SasuNaru~Viszályok között

Az élet megy tovább

Láthatom... láthatom Csillagszemet... és Itachit is. Sasuke kettős érzéssel feküdt le aznap aludni. Egyrészt örült hogy találkozni fog Narutoval és a bátyjával, de ugyanakkor félt is. Mind a két találkozástól. Hiszen az utóbbi időben Csillagszemmel semmilyen kapcsolatot nem ápolt, sőt, az utolsó beszélgetésük a kórházban lezajlott volt, amikor is jól elküldte őt a francba. De aggódott is a fiúért. Nem is kicst. Hiszen Jiraija azt mondta, hogy nagyon rosszul van...

Itachi meg... be akarja mutatmi valakinek, de azt kérte tőle, hogy semmiképp ne árulja el az apjának hogy hova megy.

Így hát aggódott nagyon is...

Ni-san...- űlt le Sasuke a fiatal férfival szemben, egy hűvös biccentés kíséretében a hangulatos kávézó sarokasztalánál. A bátyja lehajtotta a laptop tetejét, amibe minden bizonnyal könyveléseket írt. A kiürűlt kévéscsészéjét, egy kedves pincérnő tálcára pakolta, majd felvette Sasuke rendelését. Itachi kedvesen mosolygott a durcis feketemacskára, aki neki mindíg a szeretett kisöccse marad.

-Hogy vagy Sasuke?

-Kicsit izgulok...-ismerte be, ezzel leeresztve az Uchihamaszkot.

Nem szükséges-mosolygott rá. Tekintete elidőzött a tüsi hajkoronán, amibe néhány évvel ez előtt még simán beletúrhatott, amikor egy egy hosszú este után Sasuke átjött az ő szobájába, és késő estig összebújva beszélgettek a biztonságot nyújtó takaró alatt. "Lassan felnősz kicsi öcsém..." gondolta keserédes mosolyal az arcán.
-Miért nem volt szabad Otoo-sannak elmondanom hogy veled találkozom? - Sasuke elvett egyet az asztal közepén ízlésesen elrendezett, vázában álló sárga virágokból, és azzal kezdett el játszadozni.
-Mert nem engedte volna meg.-komorult el az idősebb tekintete. -
Miért?- pillantott kíváncsian a bátyjára. Itachin látszott, hogy keresi a szavakat. Szerette volna megfelelően tálalni a helyzetet, tudta, hogy a testvére, akit ő annyira szeret, bármelyik pillanatban felpattanhat, és itthagyhatja. Nem akarta elveszíteni, mert nagyon szerette. De hogyan mondhatná el neki, hogy nem őt szereti a legjobban a világon?

-Sasuke...-kezdte volna, de ebben a pillanatban megszólalt a bejárai ajtó fölé felszerelt csengő, és neki nem maradt több ideje. -Bocsáss meg egy percre.- nézett az öccsére, majd felállt, megigazította egyszerű fekete nyakkendőjét, és az ajtóban álló, tétován mosolygó vöröshajú fiúhoz sietett.

Sasuke kikerekedett szemekkel nézte, ahogy a bátyja magához öleli az alacsony srácot, majd kézenfogja, és az asztalhoz vezeti.

-Sasuke, bemutatom Sasorit. Ő a barátom.- ennél a résznél látszott hogy a vöröske elpirul.
-Szia...-mosolygott félénken, apró kezét a fekete felé nyújtotta. Sasuke felállt kezetfogni a fiúval,aki szinte egy egész fejjel volt alacsonyabb nála. "Alig lehet magassabb Narutonál.." gondolta mosolyogva. Aranyosnak találta a kis vöröskét, a bátyja állhatatos szeretetét pedig egyenesen imádta. Szeretetteljes mosollyal nézte az egymásba kulcsolódó ujjakat.
-Hogy ismerkedtetek meg?- Sasori mégjobban elpirult. Nagy mogyoróbarna szemeivel az asztallapot fixírozta.
-Csoporttársak voltunk az egyetemen. -űltek vissza az asztalhoz- Az ő apukája annak a bizonyos cégnek a tulajdonosa, amelyikkel Otō-san végül nem kötött üzletet. Hozzáteszem, hogy miattunk.
-Egyetem óta nem láttuk egymást. -kapcsolódott be a kissebbik is a beszélgetésbe. De amikor bejött apukátokkal az irodába...
-Hnn....-mosolygott Itachi.
-Akkor ezért kellett elköltöznöd otthonról.-a fiatal férfi arca megkeményedett.
-Otō-san nem tudta elfogadni a döntésemet. Ezért függetlenítettem magam a családunktól. Ettől függetlenül veled semmiképpen sem szeretném megszakítani a kapcsolatot.
-És Kaa-san? 
-Ő... ameddig nem látja be, hogy Tō-san nem tudja betölteni az ideális férj, és apa szerepét, addig nem tudok vele értelmesen beszélgetni. Hidd el, megpróbáltam. - Sasuke látta, hogy nem érdemes tovább tárgyalni a témát, ezért Sasoriról kezdett érdeklődni.
Fél órányi csevegés, két epres krémes, egy fekete kávé, és egy capuccino után ijedten pillantott az órájára.
-Azta hogy elszaladt az idő. Én délutánra elígérkeztem.-állt fel sietve, és gyorsan a nyaka köré tekerte a sálát. Kabátja zsebéből előhalászta a pénztárcáját, és bátyja határozottsága ellenére is kifizette a saját fogyasztását.
-Sasori nagyon örülök hogy megismertelek.-köszönt el a fiútól egy öleléssel.
-Narutohoz mész?-kérdezte Itachi kézdogás közben. A fiú vöröslő arckifejezése mindent elárult. Gyorsan felvette a kabátját, és kiviharzott a kávézóból.
-Remélem megtalálja a boldogságát. Nézett bátyja szeretetteljes mosollyal a fekete hajkorona után, miközben magához ölelte szerelmét.

