Rachel Black

II. rész

Nagyjából tíz perc alatt visszaadták Neville Longbottomnak a békáját, s a fülkében Rachel megismerkedett további négy gólyával. Név szerint Dean Thomasszal, Seamus Finnigannal, Hannah Abottal és Susan Bonesszal.

Aztán megszólalt egy hang, hogy húsz perc múlva várható az érkezés, így visszasietett Dracóhoz. Már rajta volt az iskolai egyenruha, s izgatottan nézett a lányra. Rachel gyorsan csak magára penderítette a saját talárját és felkapta a ládáját, meg a kalitkát. Kihúzták a nehéz bőröndöket a folyosóra, ugyanis látták, a többiek is így tesznek.

A vonat nagyot fékezett. Rachel és Draco csillogó szemmel összenéztek. Itt vannak, végre. Évek óta erre vártak! Maguk után rángatták, majd egymást segítve levették a ládákat a vonatról.

- Elsősök ide hozzám!- ordította egy hatalmas ember. Rachel gyanította, hogy álmos szeme vicceli meg, s növeli meg az alakot, de mikor az kilépett az árnyékból a fényre, visszaszívta képzelgéseit.

Kiderült, hogy ládáikat ott hagyhatják. Most már sokkal könnyedebben, mint súlyoktól megszabadult málhás lovak vágtak neki a rövid útnak a tóig, ahol már jó néhány kikötött csónak várakozott. Beszálltak egybe. Rachel vágyódva nézett arra, ahol újdonsült barátait látta, de két nagydarab fiú megszólította.

- Öhm, helló, beülhetünk mellétek? – kérdezték zavartan. Draco bólintott, a lány meg megvonta a vállát, bár amikor a két fiú bemászott a kis ladikba, s az vészjóslón ide-oda dülöngélt, azt kívánta bárcsak inkább a parton maradt volna. Nem akarta fürdéssel kezdeni az évet.

- A nevem Crak. Vincent Crak. Ő meg itt Gregory Monstro. – mutatkoztak be.

- Én Draco Malfoy vagyok. Ő pedig Rachel Black. – válaszolt hidegen Draco, látva hogy bámulják csinos fogadott húgát az új fiúk. Rachel fáradtan intett egyet, majd visszafordult, menetirányba, az óriás csónakját fixírozva, hátha így előbb megláthatja a Roxfortot.

Az nem sokára elé is tárult. Roppant nagy volt és gyönyörű, még így, éjszaka is. Az ablakok úgy világítottak, mint megannyi csillag.

- Nos, gyerekek, meg is érkeztünk! – kiáltotta Hagrid, a vezetőjük, mint később Rachel megtudta a nevét. Ő maga észre sem vette ezt, de valóban, már a partnak neki-nekiütődött a csónak.

A nagyterem csudálatos volt. Csudálatosan nagy és csudálatosan szép. Rachel szája- s az összes elsős szája- tátva maradt. A levegőben repülő gyertyák égtek ezrével, ami varázsos fénybe vonta a termet. A mennyezet helyett csillagos eget lehetett látni. Négy hosszú-hosszú asztal állt, s rájuk merőlegesen egy kicsivel rövidebb is. Az elsők melletti székeken diákok ültek házak szerint, az utolsónál a tanárok foglaltak helyet. Középütt maga Albus Dumbledore, a híres mágus, aki a csokibéka kártyákon is rajta volt (Rachel legalább hetvenszer megkapta már), a varázsló, aki annak idején legyőzte Gellert Grindelwaldot.

A tanárnő, aki vezette őket, Minerva McGalagony most kiment egy ajtón, s egy háromlábú székkel az egyik kezében, és egy ósdi süveggel a másikban tért vissza. Aztán kiderült, hogy korántsem egy régi, elnyűtt süveg, hanem éneklő- beszélő varázssüveg. A Teszlek Süveg. Miután kidalolta magát a varázslatos tárgy, a professzorasszony elmondta a beosztás lemenetelét.

Rachel előtt csak egy lány volt, Hannah, akivel már a Roxfort Expresszen is megismerkedett. Aztán McGalagony szája újból kinyílt:

- Black, Rachel.

- Hajrá, Rachel!- suttogta neki Draco, de ő ettől függetlenül remegő térddel sétált ki a székhez. Óvatosan felült rá és a fejébe húzta a süveget. Az rögtön az orrára csusszant, s váratlanul megszólalt.