Rachel Black

XX. rész

Rachel a megszokott folyosókon rohant keresztül. Útközben érezte, hogy a szíve hevesen ver, és hogy legszívesebben elfelejtené az elmúlt pár óra történését. Ha nem lett volna elég az a rendkívül kínos eset George-dzsal – ami nagyon fura volt, mert soha egyik iker mellett sem érezte kellemetlenül magát, kivéve amikor Mrs. Weasley leszidta őket, de az nem számított –, Hermione és Ginny a DS edzés után a lánymosdóban elmondták véleményüket, miszerint ő és George tökéletesen szép pár lennének.

– De komolyan, Rachel – rázta meg a fejét Hermione. – Komolyan semmit nem vettél észre?

– Nem értem még mindig, mit kéne vagy mit kellett volna észre vennem – felelte Rachel duzzogva, a fehér, hideg csempéknek döntve a hátát. Ginny színpadiasan nagyot sóhajtva meglökte a vállát.

– George egészen biztosan beléd van esve – jelentette ki.

– Ez egészen biztosan ostobaság. George és én csak barátok vagyunk. Mint Freddel. Csak barátok – erősködött Rachel, de azért érezte, hogy a szíve megdobban, amint Ginny bejelentette a véleményét.

– Akkor Rachel... gondolj bele, te nem érzel semmit sem? – Hermione próbálta máshogy megközelíteni a dolgot.

– Nem. – Rachel makacsan megrázta a fejét. – Nem érzek többet barátságnál. Fogjátok már föl! – Felállt, és összehúzta magán a köpenyét. – Most, ha megengeditek, megyek aludni.

– Ohó, nem mész te sehová! – Hermione és Ginny egyszerre pattantak fel, és rántották vissza a földre a lányt. – Addig nem, amíg nem vallod be!

– Mégis mit? – Rachel a fehér plafonon lévő repedésekre emelte a tekintetét. Elhatározta, hogy a beszélgetés hátralévő részében azokat a csíkokat fogja bámulni.

– Hogy szereted – vágta rá Ginny.

– Még szép, hogy szeretem! – csattant föl Rachel. – De nem úgy, ahogy azt ti gondoljátok.

Hermione és Ginny felcsillanó szeme egyszerre váltott vissza egyszerű bosszankodásra.

– Jó, nézzük máshogy az ügyet... nem szokott megremegni a térded, amikor ránézel? – kérdezte Hermione, az állát a tenyerébe támasztva. Rachel elgondolkozva nézett rá – ezzel máris megszegve előbbi fogadalmát, hogy nem néz barátnőire az este többet.

– Igazából ezen az estén körülbelül végig ez volt – vallotta be.

– Na végre! – kiáltott fel Ginny elégedetten. – Tehát most esett le, hogy beleszerettél, véglegesen és menthetetlenül.

Rachel felhorkantott.

– Attól még, hogy...

Ginny vörös haját hátra dobva a válla mögé, közbevágott. – Nincs semmi attól-még-hogy! Gondolj bele, Georgie miért pont téged választott párválasztásnál, amikor Freddie-t is választhatta volna?átHHHoihio

– Fred Lee-t választotta – tiltakozott Rachel.

– De az azután volt már, hogy te és George összeálltatok – emlékeztette Hermione, és elővette az övéből a pálcáját, s ütögetni kezdte vele a padlót, mire vörös szikrák ugráltak fölfelé.

– Az nem számít – makacskodott tovább Rachel.

– Dehogynem. – Ginny hajthatatlannak tűnt. – Most kapsz öt percet, hogy gondolkodj. Csukd be a szemed, és egy szót sem fogunk szólni hozzád, amíg töprengsz.

Rachel szemét forgatva, nagyot sóhajtva becsukta a szemeit, és gondolkodni kezdett. Elképzelte, hogy George áll előtte, és érezte, hogy pír szökik az arcára. A fiú olyan valóságosnak tűnt – bár Rachel igazán nem értette, hogy mit keresne a lányok mosdójában. Mindegy, nem ez most a lényeg. Nem volt még szerelmes, honnan is tudhatná, milyen az? Kinyitotta fél szemét, és látta, hogy Ginny és Hermione két nyitott könyv fölött görnyednek, és halkan sutyorognak.