-A francba már Sasuke! Nem tudoom!-Naruto idegesen járkált fel alá a szobában. A kérdés nem bosszantotta annyira mint az hogy nem tudott rá egyszerre helyes és igaz választ adni. Sasuke látszólagos nyugalommal nézte ahogy a fiú hirtelen mozdulattal leűlt az ágy szélére, mindkét kezével megfogta a fejét, majd néhány pillanat múlva megrázza magát. Magában megjegyezte hogy Naruto milyen aranyos ilyen idegesen, de nem volt olyan lelkiállapotban hogy ezzel most foglalkozni tudjon. Inkább tovább szemlélte a szőke hangulatingadozását, aki mostmár az ágy mellett a földön űlt, a térdeit felhúzta, azok mögül kukucskáltak ki a kusza fürtjei.
-Nem akartam élvezni...-suttogta-Nem...én....tényleg nem....-ekkor már sírt. Soha senkinek nem engedte meg hogy sírni lássa. Még Jiraiyának sem... de Sasuke más volt. Előtte valahogy nem félt érezni. Nem félt attól hogy elítéli.
Sasuke mérhetetlen fájdalmat érzett amiatt hogy megint sírni látja a fiút. "Nem engedem....nem engedem hogy az az alak mégegyszer hozzád érjen Csillagszem.... csak ne sírj kérlek....ne sírj mert ez nekem is fáj...." Lassan odahúzódott Naruto mellé. Átkarolta a vállát és magához húzta. A szőke bele kapaszkodott a vékony pulcsiba, és elrejtette benne az arcát, miközben testét görcsösen rázta a zokogás. Szinte nem is tudott gondolkodni. Fájt a feje, kiszáradt a torka, a száján pedig még mindig ott érezte azt az undorító nyelvet, ami be akart tolakodni az ajkai közé. Nem akart erre emlékezni. Csak el akarta felejteni. De ez nem fog menni így Sasukéba kapaszkodva. Így bisztos nem fogja tudni elfelejteni.
-El...el kell mennem-hüppögte még mindig a pulcsinak kipirosodott arccal és megtörülte a szemét.
-Nem.-a határozott hangtól ki kerekedtek a csillagocskák.
-Nem...? Miért...?
-Mégis hova mennél?-hallotta a szinte gúnyos kérdést. Sasuke hamar rájött hogy Naruto miért hozzá jött. Mert nem mehet haza. Nem tudni miért, de nem szabad hazamennie. Éreztetni akarta hogy hozzá jöhet ha szüksége van segítségre. Igaz hogy az apja kiherélné ha egy ilyen pillanatban be nyitna a szobába, de tudatni akarta a fiúval hogy számíthat rá. Ettől függetlenül azonban nem akarta hogy Naruto megismerje őt. Ha ez megtörténik, akkor neki vége.
"Talán Gaarához...?De hozzá nem eshetek be ilyenkor.... nem... haza se mehetek, de itt se maradhatok..."Sasuke szinte hallotta ahogy a fogaskerekek kattognak a szőke tincsek alatt. Lassan elmosolyodott. " Itt maradsz Csillagszem nem engedlek el..."Felállt, egy pólót, valamint egy törülközőt adott a szőkének, és elküldte zuhanyozni.Miután becsukta maga mögött az ajtót, nekitámaszkodot. Mosolyogva letörölte az ulolsó kósza könnycseppeket a szeméből, és inmár nevetve lépett be a zuhanyfülkébe. Jól esett bőrének a forró víz. Úgy érezte mintha ezzel lemoshatná magáról Sai érintéseit.
