SasuNaru~Viszályok között

Boldog boldogtalan

Sasuke csodálkozva lépett be a hatalmas házba. A városon kívülre mentek a távolságibusszal amire felszálltak. A fiú nem gondolta volna hogy máshol is fog  olyat  látni, mint az Uchiha negyedben.
-Érezd magad otthon.-mondta Juugo szerényen mosolyogva. -Nektek nem mondom, ti amúgy is azt teszitek.-nézett a többiekre. Karin már a hófehér kanapén hevert, ami alatt egy puha, hosszúszálú, szőnyeget terítettek. Suigetsu pedig derékig elmerült a hűtőszekrényben. A konyha, az ebédlő és a nappali egybe volt nyitva, és mindenhol a fehér-fekete-piros színkombináció dominált. A konyhát csupán egy bárpult választotta el a helyiség többi részétől.
-Hol fogunk zenélni?-kérdezte Sasuke nyugott arcal. Juugo elmosolyodott, és intett neki, hogy menjen vele. Lementek a lépcsőn a garázsba, és beléptek egy sötét szobába. A hatalmas fiú fel kattintott egy kapcsolót, mire lassan felnyílt a szoba egyik fala, ami mint kiderült, a garázs ajtaja. Ahogy a fény betöltötte a szobát, Sasuke felismert egy óriási dobfelszerelést, előtte egy álló mikrofont. A falon két basszus, és egy klasszikus gitár lógott. A másik falnál egy szintetizátor állt, felette mappákkal tömött polcok, és bekeretezett pószterek. A képeken énekesek, színészek mosolyogtak, vagy éppen zenéltek a tömeg előtt óriási átéléssel. Volt még a szoba közepén egy régi sarokűlő, és egy karcos, fából készült dohányzóasztal, amit beterítettek a kézzel írt kották. A falakat fehérre festetették. A szoba tiszta volt, és rendes, egyedül az asztalon uralkodott rendetlenség.
Sasuke belépett a helyiségbe, és körülnézett. A gitárját fotelnek támasztotta, és fégigment a fal mentén ujjait végigfuttatta az erősítőkön, és a dobon, végül megállt a zongoránál. Szinte nem is érintette a billentyűket. Olyan gyengéden nyúlt hozzá.
-Tetszik neked.-inkább kijelentés volt mint kérdés. Juugo az ajtónak támaszkodott, és karba tette a kezeit.
-Miből gondolod?-Fel sem nézett a hangszerről.
-Látom. A szemed csillogásán. Vagy ahogy most ahoz a zongorához érsz.
-Hmm....-Sasuke nem mosolygott. Továbbra is a zongorát nézte, ujjai a billentyűkön pihentek. Majd leütött néhány akkordot. A hangok egybefüggő dallammá álltak össze, az pedig zenévé. Nem is tudta mit játszik csak egymás után pakolta a kottafejeket. Bele vitte az érzelmeit. A gyűlöletet. A csalódást. A dühöt. A szerelmet....
Nem tudta meddig játszott. De amikor végzett, és felnézett, az ajtóban három kobakot látott. Mind a hárman kikerekedett szemekkel bámultak rá. Karin eszmélt fel elsőként.
-Meg tudod csinálni ugyanezt a gitárral is?-Sasuke megtörölte izzadt homlokát, és kisöpört egy tincset a szeméből.
-A gitárból ennél sokkal többet is ki tudok hozni.- a lány arcán széles mosoly terült el. Suigetsu oda dobott neki egy üveg vizet.
-Jó voltál.-vigyorgott ő is, és karján megcsörrentek a karkötői.
-Jól van emberek, a Szépfiú már megmutatta hogy mit tud. Most mi jövünk.- röhögve vették fel a hangszereiket.
Karin kivette a mikrofont a tartójából, Suigetsu levett egy türkízkék hajgumit a csuklójáról,majd kivette a basszussitárját a tokjából. -Nem mondom ügyes vagy. De ezt hallgasd meg.-vigyorgott önelégült fejjel. Juugo is beült a dobok mögé. Sasuke elhelyezkedett a hangszerekkel szembe állított kanapén, és kíváncsian figyelte az eseményeket.
Pörgős, ütős szám volt. Karin hangja betöltötte a teret. Sasuke nem tagadta, tetszett neki a zene. És az is tény, hogy kedvelte ezeket a srácokat.
-Na milyen volt?- huppant le Karin a fiú mellé az igencsak leharcolt kanapéra, és kivette a kezéből az üveget, majd egy húzás rá kiitta a tartalmát.
-Nem rossz.-mondta a tőle elvárható faarccal. -De még van még mit csiszolni rajta.

Sai a hatalmas ütéstől amit kapott, megtántorodott, de viszonylag gyorsan visszanyerte az egyensúlyát. Lábait kissé megrogyasztotta, szemét az másik fiúra szegezte, úgy próbált olvasni a mozdulataiban. Nem válaszolt a neki feltett kérdésre, hiszen ő sem tudta a választ. Hogy miért? A feje tele volt ezzel a kérdéssel. Miért? Miért kellett az anyukájának meghalnia? Miért kellett az apukájának annyira elveszíteni a józan eszét? És..... miért kell megerőszakolnia őt újra és újra? Aztán miért jött ő össze azzal a lánnyal? Miért engedte meg neki hogy játszon vele? Aztán miért engedte el? Miért nem küzdött érte? Mindez egy pillanat alatt futott végig az agyán. Letörülte a vért a szájáról.
-Újra megkérdezem Sai. Miért csináltad? Hogy mertél hozzáérni?-Gaara szeme vérben forgott a dühtől.
-Ch...semmi közöd nincs hozzá.-Sai körülnézett a kávézó melletti sikátorban, ahol voltak. A nap már rég a látóhatár mögé bukott. Senki nem fog rajta segíteni. Senki nem fogja megmenteni ettől az őrülttől, aki úgy érzi hogy rátette  a mancsát a tulajdonára.
-Igazad van valóban nincs közöm hozzá. Végülis Naruto csupán az az ember, aki miatt megérte túlélnem az árvaházat. És te csupán eszméletlen mennyiségű fájdalmat okoztál neki. Igazad van, semmi közöm nincs hozzá.-köpködte a szavakat gúnyosan Gaara. Határozott léptekkel megindult a fiú felé, aki semmi félelmet nem mutatott. Pedig a gyomra remegése egyenes arányban nőtt a közötük csökkenő távolsággal. A fiú megragadta a fekete hajat, és felrántotta őt a földről, míg arca egy magasságba került az övével. Mélyen a fekete szemekbe nézett. Tekintetével szinte felnyársalta a nála valamivel magasabb, de jóval csontosabb srácot.
-Ha még egyszer. Csak egyetlen egyszer meglátom hogy hozzáérsz, akkor gondoskodom róla, hogy többé ne legyen mivel.-Sai halál nyugottan nézett szembe a jeges tekintettel. Nem mondott semmit. Nem jelezte hogy tudomásul vette a hallottakat. Egyszerűen csak állt, kiszolgáltatva ennek a fiúnak, aki láthatóan ölni tudna Narutoért.
Gaara végül elengedte a sötét loboncot. Majd zsebre dugta a kezét, és szó nélkül elsétált onnan. Útja egyenesen ahoz a bizonyos házhoz vezetett.