Pár perccel később tudták csak meg, hogy Krum esett ki. Felsóhajtottak. Később tudatosult csak bennük, hogy így Harrynek már hatalmas esélye van a győzelemre. Fél órával később történt valami nagyon furcsa. Amerre a labirintus közepét lehetett sejteni, óriási, vakító fény kavalkád keletkezett. Mind a heten egyszerre pattantak föl és ugrottak oda a korláthoz. Arra számítottak, hogy valaki nyertesként fog kijönni a labirintusból, pillanatokon belül. De nem így volt. McGalagony és Flitwick bementek, aztán rémült arccal jöttek ki. Dumbledore rögtön odasietett hozzájuk.
- Mi történhetett? – húzta össze a szemöldökét Hermione.
- Valami nincs rendben – ráncolta a homlokát Rachel is.
- Hol van Harry és Cedric? – kérdezte Ginny komoran.
- Te jó ég – suttogta Rachel. – Látjátok McGalagony arcát? Zokog.
- Megkérném szépen a diákokat, hogy házvezető tanáraikat kövessék! Kivéve azokat, akik a két roxfortos bajnok közeli barátai – Dumbledore hangját mindenki tisztán hallotta, s szavai nyomán kitört a pánik. Főleg a hugrabogusok és griffendélesek közt.
Rachelék összenéztek, és rohanni kezdtek a lépcső felé. Utat fúrva maguknak a tömegben jutottak le nagy nehezen a tanárokhoz, akik hevesen veszekedtek. Mrs. Weasley már ott volt Billel. A vörös hajú nő keservesen sírt, legidősebb fia a hátát simogatta, miközben régi tanáraival beszélgetett, azaz inkább vitatkozott.
- Mi történt? – lihegte Hermione. A többiek térdükre támaszkodva, zihálva figyeltek.
- A kupa eltűnt. A versenyzőinkkel együtt – közölte a tényeket higgadtan Mordon.
- Hogy micsoda?! – kiáltott fel Ginny.
- Arról volt szó nem esik baja..
- Vissza fog jönni..?
- Hogy történt...?
- A maguk hibája..!
- Ezt nem hiszem el...
Ilyen és ehhez hasonló mondatok zúdultak a tanárok nyakába. Nem messze tőlük Flitwick professzor elmondta Chónak is a történetet, majd szaladt a saját házához. Miután a diákokat arrébb vitték, biztos távolságra a helyszíntől, Dumbledore egy mozdulattal eltűntette a labirintust a pályáról. Eközben Caramel Cedric szüleivel beszélt. Többször is gondterhelten beletúrt a hajába, vagy az öltönyét igazgatta. Nagyon kényelmetlen lehetett számára a helyzet.
Cho sírva állt mellettük és a Harry miatt aggódó társaságból is többen pityeregtek. Hermione, Ginny és Luna hangosan sírtak, Rachel csak könnyezett. A fiúk vigasztalták őket, de ők is ijedtek voltak és féltették barátjukat.
Még egy félóra elteltével újabb vakító villanás, és Harry hassal zuhant le eléjük a földre. Cedric karját szorongatta, aki ijesztően ernyedt testtel érkezett meg. Dumbledore ment oda hozzájuk, s kérte a hozzátartozókat, hogy ne zavarják őket.
Rachel szíve szó szerint megállt. Ő már érezte, hogy Cedric nem véletlenül fekszik így. Élettelen testtel. Most már hangosan zokogott ő is. Nem akarta elhinni, hogy idén szerzett barátja most itt fekszik az orra előtt. Holtan. Elképzelni se tudta, mi történhetett vele. Hogy halhatott meg, mikor annyi meg annyi biztonsági intézkedés lengte körbe a versenyt? A tanárok, Dumbledore, Mordon, Caramel, Bumfolt, a külföldi igazgatók... semmi baj nem történhetett volna.
- Ha nincs egy áruló köztük - suttogta, könnyáztatta arca mozdulatlan maradt, ajkait összepréselve gondolkodott.
Egyedül a mellette toporgó, síró Hermione figyelt föl rá.
YOU ARE READING
Rachel Black
Fantasy~Befejezett történet~ - Rachel! Bagoly! Itt van két bagoly! - hallotta Draco hangját, s léptei zaját, ahogy lefelé dübörög a lépcsőn. - Engedj be! - dörömbölt a faajtón. *** - Ti melyik házban vagytok? - kíváncsiskodott Rachel. - Griffendél, Griffe...