Léptei dobogtak a fagyos járdán, a lakótelep felé. Nem volt türelme várni a buszra. Lehellete fehér füstként szállt fel, és oszlott szét a levegőben. Szemét szúrta a hideg, arcát kicsípte a hideg szél, hátán csurgott az izzadtság. De nem állt meg lába vitte előre. Vitte a csillagocsák felé.

Lihegve szállt ki a liftből, homlokáról letörülte a verítéket, kizipzárolt ballonkabátját megigazítva lépdelt az oly rég látott házszám felé. Jiraiya nyitott ajtót. Aggógó szemeiben megkönnyebbülés villant, majd csodálkozva nézett végig a zilált külselyű fiún.
-Sasuke-san! Nagyon köszönöm hogy eljött.
-Ugyan kérem-mosolygott a férfira- Naruto?-vette le a kabátját.
-Nincs jól... -vezette beljebb Jiraiya- ma még nem is evett. Reggel valamikor négy körül felébredt, de még mindíg nem beszél.-az ősz férfi fáradtan meredt maga elé.-Az én hibám Sasuke-san. Az egész az én hibám.... Ha korábban észrevettem volna... Ha csak egy kicsivel kevesebbet dolgoztam volna. Ha csak kevésbé lettem volna szerelmes, ha csak ... egy kicsivel ... jobb apa lettem volna.
-Ami elmúlt, azon nem lehet változtatni.-álltak meg a csukott szobaajtó előtt. -Naruto él. És ez a lényeg. Határozottan lenyomta a kilincset, és belépett a sötét kis helyiségbe.

A szoba sötétjét csupán egy apró, magasan lévő ablakból beszürődő fény törte meg.

Naruto homlokán csillogott a veríték. Szája csöppet  elnyílt ajkai közül vékony nyálcsík csordogáló. Csillagocskáit eltakarta vékony, szinte áttetsző szemhélya. Sasuke hirtelen nem tudott megmozdulni. A lába a földbe gyökerezett az rendetlen asztalon lévő festékpacák, beszáradt ecsetek, koszos víz és rongyok között heverő festménytől. A nagyalakú papíron egy emléket látott. Tisztán emlékezett a pillanatra, amikor a szőke és ő a japán újévet ünnepelték. Még régen. Nagyon... nagyon régen. Amikor még minden tökéletes volt. Amikor Naruto még az a napsugár volt, aki betöltöttefénnyel az életét. Idióta ruháiban, mindenféle színű csattokkal a hajában. És ennek már mind három éve. Naruto három éve nem emlékszik arra, hogy ők ketten valamikor egy párt alkottak. Az emléken, amit megfestett, tökéletesen ki tudta venni a saját alakját, de az arca árnyékban volt. Ezek szerint Csillagszemre egyre kevésbé hat a tudatmódosító szer, amivel meghekkeltét a tudatát. Agyán mintegy megvilágosodással nézett végig a kis zug falain, ahol minden lapon ő volt rajta. Az arca sehol nem látszott, de mindenhol magára ismert.
"De ha eszébe jut hogy együtt voltunk... akkor eszébe jutnak a szörnyűségek is. Az a szemétláda...aki megerőszakolta, megkínozta, és aki aztán nyomtalanul eltűnt..." Hiába kereste... mondjuk nem is nagyon volt rá lehetősége, az apja nagyon szoros pórázon tartja.

Visszanézett a fiúra, aki ekkor már kikerekedett szemekkel nézte őt... de az a tekintet... üres volt.... nem égtek a csillagok.
-Csillagszem..-szólította meg gyengéden, és leűlt a vékony matracra, mire a kicsi összerezzent, de nem szólalt meg. Sasuke észrevette a katicás pizsama alól kilógó fehér bőrön éktelenkedő karmolásnyomokat, és sérüléseket. Kezét óvatosan végigsimította Naruto arcán. Az álla vonalán, a nyakán. Ujja megakadt egy csúnya varas sebben, és nem bírta tovább. Összeszorított szeméből könnyei lecsöppentek Naruto arcára. Szabad kezével, amivel eddig az ágyon támaszkodott, kétségbeesetten szorította a lepedőt.
-Naruto-suttogta-Naruto megtudsz nekem bocsátani...?
Hirtelen két gyenge kar fonódott a nyaka köré. Szemei kipattantak. A kis szőke fiú halványan mosolygott, üres tekintetét Sasukéra emelve, amitől a ő méginkább sírni kezdett. Ölébe vette a törékeny testet, hátát a saját képmásával teli falnak támasztotta, úgy sírt.
-Soha többé nem engedlek el Csillagszem... soha többé nem engedem hogy bántsanak.... soha ... csak engedd hogy visszakapjalak... kérlek... kérlek gyere vissza hozzám... -sírta a szőke hajba temetve arcát.
Naruto szeméből is patakokban folytak már a könnyek, úgy nézett fel szerelmére, és remélte, tiszta szívből kívánta, hogy igaza legyen a feketének.

Ízelítő a következő részből:
Sasuke felvállalja Narutot a szülei előtt? Vajon előkerül Naruto megrontója, és visszatér az emlékezete? Na és az életkedve?

Tudom... tudom hogy sok kimaradás volt, és bocsi, de nem tudom máshogy megoldani.
Most nagyon nagy szükségem lenne bármilyen kritikára, úgyhogy légyszi írjatok véleményt!!
Köszii