SasuNaru~Viszályok között

"Nem adom!"

-Naruto rosszul van.-mondta faarcal, tárgyilagos hangon.-Magasra szökött a láza, és csúnyán köhög. Már felhívtam a bátyámat. Amint ideér kocsival, bemegyünk a kórházba.
-Látni akarom.-Gaara szíve megtelt keserűséggel. "Miért Naruto? Miért őt hívtad és nem engem?"

Mérgesen bevonult a házba, és belökte Naruto ajtaját. A szőke az ágyban űlt, magára tekerte a takarót, és vacogott. És köhögött. És még jobban vacogott. És még jobban köhögött. Gaara oda sietett hozzá, és a homlokára tette a kezét, majd elkapta. Idegesen járkált fel-alá a szűk helyiségben.
-Sajnálom Naruto. Úgy sajnálom. Az én hibám.
Naruto ráemelte láztól csillogó szemeit.
-Gaara..... keverd be a palacsinta tésztát. Mindjárt megyek én is.
Azonnal ott termett az ágy mellett. Letérdelt, két kézbe fogta a fiúét.
-Nem Naru. Nem sütünk ma palacsintát. Beteg vagy.- Naruto bután, értetlenkedve nézett rá.
-De azt mondtuk hogy ma amikor átjösz, annyi palacsintát sütünk, hogy nem fogjuk tudni megenni.
-Tudom. De nem lehet. Magas lázad van. Miattam.... nem engedem hogy még betegebb legyél.
Léptek hallatszottak a fólyósóról-Itt van a bátyám-lépett be a szobába Sasuke, és mintha meg sem lepődött volna a helyzeten. Gaara rá sem nézett. Lassan felállt, és az ölébe vette a forró kis testet.
-Ne fáradj. Majd én leviszem. - nézett az Uchihára. Szó nélkül szálltak be a liftbe, szó nélkül jutottak el az autóig is.
Sasuke kinyitotta a sportkocsi hátsó ajtaját, és megvárta, hogy a takaróba csavart csomag bekerüljön. Becsukta az ajtót, de egy kar megállította. Gaara lehajtott fejjel állt előtte. Az arcán keserűség és harag váltakozott.
-Köszönöm amit érte teszel. Értékelem.-mondta lehorgasztott fejjel, kemény hangon.-De ha ennek vége lesz -pillantott fel.- akkor...kérlek...hagyd békén. Szállj le róla.- kérésnek tűnt, de egyértelműen látszott szemében hogy fenyegetésnek szánja. "Szereti!"hasított a felismerés az Uchihába.
De arca meg sem rezdült. Tökéletesen érzelemmentes volt.
-Meglátom mit tehetek.-lépett el a fiútól, és megkerülve az autót, beült a hátsó ülésre. Még visszanézett a vörösre, habár a szemét nem láthatta az egyre növekvő sötétségben.
-Mehetünk.-szólt előre a bátyjának. Aki csak a visszapillantó tükörből nézett hátra, majd sebességbe tette az autót, és elindult.
"Szereit. Mióta? Miért? Naruto viszonozza? Az is lehet hogy együtt vannak?" Lepillantott az üléseken elnyúlt, ölében kuporgó Naruto láztól és fájdalomtól nyűgös arcára. "Ha igen, akkor boldog vele. Nem tehetem meg hogy közéjük állok." Végig simított a forró homlokon. "Nem tehetem meg."
Néhány percnyi hallgatás után Itachi hátra szólt.
-Ki volt ez a fiú?-nézett az öccsére ismét a visszapillantó tükrön keresztül.
-Gaara. Naruto gyerekkori barátja. Az osztálytársunk.
-Hmm....-újabb csönd következett. -Nem kedveled. -megállapítás volt, nem kérdés. És Sasuke tudta ezt. Állta a bátyja tekintetét. Egy ideig. De aztán élkapta a pillantását.
-Hmm...-hiába, a bátyja még mindig jobb nála ilyen téren. Itachi mintha az Ucihák megtestesült tökéletessége lett volna. Sasuke egyszerre érzett irigységet, és büszkeséget azért, mert ilyen testvére lehet. De a gondolatai ismét visszakanyarodtak Gaarához meg Narutohoz. Ezen rágódott, amíg az autó az egyre inkább szemerkélő esőbe süvített a kórház felé.

