Rachel Black

XXIV. rész

Rachel szinte berontott a klubhelységbe. Többen fölkapták a fejüket és szólásra nyitották a szájukat, de amint Rachel gyilkos tekintete elérte őket, inkább lesütötték szemüket és folytatták tennivalójukat. A klubhelység sarkában a három körbe rendezett bordó kanapét foglalta el Harry és Ron, körülöttük könyvek és jegyzetek hevertek szanaszét. A földön Ginny ült, és a kanapén fekvő bátyjával veszekedett. Arca egészen kipirult a hevességtől. Rachel kíváncsi volt, vajon mi lehet a vita tárgya. Harry feltűnően sok figyelmet szentelt a bájitaltan könyvének, és Rachel véleménye szerint direkt nem vett tudomást a Weasley-k között keletkezett viszályról.

- Helló! - nézett föl a fekete hajú fiú, amikor Rachel lehuppant vele szemben. Végig nézett a lányon, és ha rá is csodálkozott hálóingére, nem jegyezte meg. Rachel letette maga mellé a kupac ruháját. Talárjába csavarta az egészet, a kellemetlenségek elkerülésének érdekében - nem akarta, hogy néhány ruhadarabocska kicsusszanjon belőle.

- Helló - köszönt vissza morogva. - Mit tanulsz? - intett az állával a szétszórt papírok felé.

- Á... csak bájitaltan. Piton rengeteg mindent adott fel holnapra. De hát te is ott voltál órán, vagy nem?

Rachel megvonta a vállát. - Elfelejtettem.

- Ó, már értem - vigyorodott el Harry. - Csak a tested volt ott órán, a lelked meg az eszed valahol máshol járt.

- Fogd be, Potter - morrant Rachel, és hátra dőlt. - Hűvös van - mondta, és átölelte magát a karjaival.

- Annyira nem. Menj föl, és öltözz át. Az sokat segítene.

- Ja, lehet... - Rachel fölállt, és amint kifordult a kanapé mellől, beleütközött valakibe, aki feljajdult, majd rögtön utána elnevette magát.

- Rajtad meg mi van, Blackie? Madame Pomfrey átváltozott valami rémisztő mocsári szörnyeteggé, és idáig üldözött, ezért inkább föl sem öltöztél, csak a nagymama hálóingében rohantál, mint egy eszelős?

- Idegesítő vagy, Fred - közölte vele Rachel, és megpróbálta kikerülni. A fiú persze nem engedte: kirakta elé a karját. Megfordult, hogy átölelhesse, és közelebb hajolt barátnője füléhez.

- Ki húzott föl ennyire, drágám?

- Úgysem engedsz el, amíg nem beszélek, ugye? - dünnyögte Rachel.

- Ahogy mondod - bólogatott Fred.

- Hol van George?

- Fogalmam sincs. Legutóbb Angelinával láttam a könyvtárban. Tanultak - magyarázta a fiú, és elhúzta a száját. Rachel összerezzent.

- George mióta jár a könyvtárba tanulni?

- Na látod, ezt sem tudom.

Rachel mellkasában erősödött a rossz érzés. Pedig nagyon szerette Angelinát.

- Oké - sóhajtotta végül -, mit akarsz?

- Ki idegesített föl ennyire? George?

- Nem - vágta rá Rachel talán túlságosan gyorsan. Fred vigyorra húzta a száját. Rachel lábujjhegyre állt, és kilesett barátja válla fölött. Megragadta a fiú karját, és egy üres sarokba húzta. Szembefordult vele, és megpróbálta ignorálni a feléjük forduló kíváncsi tekinteteket. - Szóval... igazából csak annyi a problémám, hogy valaki tuskó elterjesztette, hogy mindkettőtökkel kavarok.

- Dehogy kavarsz mindkettőnkkel!

- Még szép, hogy nem - helyeselt Rachel.

- Csak Georgie-val - tette hozzá elgondolkozva Fred. Rachel a karjára csapott. - Au!