Rachel Black

VI. rész

A harmadik iskolai nyári szünete Rachelnek nagyszerűen telt. Rengeteg időt töltött Siriusszal, egy távoli szigeten, sokat volt Weasleyéknél is, az Odúban, de azért a Fonósoron töltötte a legtöbb idejét. Szinte megállás nélkül gyakorolt, amikor otthon volt. Vegyesen a védekező varázslatokat Dumbledore tanácsára, illetve az animágiát, amire apja kezdte el tanítani. Az utolsó két hétben a vörös hajú családdal ment el a kviddics világbajnokság utolsó, döntő meccsére. Az egészet élvezte, pláne, hogy a díszpáholyból figyelhették.

Az utána következő órák már nem voltak túl kedvezők. Halálfalók érkeztek. Rachel öntudatlanul feléjük indult és beleveszett a fekete csuklyások gyűrűjébe. Kiabálni akart, de egy szőke hajú férfi befogta a száját. „Lucius!" Ordította a tenyérbe, aztán egy kábítóátok találta el és ájultan esett össze. Fél órával később rátalált Fred meg George és Ginny. A legkisebb Weasley sírva fakadva ücsörgött barátnője mellett, míg George elsietett bátyjaiért. Fred ezalatt levette pulcsiját és Rachel feje alá hajtogatta, és gyengéden megitatta. Nemsokára George, Bill és Charlie jött meg. Az idősebb fiúk szemüket összehúzva vizsgálták meg a lányt, aztán félig-meddig megkönnyebbülten oldották fel a kábítóátkot. Hazaérkezésükkor Mrs. Weasley teljes frászba volt. Mindegyiküket végigcsókolta, az előre elkészített teákat szétosztotta, ő maga Mr. Weasleyvel pedig megivott egy pohár Lángnyelv Whiskyt.

Idén nem mentek el az Abszol útra, hiszen a testvérek édesanyja elintézte mindnyájuknak.

~~~

Rachel magányosan sétált a folyosón. Késő estére járt, de ő még beugrott Perselushoz pár szót váltani vele. Szeptember tizenötödike volt, egy átlagos, hűvös őszi nap. Gondolataiba merülve lépkedett, mintha holdkóros lenne -, legalábbis a vele szembejövő Cedric Diggory erre következtethetett abból, hogy álmodozva bámulja a holdat, a lába elé pedig nem figyel.

- Szervusz, Black – köszöntötte.

- Helló, Diggory – húzta össze a szemöldökét Rachel. A tavalyi kviddics meccsen való vereséget nem igazán tudta feldolgozni.

- Mit keresel itt?

- Semmit. Te?

- Most megyek vissza a hálókörletbe. Eddig gyakoroltam a pályán.

- De hisz idén nem is lesznek kviddics meccsek- jegyezte meg Rachel felvont szemöldökkel, unottan, s kissé gunyorosan.

- Tisztában vagyok vele. De majd, ha kijártam a sulit, kviddicsezni szeretnék, versenyszerűen. Most is voltam a vb-én, és elképesztő lehet úgy repülni a pályán, hogy több ezer ember szurkol érted.

- Ejha! Igen, az valóban nagyszerű érzés lehet. És hát mit ne mondjak. Van tehetséged hozzá – mosolyodott el Rachel halványan. Eddig sosem beszélt a hugrabugos fiúval, így csak előítéletei voltak róla- azok is nagyrészt meccs miatti sérelmek. De most sokkalta szimpatikusabbnak tűnt neki, hiába csak pár perce társalogtak.

- Köszönöm. Egyébként te sem játszol rosszul. Sőt. Az a tavalyi cseled, amivel olyan szép gólt lőttél a hollóhátnak, kifejezetten tetszett. Örülnék neki, ha megtanítanád - nézett félénken a lányra.

- Szívesen. De te nem fogó vagy?

- Az vagyok, de ki tudja, hogy melyik posztra állítanak be – tárta szét a karját Cedric.

- Rendben. Majd egyeztessünk időt, mert én is szeretnék ám tőled tanulni! Bár lehet, hogy most kevesebb időd lesz a RAVASZ-ok miatt.

- Eddig is meg tudtam oldani, most is megfogom. Egyébként, eddig nem tűntél ennyire jó fejnek. Mindig olyan mogorva voltál és zárkózott, legalábbis velem szemben.