Rachel Black

XIII. rész

Rachel kihúzta ágya alól az utazóládáját, és pakolászott benne egy darabig, aztán elővette a Könyvet, és Hermione kezébe nyomta.

- Nagyon különleges, úgyhogy vigyázz rá- mondta Rachel aggódóan. Ginny fölnevetett, amikor látta, hogy Rachel nem tartja annyira nagyon különlegesnek. Az viszont még a sötétben is tökéletesen látszott, hogy Hermione elsápadva forgatja kezében a tündék könyvét.

- Ez... ez a Nagy Könyv- nyögte.

- Az mi? – érdeklődött Rachel, hátát az ablaküvegnek döntve. Az apján kívül eddig senki nem tudta, mi is történt abban a Little Hangeltoni temetőben. Illetve Dumbledore biztosan tudja, meg Perselus is. És most már két barátnője is.

- A tündék legcsodálatosabb könyve, ebben minden benne van! – Hermione izgatottan lapozgatni kezdte a könyvet, majd csalódottan leeresztette a térdére az orra elől. – Ahogy sejtettem- sóhajtotta-, egyszerű halandók és egyszerű tündék nem tudják elolvasni. Csak azok, akik a Nagy Könyv írójának a leszármazottjai.

- Sem Thranduil király, sem a fia, Legolas herceg nem tudta elolvasni- idézte föl Rachel. – Pedig ők nem lehetnek egyszerű tündék.

- Egy percet kérek! – ugrott föl Hermione, és a saját ládájához rohant. Rachel csodálkozva vette tudomásul, hogy Mrs. Weasley persze ezekre a zajokra nem kel föl. A barnahajú lány egy vaskos kötettel ült le a földre Ginny mellé. Rachel is lecsücsült melléjük.

- Ez a Tündék könyve. Tavaly vettem a Czikornyai és Patzában. A tündékről szól, még az a Thranduil meg a fia is benne van. – Hermione felcsapta a tartalomjegyzéknél a könyvet, és a kiírt számhoz, azaz a 276. oldalra lapozott. Tünde uralkodó- és nemesi családok - hirdette kalligrafikus betűkkel a címet, egy festett, szőke hajú, fuvolázó tünde. – Itt lesz, mindjárt, mindjárt... - motyogta a lány, és diadalmasan fölkiáltott, amikor Thranduil álmosan szuszogó festményéhez ért. Hermione lapozott még egyet, ott Legolas mosolygott éberen rájuk.

- Ő lenne Legolas? Az előző meg a király? – hajolt a képek fölé Ginny.

- Igen. De...

- Csss- intette le Hermione, és több lapot is átugorva megállt egy koromfekete hajú tündenő portréjánál. - Ő itt Elwing. Híres tettei: ő vezette Thranduil gyermekkori barátja oldalán a győztes seregüket a ...ezt a nevet nem tudom kiolvasni- ráncolta a homlokát, majd vállat vonva folytatta. – Szóval itt nyert csatát, ott győzte le ezt meg azt... de a legfontosabb a mindközül, hogy megalkotta a Nagy Könyvet. Leszármazottain kívül senki nem tudja elolvasni. Rachel?

- Hm?

- Te el tudod olvasni?

- El-bólintott Rachel, és a kezébe vette a Nagy Könyvet. – Ide például egy gyógyító bájitalnak a receptje van leírva. Nézd! Kell bele fátyolka! Szerintetek Elwing... boszorkány volt?

- Nem hiszem- rázta a fejét Ginny. – Mert akkor felvették volna a Roxfortba, mint a nagymamádat, Aranist, nem?

- A tündék több ezer évesek. Halhatatlanok. Lehet, hogy nem is létezett akkor még a Roxfort- vetette el az ötletet Hermione.

- Miről diskurálnak a kisasszonyok? – nyitott be váratlanul Mrs. Weasley. Rachel a háta mögé rejtette a Könyvet. – Mi az, amit nem lehet napközben megbeszélni?

- Szia, anya! Nem is tudod, mennyi minden az olyan dolog, amit most kell megtárgyalnunk- nézett föl anyjára Ginny rezzenéstelen arccal.

- Jó estét Mrs. Weasley! – köszönt illedelmesen Hermione. Rachel zavartan mosolyogva visszhangozta az üdvözlést.