SasuNaru~Viszályok között

Gennyes sebek

Sasuke nyűgösen nyúlt végig a hófehér kórházi ágyon. Már hosszú órák óta nem mozdult meg, és az izmainak már igencsak szükségük volt egy kis mozgásra.
Szomorúan bámulta a plafont. KA szívén éktelenkedő seb, az idő múlásával nem hogy begyógyult volna, hanem elfertőződött, begennyesedett és fájdalmasan lüktetett. Persze tudta hogy magának köszönheti az egészet. Nem hibáztatott senkit sem. Mégis egy kicsivel több ellenkezést várt a szőkétől. Pillantása a vázában kókadozó napraforgóra siklott. De fájdalmasan elfordította a tekintetét.

Naruto éppen a pulton lévő nem létező morzsákat törülte le elrévedt tekintettel, amikor valaki megkocogtatta a vállát.
-Sai!-pördült meg hirtelen. -Ömm...szerintem lassan zárhatunk.... -nézett körbe a helyiségben.

Az óta az eset óta amikor Sai erőszakos volt vele, igyekezett úgy intézni a dolgokat, hogy ne maradjanak kettesben. De hát a főnök ma valamiért nem engedte hogy Tentennel munkaidőt cseréljenek. Pedig úgy Gaarával lett volna.
Ilyedten nézett hát a szurokfekete szemekbe, és érezte hogy félelmében  megremeg a szája széle.
-Naruto-Kun.... te félsz tőlem?
Inkábbhallatszott állításnak mint kérdésnek, de próbálva nyugalmat erőltetni a hangjába, válaszolt.
-Nem.... Sai-kun... nem félek tőled.
-Az arcod mást mutat. -hajolt bele az arcába. Megszokott kedves mosolyát Naruto értelmetlen vicsorgásnak látta. A szemeit szorosan lehunyta, várta az irodalom tanárától megszokott érintést, és érezte, holnap újra undorral fog tükörbe nézni.
Azonban az érintés nem érkezett meg. Munkatársa a pultra támaszkodott, kikerekedett szemekkel bámult maga elé. Szaporán szedte a levegőt, háta gyorsan emelkedett és süllyedtt.
Naruto döbbenten figyelte az önmagával harcoló Sait, aki nagyon lassan ráemelte fájdalmasan csillogó szemét, majd hirtelen kilencven fokos szögben meghajolt előtte.
-Naruto... én nem tudom mi ütött akkor belém. Nem kérek bocsánatot, mert nem érdemlem meg hogy megbocsáss. De... bízom a jóindulatodban, és..-ekkor szemei kipattantak, mivel megérzett két tétova kezet a vállain.
-Kérlek... Sai-kun én nem haragszom rád. Emeld fel a fejed. -a fekete nagyon lassan felemelkedett. Naruto kedvesen mosolygogva vette le kezeit a vállairól. A szőke kis szíve sajgott a fájdalomtól. Szeretetéhsége nagyobb volt mint a Saitól való félelme. Valakivel muszály volt beszélnie, különben azt hitte hogy felrobban. Gaarát túlságosan kemény legények látta ahoz,hogy hozzá meneküljön vígasztalódni, Sasukéhoz nem mert menni, a többieknek pedig az osztályban nem akart beszélni ezekről a problémáiról. Na nem mintha Saival olyan bizalmas lett volna a kapcsolata, de úgy érezte, nem tudja tovább magában tartani a bánatát.

Sasuke a szobában elhelyezett asztal mellett álló két szék egyikén űlt, szemben a bátyjával, aki éppen azt mesélte neki, hogy mennyire összeveszett az apjukkal.
-És mégis miért?- csodálkozott azon hogy Itachi ellent mert mondani a családfőnek, hiszen kérdezés nélkül még a vacsora asztalnál sem szólalhattak meg. -Nii-san...

-Sasuke-nézett melyen az öccse szemébe-elköltözöm egy időre.-a fiú arca nem tükrözött érzelmet. Itachinak még sosem kellett szembenéznie ezzel a tekintetével, hiszen feltétel nélkül megbízott benne. Most azonban elárultnak érezte magát. Az idősebb úgy érezte a szíve majd megszakad. Gyűlölte magát, amiért elhagyja Sasukét, de nem volt képes tovább elviselni az édesapját.

Naruto Gaara oldalán végig csoszogott a fólyósón, miközben az földrajz órán hallottakat vesézték ki éppen. Mind a ketten szerették a földrajzot, ezért jókat tudtak vitázni egy-egy eset kapcsán, amikor megláttak egy ezüst hajú, szemüveges fiatalembert szembejönni.

-Te-bökte Gaara Naruto oldalába a könyökét- tudod hogy ez ki?
-Ömm....talán az új matektanár.-fogta suttogóra, hiszen majdnem melléjük ért. Aztán megállt, és mosolyogva rájuk nézett.
-Sziasztok. -a fiúk úgy meglepődtek, hogy meghajolni is elfelejtettek.
-A nevem Kadou. Az új matektanár vagyok, jól tudtátok. Ti pedig...-nézett várakozón a fiúkra. Gaara kapcsolt először.
-Ja igen. Elnézést kérek. Én Gaara vagyok, ő meg itt Naruto. Mind ketten a 11b be járunk.
-Nagyon örvendek. Gaara, Naruto. -biccentett feléjük, majd tovább ment.
-Találkozunk az órán.-emelte fel a kezét anélkül, hogy visszafordult volna.
Naruto még mindig lesokkolódva állt, és  azt a helyet nézte, ahol Kadou-sensei az előbb állt.
-Naruto gyere már. Elkésünk spanyolról. -próbálta a vörös felébreszteni őt révűletéből.
-Gaara..-még mindig nem nézett rá-ez az ember lesz a matektanárunk?
-Aha.. miért? Baj?
-Öm... nem.... csak eddig azt hittem hogy valami bérgyilkos... vagy valami ilyesmi.....
-Honnan szidsz te ilyeneket?-röhögött fel hangosan a másik.
-Gaara... ez az ember eddig napi tendszerességgel járt a kávézóba... és egyáltalán nem volt tanár külseje. Aligha idősebb huszonötnél. Előbb nézném lázadó fiatalnak mint felelősségteljes felnőttnek...- Gaara kétkedve nézett a fiúra.