Sasuke megvetette az ágyat, leterítette a pót matracot is, és lement a konyhába hogy tüntetőleg jó éjszakát kívánjon Itachinak és az anyjának. Miután ezzel végzett és visszament a szobájába Naruto már végzett a fürdéssel, a matracon űlt és vizes haját töröltette. A fekete póló szinte combközépig ért neki, a hajfürtjei gyakorlatilag világítottak az erős kontraszt miatt. Sasuke nyelt egyet amikor az mosolyogva felnézett tincsei alól. Majd szó nélkül fogta magát, és bement a fürdőszobába. Belebámult a tükörbe, és mélyeket lélegzett. Veszélyes játékot játszott. Ugyanis a fejével bármennyire tudta hogy mit kell tennie, a teste azonban sokszor mást csinált mint amit szabadott volna. Ha csak egy pillanattal is tovább nézte volna a szemét...a száját... ahogy azok a rakoncátlan hajtincsek vizesen a homlokára tapadnak..... Nem! Megrázta a fejét, majd hirtelen két oldarról arcon vágta magát úgy, hogy a keze nyoma azonna égni kezdett és kivörösödött. Gyorsan belépett a zuhanykabinba, és percekig csak engedte magára a hideg vizet mert...hát mert kellett.
Amikor belépett a szobába Naruto már békésen szuszogott. Egyszerűen nem tudta megállni hogy le ne térdeljen mellé. Tekintetét végig futtatta a kisfiús arcon, a pisze orron, és a tökéletes ajkakon... lentebb a nyak szinte áttetsző bőrén időzöt el a tekintete, és végűl megpihent a felcsúszott póló alól kikandikáló lapos hason. Meglepte hogy Narutonak ilyen izmai vannak. Izgatta a látvány. Közel hajolt a fiú nyakához mélyen beszívta az illatát. Furcsa késztetést érzett arra hogy megnyalja. Száját lassan hozzá érintette a másik fiú ajkaihoz. Éppen csak hogy összeértek. Kezét lassan végigfutatta az oldalán, ezzel még jobban felhúzva a póló alját. Jobb kezével megtámaszkodott a szőke tincsek mellet, míg a ballal elért az egyik mellbimbóig, amit ingerelni kezdett. Ekkor azonban Naruto nyöszörgött egyet, és a másik oldalára fordult, mire Sasuke ijedten pattant fel, és sietett vissza a fürdőszobába. "Basszus! Basszus basszus basszus! Mit művelek?? Mi lett volna ha felébred?" Sasuke lihegve nézett szembe a tügörképével. Egyszerűen képtelen volt felfogni hogy mit is készült csinálni. De ahogy vissza gondolt a békésen alvó Naruto arcára érezte hogy egyre keményebb. Lenézett és megérintette lüktető vesszejét, mire elfojtott egy nyögést. Lehúzta a pizsama nadrágját, és ujjaival óvatosan körül fogta az erekcióját határozott, ütemes mozdulatokkal könnyített magán, mivel tudta hogy nem lenne képes ilyen állapotban Narutoval egy szobában tartózkodni. Egyre erősebb rántásokkal hajszolta magát a kielégülés felé, a nyögdécseléseket egyre nehezebben tudta vissza fojtani. Mikor végre elélvezett Naruto nyugott arcát látta maga előtt. Percekig még csak űlt a hideg csempén, és szívét próbálta lenyugtatni. Mikor úgy érezte hogy a külseje ismét elfogadható látványt nyújt, gyorsan feltakarított maga után és kilépett a fürdőből. Tekintete mégegyszer a fiúra síklott, a még mindig nyirkos aranyló tincsekre,majd fogott egy takarót és ráterítette. Szeretettel nézett végig a békés arcon, aztán gyorsan ő is bebújt az ágyába. Ezúttal mosollyal az arcán alutt el.
YOU ARE READING
SasuNaru~Viszályok között
Fanfiction-Nem!Nem!Nem! Nem!Nem szabad!!!-dübörgött a srác fejében a gondolat-Hiszen barátnőm van!!!-mégis közelebb húzódott a szerelmének izmos melkasához, és belefúrta a fejét. Közben a másik fiú beletúrt a rakoncátlan szőke tincsekbe, pedig ő is félt. De...