SasuNaru~Viszályok között

Mit hoz a jövő?

Naruto kiment az asztalok közé felvenni a rendelést, Gaara pedig beállt a pult mögé, Sai mellé. A szőke minden egyes alkalommal amikor tehette, próbált a közelükben maradni, de nem tudta kiszűrni hogy miről beszélgettek. Miután Sai és Tenten elmentek, még akkor se tudta megkérdezni, mivel elérkezett a vacsora idő, és megtelt a kávézó.
De amikor az emberek többsége elment, és csak néhányan lézengtek, odament a barátja mellé.
-Mit akart Sai?-kérdezte kíváncsian, de kissé félve.
-Mi történt köztetek?-nézett rá mérgesen Gaara. Szemei csak úgy szikráztak a visszafolytott dühtől.
-Én....mi..... -dadogta Naruto, de ekkor legnagyobb megkönnyebbülésére az utolsó asztalnál intettek, hogy kérnék a számlát. A szőke gyorsan rendezte az arcvonásait, elvette Gaarától a kis bőrkötéses tartót amiben a számla volt, és ellépett a pulttól. Menet közben végig azon kattogot, hogy miként tálalhatná a fiúnak a dolgot.
-Parancsoljon uram, a számla.-adta oda a fiatal, ezüst hajú férfinak, aki még csak rá sem nézett a papírra, úgy fizetett, és kiment az ajtón.
Naruto odament a bejárathoz, és kulcsra zárta, majd megfordította az üvegajtón lévő táblát, hogy a "zárva" felirat kerüljön kívülre. Lassan visszament a pulthoz, és elvett egy rogngyot, amivel letörölhei az asztalt, amíg Gaara lezárja a gépet.
Szó nélkül hagyták el a helyiséget, lekapcsolták a villanyokat, és elindultak az öltözők irányába. Amint beléptek, Naruto azonnal magyarázkodásba fogott.
-Gaara ne haragudj kérlek. El akartam mondani neked, csak tudtam hogyan reagálnál. De mostmár jól vagyok, semmi bajom, és igazából nem is történt semmi... Gaara kérlek ne csináld ezt. Ne nézz így... mert nem akarom hogy bántsd. Ha bántod akkor kirúgnak ha meg kirúgnak, akkor aztán pláne nem maradhatok itt és tudod mennyire kell a pénz.-a vörös haju fiú nem mondott semmit. Még csak nem is nézett fel a szőke monológja alatt. Hátát az ajtónak támasztotta, egész teste remegett a visszafolytott indulattól. Majd próbálva nyugalmat erőltetni a hangjába, feltette a kérdést.
-Mit csinált...?-még mindig nem nézett rá. Szürke edzőcipője orrát bámulta.
-M....megcsókolt.-Naruto érezte ahogy a feje felvesz egy jóval sötétebb árnyalatot, és lesütötte a szemét. Legnagyobb meglepetésére Gaara nem kiabált. Nem vert ököllel a falba. Nem szitkozódott. Nem mondta el mindennek Sait. Nem tett semmit.
-Gyere.... menjünk el fagyizni. -azzal levette a kötényét, és magára hagyta a döbbent srácot. Naruto tudta hogy baj van. Azt várta hogy irtóra be lesz gurulva. Ismerte Gaarát, mint a tenyerét. Tudta hogy mikor telik be nála az a bizonyos pohár.
Lassan baktattak az éjjel-nappaliig. Ott Naruto bement, megvette a kedvenc jégkrémjüket, és visszasétált barátjához.
Feültek az egyik pad támlájára. A szőke most valahogy élvezte a csendet. Pedig az esetek nagytöbbségében szeret beszélni. Gaara pillanatokon belül végzett a kezében tartott édességgel. A megmaradt fapálcikát egy ideig a kezében forgatta, majd hirtelen mozdulattal kettétörte.
-Megölöm....-hangja nem volt több halk suttogásnál.
-Nem.- mondta a szőke a lehető leghatározottabban. -Nem fogsz vele semmit csinálni.
-De bántott téged!! Miért véded??-fordult a kék szemek felé. Naruto előre fordult. Nézte az alattuk elterülő várost. A szájába vette a jégkrémet.
-Ha bántod... kirúgnak.-vonta meg a vállát egyszerűen. Nem akarom miattad ott hagyni az állásom. Szeretem azt a melót.-kivette a fa pálcikát a szájából. -Ígérd meg hogy nem fogsz hülyeséget csinálni..... Végtére is... nem történt semmi..... -nézett mélyen a türkízkék szemekbe. Gaara nagyot sóhajtott.
-De ha még egyszer hozzád ér.....-mondta fenyítőleg.
-Nem fog.-mosolyodott el Naruto és kidobta a pálcikáját a szemetesbe.

