Rachel Black

I. rész

Sötét volt. Sötét és hideg. A levegő nyirkos és fullasztó, s ködös. A kis barlangi szobában szürke köd terjengett. Rachel rettegve húzta össze magát a sarokba. Reszketett. Mindössze tizenegy éves és máris itt tart! Ilyeneket varázsol..

- Rachel! Bagoly! Itt van két bagoly! - hallotta Draco hangját, s léptei zaját, ahogy lefelé dübörög a lépcsőn. - Engedj be! - dörömbölt a faajtón.

Rachel felállt, fekete haját kisöpörte arcából és kezével intett, mire a köd elhalványult, majd előbb utóbb teljesen eltűnt. Nem tudta, hogy tudott ilyet csinálni, annak tudta be, hogy boszorkány, s amíg nem tanulja meg irányítani erejét, az összevissza működik. Hogy néha nagyszerű, máskor viszont rendkívül ijesztő. Akkor még nem is sejtette, hogy egy normális boszorkány nem képes ilyenre.

Odalépett a faajtóhoz, elfordította a kulcsot, és kitárta. Draco majdhogynem a nyakába ugrott örömében.

- Megyünk a Roxfortba! Rachel, együtt megyünk a Roxfortba! - kiabálta a fiú boldogan. Rachel is vigyorgott, és kikapta a kezéből a saját levelét, s gyorsan végigfutotta barna szemeivel a gyöngybetűkkel írt sorokat.

- Gyerekek! Holnap megyünk az Abszol útra! Készüljetek, és gondoljátok végig mi kell! Aztán nyomás fogat mosni és aludni! - kiáltott le a földszintről Narcissa, Draco édesanyja.

A gyerekek beszélgetve leültek a sarokban lévő ágyra, papírt és tollat hoztak, majd elkezdtek listát írni. A levél mellékletében felsoroltakon kívül még felírtak egy-egy seprűt (egy kérdést megér alapon), Rachelnek új harisnya és szoknya kellett, meg szeretett volna egy szép fehér inget, azon kívül, amit nővérétől örökölt; Draconak pedig egy új pár cipőre volt szüksége. Ezek után megbeszélték, hogy milyen sorrendbe mennek majd a boltokba. Amíg Draco a talárszabászatban próbál talárt, addig fogadott testvére a könyvesboltba fog nézelődni, ugyanis ő tudta hordani nővére régi egyenruháját.

~~~~~~

Két hét telt el azóta, hogy az Abszol úton jártak. Szeptember elsejének hajnalán Rachel kócos hajjal ült az ebédlőasztalnál és holtsápadt arccal bámulta a reggelijét.

- Jaj, Rachel ne félj! Nem lesz semmi baj! Mindketten biztosan a Mardekárba kerülünk. Ha bántanának, akkor szólj nyugodtan és elintézem azt az illetőt. Na, egyél egy kicsit! Roxfortba majd csak este tudunk vacsorázni, s úgy hallottam az fenséges! - beszélt Draco egyfolytában, megállás nélkül. Összevissza csapongott a témák közt, így Rachel igazán nem is követte. A fiú nagyon izgult, és nagyon várta az iskolát, és, hogy majd egy házba járnak. Rachel nem akarta lelombozni, de ő nem volt ennyire biztos benne, hogy a Mardekárba fog kerülni. Vagyis, hogy ő ezt szeretné. Persze, együtt akart maradni Dracoval, s rettegett attól, hogy esetleg a Griffendélbe osztják; csak félt, hogy neki nincsenek meg az adottságai a Mardekárossághoz.

Reggeli után gyorsan összeszedték magukat és a nappaliba hozták az utazóládáikat, illetve a két baglyot a kalickáikkal.

Ott várt már rájuk Narcissa és Lucius szigorúan fekete talárban. Lucius hosszú, platinaszőke haja lófarokba volt kötve tarkójánál- Rachel elgondolkodott, vajon hány fél órát töltött a tükör előtt, amíg ezzel készen nem lett, s vajon hány kiló zselé, vagy hány féle bűbáj tartja olyan feszesen és egyenesen. Narcissa egy egyszerű kontyba fogta méz szőke haját a feje tetején. Draco már az iskolai talárjába volt, de anyja visszaküldte, hogy öltözzön át, mivel a vonatállomáson muglik is lesznek, s az pont elég, ha csak a ládák és a baglyok miatt bámulják meg őket. Rachel nem túlozta el sem az eleganciát, sem a divatot. A sima fehér ingjét egy térdig érő fekete szoknyácskába tűrte, amit Narcissa varrt neki. Derekára barna szövetkabátját kötötte- ez elméletileg még nővéréé, Stelláé volt.