto-Rendben. Várlak. -mondta Sasuke, és bontotta a vonalat. "Tényleg jó ötlet ez?" Morogta Sasuke. Ha Narutonak eszébe jutnak a közös emlékek, soha többet nem áll szóba vele. Jobb esetben. Rosszabb esetben magába zuhan. Össze omlik. Ő pedig nem fogja kibírni hogy ne vigasztalja meg, és minden kitudódik. Akkor bisztos megbüntetik. Nem is akárhogy...
Kis idővel később, mikor csöngettek, amennyire nyugottan csak tudta, kinyitotta az ajtót.
-Szia Sasukeee!-vigyorgott a szőke fiú.-Mehetünk?- Sasuke lassan bólintott. Határozott mozdulattal behúzta az ajtót. Elhatározta, hogy egész este nyugott marad. Nem akart esélyt adni annak hogy Naruto megtudjon bámit is. Ettől függetleül a közelében akart maradni. Vigyázni akart rá, hiszen tudta hogy milyen forrófejű.
Narutonak nem volt valami fényes a kedve. A kapcsolata Sakurával nagyon lefelé ívelt. Pedig ő nem akarta hogy vége legyen. Ettől függetlenül viszont boldognak akart tűnni. Hiszen őt mindig mindenki boldognak látta. Egyszer veszítette el a fejét, amikor Sasuke előtt sírt. Akkor is azért, mert úgy érezte hogy őt senki nem szereti. Akkor azért sikerült megvígasztalódnia, mert Sasuke megnyugtató kezét ott érezte a bőrén. És mert úgy gondolta hogy Sakura ott van neki. Most viszont úgy érzi hogy őt is el fogja veszíteni.
Sasukéval elindultak Kibáékhoz. Naruto hogy feledje a baját egész úton beszélt. A munkájáról, a tanulásról, mindenről, ami csak eszébe jutott. A másik fiú egész úton csöndben volt. Úgy nézték ki egymás mellett mint a só és a bors. Sasuke hűvös, nyugodt tekintete, zárkózott modora és királyi tartása erős kontrasztot alkotott a szőke vidám, közvetlen stílusával.
Amikor odaértek, és kinyílt az ajó, Sasuke hátra hökkőlt. Ugyanis az ajtóban, egy hosszú combú amlavörös hajú lány nyitott ajtót, mire Naruto szeme kigúvadt a a döbbenettől. Ugyanis velük szemben egy másik Uzumaki állt.
-Meglepetééés!!
-Karin!.. Te ... teee..-dadogta Naruto ahogy rég nem látott unokatestvére beinvitálta őket, majd két nagy cuppanós puszival köszöntötte az elvörösödött szőkét.
-Most érkeztünk meg Pekingből. Gondoltam megleplek.-mosolygott a vöri-Apát vissza helyezte a cég, ezért vissza költöztünk.-Karin Naruto unokatestvére, akinek az apját a vállalat kihelyezte külföldre amikor ő még csak kilenc éves volt. Emiatt az egész család odaköltözött. Most pedig. Visszajöttek.....  És hogy meglepje Narutot egyenesen Kibához jött.
-Úgy hogy Naru...-vigyorgott a lány- az évfolyamtársad leszek. És ki a barátod?
-Ömm..... Karin, bemutatom Sasukét. Sasuke, ő itt Karin. Az unokahúgom. -Mosolygott mostmár a szőke is.
-Unoka nővéred!-tromfolta le azonnal.-na igen-mosolygott csábosan Sasukére- az UNOKAÖCSÉM és én már születésünktől fogva azon vitázunk, hogy ki az idősebb.
-Hm...-volt a válasz.
-Narutooooo-hallatszott valahonnan a tömegből. Majd a hanghoz egy integető kéz is társult, szinte röktön utána egy szintén vösös kobak.
-Gaara!-Naruto mosolya még szélesebb lett.
-Csak hogy itt vagy! Már szétuntam a fejem. -Vigyorgott rá a szőkére, majd csodálkozva rábámult a feketére.-Hát ő meg?
-Jaa! Elhívtam Sasukét is, mert még egy ilyen "összejövetelen"sem láttam.
-Aha. Jó de most mindenképp velem kell jönnöd. -ragadta meg a kezét, és elkezdte a nappali felé húzni. Naruto még egy gyors pillantást a háta mögé, bocsánatkérően nézett a barátjára, aztán készségesen elindult Gaara után, bár valahogy nem szívesen hagyta Sasukét magára, főleg nem Karinnal. Azonnal ki is derült hogy miért.
-Hát akkor szép fiú?-Nézett fel a lány.- -Iszunk valamit?
-Én ma nem iszom. -nézett Sasuke Naruto után.
-Ne csináld már. Itt mindenki iszik. -Sasuke nem mondott semmit, még csak nem is nézett a lányra.-Akkor viszont táncolunk?-emelte meg egy kicsit szészemöldökét.
-Hmm..... végülis itt hagyott.-Bámult a tömegbe Sasuke.
-Mi? Kicsoda?-Döbbent meg Karin.
-Semmi-vette fel újra a királyi maszkját a fiú.

-Gaara! Gaara hova viszel??-rántotta vissza a karját Naruto.
-Minek hoztad ide??-nézett dühösen Naruto szemébe. "Most meg mi a fene baja van?? Hogy jön ide Sasuke??"
-Mi van? Most te féltékeny vagy?-marad tátva Narutó szája.
-És? -fordítja el Gaara a fejét
-Nincs miért. Vele csak jóban vagyok. Olyan...magányosnak láttam. Hát gondoltam elhívom.
-Csak miatta jöttél el. Ugye?-a fiú szemében mérhetetlen mennyiségű harag csillogott. -Csak azért vagy itt hogy vele találkozz!-Naruto lesütötte a szemét. Tényleg nem jött volna ha Sasuke nem jön. Hiába Gaara túl jól ismerte. -....tudtam....Na én leléptem.
-Várj már Gaara! -kapott Naruto a fiú karja után majd lesütött szemmel odaállt elé. Majdnem egymagasak voltak. -Ne haragudj kérlek. De ez nem olyan dolog amit el tudok magyarázni..... Sasukéra.....nem úgy nézek mint rád.
-Akkor hogy nézel?-lágyult el Gaara hangja.
-Még magam sem tudom....-suttogta Naruto. Úriási íriszeivel felnézett a másik kedves szomorú tekintetébe.
-Én most haza megyek. -Naruto bánatosan bólintott. A következő pillanatban már egyedül ácsorgott a tömeg szélén, olyan emberek között akiket nem is ismert.
Lassan oda ment a bárpulthoz. És töltött magának valamit, amiről azt sem tudta hogy micsoda. Körülnézett a helyiségben, és meglátott valamit, amitől azonnal ki itta azt ami a kezében volt. Majd inbolyogva vissza ment egy újabb pohárnyiért. Nem akarta látni. Nem akarta látni őket.