Sasuke unottan álldogált az iskola előtt. Hátán ott pihent a gitárja. Tegnap este előszedte, kicserélt néhány húrt, pengetett rajta egy kicsit. "Persze Kaā-san azonnal megjelent az ajtóban, és megtapsolt." szinte elmosolyodott ezen a gondolaton...szinte. Nem sokkal később, megjelent egy hatalmas, kigyúrt, narancs-vörös hajú srác. Az ember első látásra megijedne tőle, de ha jobban megnézte, nyugodt, tiszta tekintete volt.
-Te vagy Uchiha Sasuke?-kérdezte a srác bizonytalanul.
-Hm...-volt a válasz. Ekkor megjelent Karin is.
-Juugo megismerkedtél a Szépfiúval?-kérdezte a szokott stílusában.
-Nem mondhatnám...-húzta el a száját a nagydarab, izmos fiú.
-Remek. Akkor már csak Suigetsu hiányzik. Ő a másik osztálytársam. Basszusgitáros. Juugo meg dobos.-fecsegte Karin megállás nélkül. "Valamilyen szinten hasonlít Csillagszemre. De nincs olyan édes hangja." Gondolkodott Sasuke, elengedve a lány mondandóját a füle mellett.
-Megjötteeem!!-lóbálta kezét egy vállig érő, fehér hajú srác, hátán gitártok, karján milliónyi egymáshoz cseppet sem illő karkötő. Volt köztük fekete, tiszta bőr, szegecses, feszes és tapadós, lógós és gyöngyös, de színes szilikon, és egyszerű hajgumi is.-Csá!-vetette oda a fiuknak. Sasukét szinte sértette az ilyesfajta hangnem.
-Ha még egyszer elkésel egy megbeszélt találkozóról, letépem a töködet, és megetetem veled.- mondta neki Karin olyan hangsúlyal, mintha csak az időjárásról beszélne. Suigetsu jókedvűen rávigyorgott.
-Ha a száddal teszed, áldásom rá.
-Na jó elég legyen. Karin mond meg mit csinálunk. Jobb dolgom is van, mint a családi perpatvart hallgatni. Sasuke olyan szemeket meresztett a körülötte állókra, hogy azoknak egy pillanatra elakadt a lélegzetük. Pillantása szinte hasított a levegőben. Néhány másodperc múlva Karin megszólalt. Hangja fojtott volt, és remegett a visszafolytott izgalomtól.
-Ez az. Ez kell nekem.-azonnal előkerített a táskájából egy tollat meg egy jegyzetfüzetet. -Írd le.
-Mi? Micsodát?-pislogott Sasuke egyre mérgesebben.
-Amit érzel. Amit gondolsz. Ami benned van. Mindegy csak írj.-nyújtotta felé az íróezközt. Sasuke gondolkodott egy pillanatig, aztán elvette azt. Ránézett a papírra. De érezte magán a többiek pillantásait.
-Úgy nem megy ha néztek.
-Menjünk a buszmegállóba.-javasolta Juugo csendesen.
Amikor odaértek az említett kis bodega elé, már jó néhányan álltak ott. A barnára lakkozott padon pedig csak egy idős nénike űlt. A többiek az űlőhely közelében álltak, és hangosan beszélgettek. Legalábbis Karin, meg Suigetsu. Sasuke leereszkedett a hölgy mellé, és írni kezdett. Mindent kiírt magából. Az összes dühét. Azt hogy Sai-val látta, azt hogy nem lehet mellette, hogy nem vigyázhat rá, hogy az apja mennyire idióta, és hogy miért miért miért??? Nem használt sem neveket, sem jelzőket, így nem lehetett beazonosítani a személyeket. Mégegyszer átnézte az irományt, majd felszállt Juugo után a buszra. Karin fülénél fogva felállította Suigetsut, és maga űlt le a helyére. Sasuke oda adta neki a füzetet. Karin pedig szinte csorgó nyállal, tágra nyílt szemmel olvasta.
-Felhasználhatom?
-Csak ha hallhatom mielőtt bármit csinálsz vele.-és el is dőlt hogy miről fog szólni az első daluk.