Gaara hosszan nézett az autó után, még akkor is, mikor már kifordult az utcából. Remegett a visszafolytott indulattó. Állkapcsa megfeszült, kezeit ökölbe szorította. Majd hirtelen beleöklözött a mellette lévő villanyoszlopba, és futás ak eredt. Rohant. Ahogy csak a lába bírta. Közben a fejében újra és újra lejátszódott a pillanat, ahogy beül az autóba, és Naruto az ölébe hajtja a fejét. És ő beletúr a rakoncátlan tincsekbe. Leszegte a fejét, és tovább rohant. Érezte az esőcseppeket , ahogyan szét toccsannak a homlokán, vagy a nyakán. A zipzár a pulóverén, a mellkasa közepéig lecsúszott, a fehér pólója kezdett átázni. De nem foglalkozott vele. Az eső egyre jobban zuhogott. Csak rohant. Amikor beért a lépcsőházba, ismét nekivágott az emeleteknek. Elért az ajtajukig, és berobbant a házba. Úgy ahogy volt, esőtől csatakosan beviharzott a szobájába, nem törődve a nővére ordítozásával a padló feltakarításáról. Bemenekült az ágy takarója alá, és kicsire összekuporodott.

Hallotta ahogy kinyílik az ajtó. Azt is tudta, hogy a mikor ér mellé, és mikor űl le az ágya szélére. Azt is tudta hogy a bátyja az, mivel az elmúlt fél órában, hallotta ahogy hazajött. Azt is ahogy a nővére elmondta mi történt.
A vizes ruhái még mindig a testére tapadtak, és bár szeretett volna már megszabadulni tőlük, a világot még mindig nem akarta beengedni.

Kankuroo nagyot sóhajtott. Tudta hogy a testvére nagyon könnyen fel tudja húzni magát. Azt is tudta, hogy akár őt is simán megütné, és azt is, hogy jobban verekedik nála. Ezért félt hozzákezdeni ehhez a beszélgetéshez. Azonban a hugátó legalább annyira tartott, mint az öccsétől. Ha eredmény nélkül megy ki a szobából, kiheréli. Szó szerint. Ebben bisztos volt.
-Szar nap?- Gaara szó nélkül kibújt a takaró alól, felállt, odalépett a szekrényhez, és levette a pólóját, majd kis keresgélés után kihúzott egy másikat. Az arca végig komoly maradt.
-Nagyon szar nap.-állapította meg Kankuroo.
-Ja.
-Nem fogsz beszélni róla.
-Ja.
Magában megmosolyogta az öccsét. Tudta hogy úgyis el fogja mondani mi bántja, csak ki kell várni. Ismerte, mint a tenyerét.
-Tem azt mondta hogy neked kell feltakarítani, különben nem eszel.
-Oké.-a nagyobbik felállt, és az ajtóhoz ment. -Hé! -Kankuroo nem fordult vissza, csak megállt -Kösz!-hajtotta le Gaara a fejét.  Ekkor a nagy fiú már szélesen mosolygott, de szándékosan nem válaszolt neki. Csak kilépett az ajtón.

Kivánszorgott a szobájából, kimosott egy rongyot, és felvette a papírköteget a konyhapultról.
-Ne használj sokat belőle.-hallotta meg a nővére hangját az ajtóból, aki fáradtan húzta össze magán mogyorószín köntösét. -Ennyi van, és csak két hét múlva kapok fizetést.- mondta, miközben elvette az öccsétől a rongyot, letérdelt, majd elkezdte feltörülni a padlót. Már egy ideje csendben dolgoztak, amikor Gaara megszólalt.
-Tem.... rossz ember vagyok én?-Temari kezében megállt a rongy. Felnézett az öccsére, és látta hogy könnyek gyűlnek a szemébe. Az arcára simított.
-Ezt ki mondta neked?
-Senki.....-Gaara hangja elcsuklott, a könnyei megindultak utat törve maguknak az arcán. A szemét szorosan lehunyta. Fejét elrántotta, gyorsan tovább törülte a padlót. Temari sóhajtott egyet, de ő is folytatta a munkát.

"Az enyém. Mindíg az enyém volt...... Nem adom neked." Vízhangzott Gaara fejében a gondolat.
"Nem adom..."